Itt az idő. Írhatnánk azt is - sok-sok felkiáltójellel a mondat végén -, hogy eljött a mi időnk, de az ember már csak olyan, hogy okulva a múlt történéseiből, óvatosan fogalmaz.
Babos Gábor akkor vetôdhet válogatottban, ha bocsánatot kér
Babos Gábor akkor vetôdhet válogatottban, ha bocsánatot kér
Még akkor is, ha történt, ami történt. Mert bizony sok minden történt az elmúlt kilenc hónapban, azóta, amióta Lothar Matthäus irányítja a válogatottat, kezdve a ciprusi edzőtáborozással, folytatva a törökök csábítási akciójával, hogy aztán egyre nagyobb fordulatszámon pörögve eljussunk a brazilokon át egészen Kaiserslauternig, sőt Glasgow-ig. S a kapitány a kilenc hónap alatt másról sem beszélt, mint a pozitív gondolkodásról, a múlt lezárásáról, a sopánkodás befejezéséről. Most már nagyon úgy fest a helyzet, hogy ő mondhat bármit, a magyarok felsorakoznak mögé - mert valóban kialakult egy csapat. S itt az idő, hogy ez a csapat tétmeccsen is megmutassa, mit tud. Mi az utóbbi években, sőt évtizedekben kisebb-nagyobb pofonokhoz, vereségekhez szokott magyar újságírók úgy ültünk le kedden a válogatott sajtótájékoztatóján, hogy pontosan érzékeltük, nem csupán az odakészített káposztás hasé, hanem a győzelem íze is elérhető közelségbe került. Tegnap elsőként Gera Zoltánt és Szabics Imrét hallgathattuk. Jó volt nézni a két ifjút, az egyik a német, a másik az angol bajnokság "zamatát" hozta el magával, s ahogy beszélni kezdtek, egyre csak arra gondoltunk, hogy a mi klasszisaink, a Stuttgartban futballozó Szabics Imre és a West Bromwich Albion játékosa, Gera Zoltán megnyerheti a meccset Zágrábban. Különben ők maguk is valami hasonlót érezhetnek, rövid monológjaikban kitértek a csapategységre, látszott, van önbizalmuk.
S bárcsak kizárólag erről írhatnánk, azonban - nem is Magyarországon élnénk, ha nem történne ilyesmi… - van egy ügy… Pontosabban két ügy ez, de kísértetiesen hasonlítanak egymásra. Előbb Babos Gábor, majd Sáfár Szabolcs mondott nemet Lothar Matthäus meghívására, és az újságírói kérdés - "Mit szól a történtekhez, kapitány úr?" - után kiderült, hogy a német sztárnak leginkább a Feyenoord kapusának lépése fájt… "Babos Gábornak bocsánatot kell kérnie a csapattársaitól, amíg ezt nem teszi meg, és amíg én vagyok a kapitány, addig nem húzza fel magára a címeres mezt - mondta Lothar Matthäus. - Mert micsoda dolog az, hogy valaki még akkor is, ha a holland Feyenoord labdarúgója, azt üzeni, csak akkor jön, ha övé az egyes dressz, ha kispadra kell ülnie, esze ágában sincs csatlakozni a kerethez! Én ezt nem tűrhetem, még akkor sem, ha sajnálom mindazt, ami történt…" Itt aztán lett egy kis csönd, tán némi feszültség is a teremben, de pillanatokra csupán, hiszen a kapitány a következő mondatban már arról beszélt, hogy hiába hetvenedik a válogatottunk a világranglistán, és tizedik Horvátország, mi bizony győzni megyünk Zágrábba, és támadunk. Itt az idő. Talán valóban eljött a mi időnk.