Kis pálya, kis pénz

"Ezzel a teljesítménnyel az amatőrsport felső határát súroltuk, innen már csak akkor lehet továbblépni, ha a futsal profisportág lesz Magyarországon – mondta Kozma Mihály, a magyar futsalválogatott szövetségi edzője a horvátok ellen elért bravúros győzelmet követően. – Amikor tavaly a világbajnoki selejtezőben Olaszország elbánt velünk, azt mondtam: nekünk nem a jelennel, hanem a jövővel kell foglalkoznunk. Bár az olaszok elleni vereségünkbe majdnem belebuktam, most a kételkedők is láthatták, megérte az esélyesebb együttesek ellen is támadó focit játszani. Nem akarok jóslatokba bocsátkozni az Eb-döntőt illetően, mert emlékezhetünk, amikor Csank János irányította magyar válogatott kiharcolta a pótselejtezőt, mindenki őt dicsőítette, ám amikor csúfos vereséget szenvedett a gárda, mindenki a mestert hibáztatta, és a fejét követelte. Ezért nem merek nagy latolgatásba bocsátkozni, de azt tudni kell, a csehországi döntő nyolc csapata közül egyedül a magyar gárda tagjai szerepelnek amatőrstátusban."
Amatőrstátus – a profivilágban.
Hazánkban rendkívül kevesen ismerik a kispályás labdarúgást, és ha mégis a teremfutballról esik szó, akkor majd mindenki az 5+1-es, mondhatni klasszikus teremben játszott futballra gondol, nem pedig a FIFA és UEFA által elfogadott 4+1-es játékra. Az 5+1-es szakágban Magyarországon körülbelül 65 ezren játszanak hobbiszinten – majdnem anynyian, mint a nagypályás labdarúgásban –, ám e lelkes teremfocistáknak csak a töredéke szerepel a futsalegyüttesekben. Egy élvonalban szereplő futsalgárda éves költségvetése alig haladja meg a hárommillió forintot, és ez összehasonlíthatatlan a külföldi, profi kispályás csapatok büdzséjével. A nagy lemaradás azonban utánpótlásszinten van…
"Egyszerűen nincs kiből válogatni, Magyarországon nincs gyerek, aki futsalozna – panaszkodott Kozma Mihály. – Külföl-dön tizenkét éves korban elválik a nagypályás futball a kispályás labdarúgástól, míg nálunk a válogatottban is szerepelnek olyan játékosok, akik nagypályás klubokban is futballoznak."
A magyar futsalválogatott tagjai közül sokan igazolt nagypályás futballisták, de a nagyobb problémát az jelenti, hogy mivel amatőrként szerepelnek csapatuknál, az edzések és mérkőzések mellett dolgoznak is – vagy inkább munka mellett fociznak … A játékosok ugyan kapnak fizetéskiegészítést, költségtérítést – ez a kisebb csapatoknál mérkőzésenként ötezer forintot jelent, míg a tehetősebbnek vélt klubok (Cső-Montage, Colorspectrum Aramis, RFC Csömör) havonta néhány tízezer forinttal jutalmazzák a futballistákat.
"Nagyon boldogok voltunk a mérkőzés után, óriási sikert értünk el – mondta Somogyi Gábor, aki a mindent eldöntő Horvátország elleni találkozó első gólját szerezte. – A meccs után ünnepeltünk is, úgyhogy egy óra alvást követően indultam hétfőn dolgozni… Egy kereskedelmi cég területi képviselője vagyok, és igencsak nehéz a munkámat összeegyeztetni a futsallal. Sajnos sokszor nem is tudok részt venni az edzéseken, mert kötelező elfoglaltságom van, az olaszok elleni világbajnoki selejtező viszszavágójára például nem is tudtam elutazni, mert fontos tárgyalásaim voltak. Rajtam kívül többen is csak a munka mellett futsaloznak, Szalay Gábor például testnevelő tanár, úgyhogy ő sem tudott mindvégig a csapattal készülni a selejtezőkre. Remélem, az Eb-döntőre több időnk lesz felkészülni, és ugyan nem mi leszünk a torna favoritjai, ha szerencsés négyesbe kerülünk, bármi megtörténhet."
A jövő februári Eb-döntőben a rendező jogán automatikusan Eb-résztvevő Csehországon kívül Hollandia, Portugália Oroszország, Spanyolország, Olaszország, Ukrajna és Magyarország küzd majd, és riválisaink helyzetét ismerve kijelenthetjük: nem lesz könnyű dolgunk. A torna legnagyobb esélyese a vb-címvédő Spanyolország, ahol több mint 200 ezer (!) igazolt futsaljátékos van, és őket 6000 kvalifikált edző oktatja. A spanyoloknál két profiliga is van, s az élvonalbeli találkozókat a legnagyobb nemzeti televíziós társaság rendszeresen közvetíti (ez persze a szurkolókat nem tartja otthon: a rangadókon nem ritka a tízezres nézőszám.) Egy spanyol profi kispályás labdarúgó havonta mintegy 100 ezer eurót (2.7 millió forint) keres, s külön juttatás jár a válogatottbeli szereplésért.
No, igen, nyugaton más a helyzet, ott könnyű – mondhatná a kétkedő, ám keleten is jobbak a körülmények. Képzeletbeli utazásunkat folytassuk Oroszországban, ahol minden válogatott mérkőzésért komoly pénzt kapnak a futballisták. Oroszországban csak az lehet valamely futsalgárda szakvezetője, aki elvégezte a helyi Testnevelési Egyetem kispályás labdarúgó-edzői szakát.
S hogy mi a helyzet délen?
Olaszországban majdnem annyian játsszák a 4+1-es futballt, mint a labdarúgás hagyományos, nagypályás formáját. Nem véletlen, hogy az olaszok mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a 2006-os, torinói téli olimpián már szerepeljen a futsal.
Ha az UEFA adatait vesszük figyelembe, akkor képet kaphatunk a teremfoci népszerűségéről: az európai szövetség számítása szerint 125 millióan játszanak kispályán világszerte.
Nos, hogy nálunk is minél többen kapjanak kedvet a játékhoz, a "profi amatőrök" első lépésként kijuttatták a válogatottat az Eb-re. Reményeink szerint ez csak a kezdet…