Akit szeretnek, örökké él

A játékosok fekete karszalagot húznak, a drukkerek különböző transzparensekkel készülnek, a lelátón pedig Miki családja mellett portugál vendégek is helyet foglalnak majd. A jelenlévők a kezdés előtt egy, aztán további 90 percen át adóznak majd a 24 esztendős korában elhunyt válogatott támadó emléke előtt, mint ahogyan ezt teszik a látogatók is, akik John Charles emlékére futballoznak.

"Sírva jössz a világra, s körülötted mindenki mosolyog. Élj úgy, ha elmész, körülötted mindenki sírjon! Szívünkben örökké élni fogsz!".
"Nem hal meg az, akit szeretnek, csak az hal meg, akit elfelednek…".
"We know that Miki is watching us from above."
"Örökre velünk maradsz, őrizzük mosolyodat."
Január 25-e óta két hónap telt el, azonban a Fehér Miklósnak szóló szívszorító üzenetek száz-, mit száz, ezerszámra lepik el a különböző internetes oldalakat a mai napig is.
"Váratlanul ért halálod, búcsú nélkül mentél el. Aludd szépen örök álmod, soha nem felejtünk el" – feszítettek az ETO játékosai egy transzparenst két hete, a Sopron elleni bajnoki előtt.
Ebből, ezekből kitetszik, embert, férfit, futballistát ritkán szerettek úgy, mint Mikit.
Mindössze 17 esztendős volt, amikor bemutatkozott az NB I-ben (boldogító 12 perc a Győr–Debrecen meccsen), és csak 24, amikor utoljára lépett pályára. A Rába ETO-ban kezdte, a Benficában fejezte be, Győr és Lisszabon között három állomás akadt: az FC Porto, az SC Salgueiros, valamint az SC Braga.
Imádta szüleit, húgát, menyasszonyát ("Szerencsésnek érzem magam, mert csodálatos családom van" – mondta mindig), rajongott a fociért, édesanyja rántott húsáért, áhítattal leste az AS Roma fellépéseit ("Talán majd egyszer én is…" – gondolta magában), bolondult a rockzenéért, a Guns ’n Rosesért, az Oasisért és a Metallicáért, Nicolas Cage majd’ minden alakításáért Oscar-díjat adott volna, miközben – talán rá jellemző módon – a Gladiátort, illetve a Rettenthetetlent emlegette kedvenc filmjeként.
Most pedig itt áll mindenki megrendülten.

Bekeretezett szerelés

"Akkor is megyek, ha nem akarok" – énekli D. Nagy Lajos Fehér Miklós kedvenc dalában, a Közeli helyeken című Bikini-számban. Ez a nóta csendült fel jövő szerdán a Puskás Ferenc-stadionban is, a Wales elleni barátságos mérkőzésen.
Barátságos mérkőzés – de furcsa ezt leírni akkor, amikor mindkét csapat gyászszalaggal a karján fut ki a gyepre. Mi Fehér Miklósra, a látogatók labdarúgásuk legendás alakjára, a februárban eltávozott John Charlesra emlékeznek azon a napon (is).
A lelátón minden bizonnyal portugál vendégek is helyet foglalhatnak majd: noha aznap Portugália– Olaszország találkozót rendeznek, sokan jelezték már, inkább Miki emlékmeccsére váltanának belépőt (annál is inkább, mert a jegyekről a 25-szörös válogatott támadó portréja köszön vissza; egy mosolygós arc, ahogy azt megszokhattuk…). Persze a Benficánál sem feledkeznek meg Fehér Miklósról: egyrészt a lisszaboni klub is képviselteti magát a budapesti mérkőzésen, másrészt, aki nem tud eljönni, annak elég rápillantania az öltözőben kifeszített 29-es számú mezre. A bekeretezett szerelés a magyar légiós helyén egy üveg mögött pihen, a fogasra ezenkívül egy rózsafüzért akasztottak egykori csapattársai.
Azt a dresszt már senki sem húzza magára – miként a többit sem: Miki volt együtteseinek mezei immár a szülei tulajdonában lévő győri étterem falát díszítik, annak a ZTE-szerelésnek a társaságában, amelyet a zalaegerszegi futballisták nemrég dedikálva küldtek el idősebb Fehér Miklósnak.

A jó barát emlékezése

Gyanítható, a fájdalmasan szép gyűjtemény tovább bővül a szerdai találkozót követően.
Mondjuk azzal a dresszel, amelyet Miki 26. válogatottsága alkalmából öltött volna magára, esetleg azokkal a kisebb-nagyobb drapériákkal, amelyeket a szurkolók könnyekkel átitatva festenek meg, vagy azzal a trikóval, amelyet a gyerekkori jó barát, a nemzeti együttesben a harmadik meccsére készülő Stark Péter visel majd a címeres felső alatt.
Ezen alkalomból Lothar Matthäus is változtat szokásán. Bár a szövetségi kapitány a kezdés előtt egy órával szeret megérkezni az összecsapás helyszínére, már most tudni lehet, hogy a csapatot szállító autóbusz negyedórával korábban parkol le a Toronyépület bejáratánál: mielőtt az öltözőbe vonulna a társaság, a válogatott labdarúgók emlékművét koszorúzza meg. Hetvenöt perccel később a kezdőkörben, kéz a kézben sorakozik fel tizenegy magyar futballista, miközben az eredményjelzőn Fehér Miklós nemzeti mezben szerzett góljait vetítik le. A "válogatott" találatok után is a régi társaival marad Miki: kilencven percen át az ő arcképe lesz látható a táblán.
Alighanem ide kell beilleszteni az elején idézett angol üzenetet:
"Tudjuk, hogy Miki figyel minket fentről…"

Gyötrelmes várakozás

Már két hónap telt el a szörnyű tragédia óta…
Az örök gyász, érthető módon, leginkább a Fehér családra telepedett, az édesanya, az édesapa és a testvér még két hónap elteltével is képtelen napirendre térni a történtek fölött.
"Egyszerűen a nap minden órájában a fiam jut az eszembe – mondja elcsukló hangon az édesapa, idősebb Fehér Miklós. – A munka mellett most minden erőmmel az emlékhely kialakításán dolgozom. Győrött a Soproni út ötvenkilenc szám alatt, közvetlenül vendéglőnk szomszédságában folynak a munkálatok. Itt alakítjuk ki, itt fogjuk őrizni fiam emlékeit. A munkálatok gőzerővel folynak, számításaim szerint április közepére mindennel végzünk, és a fiam tisztelői számára megnyitjuk az emlékhely kapuit."
És bár tudjuk, az édesapa nem szívesen beszél róla, de fel kell tenni a kérdést: vajon a család tagjai értesültek-e már Miklós halálának pontos okáról?
"Sajnos, még mindig nem – válaszol sóhajtva az édesapa. – Szinte napi összeköttetésben vagyok a Benfica vezetőivel, de az eredmény egyre csak késik, holott tudni szeretnénk már, hogy mi vezetett a tragédiához. A boncolás során erre nem derült fény, beszélnek veleszületett szívrendellenességről, ám ezt egyszerűen nem tudjuk elfogadni. Miki minden káros szenvedélytől mentes életet élt, soha nem panaszkodott, nem volt szívbeteg, más szóval, ezt a verziót én kizártnak tartom. Úgyhogy ezzel kapcsolatban csupán annyit mondhatok: a legfrissebb hírek szerint lehet, hogy április elején születik meg a vizsgálat eredménye. Várom már, nagyon várom már, annak ellenére is, hogy tisztában vagyok vele, olyan eredmény nem születhet, amely visszaadná számunkra a szeretett fiunkat…" ---- "Akkor is megyek, ha nem akarok" – énekli D. Nagy Lajos Fehér Miklós kedvenc dalában, a Közeli helyeken című Bikini-számban. Ez a nóta csendült fel jövő szerdán a Puskás Ferenc-stadionban is, a Wales elleni barátságos mérkőzésen.
Barátságos mérkőzés – de furcsa ezt leírni akkor, amikor mindkét csapat gyászszalaggal a karján fut ki a gyepre. Mi Fehér Miklósra, a látogatók labdarúgásuk legendás alakjára, a februárban eltávozott John Charlesra emlékeznek azon a napon (is).
A lelátón minden bizonnyal portugál vendégek is helyet foglalhatnak majd: noha aznap Portugália– Olaszország találkozót rendeznek, sokan jelezték már, inkább Miki emlékmeccsére váltanának belépőt (annál is inkább, mert a jegyekről a 25-szörös válogatott támadó portréja köszön vissza; egy mosolygós arc, ahogy azt megszokhattuk…). Persze a Benficánál sem feledkeznek meg Fehér Miklósról: egyrészt a lisszaboni klub is képviselteti magát a budapesti mérkőzésen, másrészt, aki nem tud eljönni, annak elég rápillantania az öltözőben kifeszített 29-es számú mezre. A bekeretezett szerelés a magyar légiós helyén egy üveg mögött pihen, a fogasra ezenkívül egy rózsafüzért akasztottak egykori csapattársai.
Azt a dresszt már senki sem húzza magára – miként a többit sem: Miki volt együtteseinek mezei immár a szülei tulajdonában lévő győri étterem falát díszítik, annak a ZTE-szerelésnek a társaságában, amelyet a zalaegerszegi futballisták nemrég dedikálva küldtek el idősebb Fehér Miklósnak. ---- Gyanítható, a fájdalmasan szép gyűjtemény tovább bővül a szerdai találkozót követően.
Mondjuk azzal a dresszel, amelyet Miki 26. válogatottsága alkalmából öltött volna magára, esetleg azokkal a kisebb-nagyobb drapériákkal, amelyeket a szurkolók könnyekkel átitatva festenek meg, vagy azzal a trikóval, amelyet a gyerekkori jó barát, a nemzeti együttesben a harmadik meccsére készülő Stark Péter visel majd a címeres felső alatt.
Ezen alkalomból Lothar Matthäus is változtat szokásán. Bár a szövetségi kapitány a kezdés előtt egy órával szeret megérkezni az összecsapás helyszínére, már most tudni lehet, hogy a csapatot szállító autóbusz negyedórával korábban parkol le a Toronyépület bejáratánál: mielőtt az öltözőbe vonulna a társaság, a válogatott labdarúgók emlékművét koszorúzza meg. Hetvenöt perccel később a kezdőkörben, kéz a kézben sorakozik fel tizenegy magyar futballista, miközben az eredményjelzőn Fehér Miklós nemzeti mezben szerzett góljait vetítik le. A "válogatott" találatok után is a régi társaival marad Miki: kilencven percen át az ő arcképe lesz látható a táblán.
Alighanem ide kell beilleszteni az elején idézett angol üzenetet:
"Tudjuk, hogy Miki figyel minket fentről…" ---- Már két hónap telt el a szörnyű tragédia óta…
Az örök gyász, érthető módon, leginkább a Fehér családra telepedett, az édesanya, az édesapa és a testvér még két hónap elteltével is képtelen napirendre térni a történtek fölött.
"Egyszerűen a nap minden órájában a fiam jut az eszembe – mondja elcsukló hangon az édesapa, idősebb Fehér Miklós. – A munka mellett most minden erőmmel az emlékhely kialakításán dolgozom. Győrött a Soproni út ötvenkilenc szám alatt, közvetlenül vendéglőnk szomszédságában folynak a munkálatok. Itt alakítjuk ki, itt fogjuk őrizni fiam emlékeit. A munkálatok gőzerővel folynak, számításaim szerint április közepére mindennel végzünk, és a fiam tisztelői számára megnyitjuk az emlékhely kapuit."
És bár tudjuk, az édesapa nem szívesen beszél róla, de fel kell tenni a kérdést: vajon a család tagjai értesültek-e már Miklós halálának pontos okáról?
"Sajnos, még mindig nem – válaszol sóhajtva az édesapa. – Szinte napi összeköttetésben vagyok a Benfica vezetőivel, de az eredmény egyre csak késik, holott tudni szeretnénk már, hogy mi vezetett a tragédiához. A boncolás során erre nem derült fény, beszélnek veleszületett szívrendellenességről, ám ezt egyszerűen nem tudjuk elfogadni. Miki minden káros szenvedélytől mentes életet élt, soha nem panaszkodott, nem volt szívbeteg, más szóval, ezt a verziót én kizártnak tartom. Úgyhogy ezzel kapcsolatban csupán annyit mondhatok: a legfrissebb hírek szerint lehet, hogy április elején születik meg a vizsgálat eredménye. Várom már, nagyon várom már, annak ellenére is, hogy tisztában vagyok vele, olyan eredmény nem születhet, amely visszaadná számunkra a szeretett fiunkat…"