Nem csodalényekkel játszunk

Ennek vége. Lothar Matthäus profi futballistaként élte végig az életét, s ez a mentalitás edzőként is érvényes rá. Érthetően nem lehet bármikor meginterjúvolni, kérdőre vonni, megzavarni. Megvan annak az ideje. Ám ha a riporter rámenős, akkor megtalálja a kapitányhoz vezető kiskaput, s ha szerencséje van, feltehet néhány fontos vagy kevésbé fontos kérdést. Hétfő délután, a tréning előtt sikerült utolérnünk Lothar Matthäust. Furcsa ezt sikerként elkönyvelni, elvégre magyar szövetségi kapitányról van szó, de hát ez van…

– Kapitány úr, mióta kiderült, hogy játszunk a brazilokkal, ön egyfolytában azt sulykolja, igenis van esélyünk, a magyar válogatott képes lehet akár még győzni is. Egy nappal a nagy meccs előtt is ugyanezt vallja?
– Nem szeretem ismételni önmagam, úgyhogy most nem fog tőlem századszor esélylatolgatást hallani – mondta Lothar Matthäus. – Ennél sokkal fontosabb dolgot írjon le inkább, mégpedig azt, hogy a játékosaimnak büszkéknek kell lenniük magukra, arra, hogy pályára léphetnek a világ legjobbjaival szemben. Én már csak tudom, micsoda élmény Brazília válogatottja ellen futballozni. S nézze végig a magyar csapat keretét, van benne sok-sok fiatalember, akik néhány hete még csak nem is álmodozhattak arról, hogy kicselezhetik Roberto Carlost, becsúszva szerelhetik Ronaldinhót. Ám az álom szerdán valóra válhat.
– Tehát büszke játékosokból áll most a magyar csapat?
– Büszke és lelkes játékosokból. Érzem valamennyiükön, hogy életük nagy meccseként fogják föl a szerdai összecsapást, senkit sem kell noszogatni, senkire sem kell rászólni, a lelkesedés és a koncentráltság maximális. Az más kérdés, hogy mit valósítanak majd meg a pályán a begyakorolt taktikából. Ezen múlik minden. Ha sikerül mindazt megvalósítani, amit a mágneses tábla előtt és a tréningeken beléjük sulykoltam, akkor a magyar válogatottról beszél csütörtökön a labdarúgóvilág.
– Nagyon jó hallgatni önt. A végén még valóban lesznek, akik elhiszik, hogy akár magyar siker is születhet…
– Könyörgöm, fogják már föl végre, nem tökéletes robotokkal, verhetetlen csodalényekkel játszunk, akár Brazília, akár Észtország az ellenfél. Hányszor mondjam még, hogy hús-vér emberek lesznek az ellenfeleink, akik ugyanúgy hibázhatnak, mint mi. Csak úgy mehetünk fel a pályára, még akkor is, ha valóban a világ legjobbjai ellen kell megküzdenünk, hogy győzünk, mert különben az egésznek nincs semmi értelme. Látott már olyan bokszolót, aki ringbe lépés előtt udvariasan odaszólt a nála három fejjel magasabb ellenfélnek: "Már elnézést uram, de tudom, hogy ki fog ütni a harmadik menet elején…"
– Igaza van, hátha egyszer tényleg megtanuljuk, hogy optimistán kell hozzáállni mindenhez. Az viszont mégiscsak megnehezíti a dolgát, hogy Lisztes Krisztián megsérült. Ki helyettesítheti őt?
– Lisztes fontos láncszeme a válogatottnak, és bizony a középpályán nehéz lesz pótolni, de megvannak a jelöltjeim. Akár Tóth Balázs, akár Molnár Balázs, akár Farkas Balázs vár bevetésre készen.