Vezér Ádám Cipruson akar élni

…és Ihos Zoltán csak mesélt, mesélt, nagy-nagy lelkesen, miközben fotókat húzott elő fiókja mélyéről. A fiatal, sikeres üzletember, aki megszállott futballrajongóként jár-kel a világban, legutóbb Cipruson töltött néhány napot, és olyan élmények érték, mintha visszarepült volna az időben. Azt mondja, úgy érezte magát a szigeten, akár elődeink az ötvenes évek végén Madridban és Barcelonában, amikor is magyar futballisták nevétől volt hangos mindkét város. Hol Puskás Öcsi, hol Kocsis Sándor, hol Czibor Zoltán, hol Kubala László nevét emlegették, és bizony ott és akkor jó volt magyarnak lenni. De Ihos Zoltán állítja: manapság Cipruson is remek érzés, ha valaki azt mondja, Magyarországról érkezett. A derék szigetlakók ugyancsak futballőrültek lévén máris hátba veregetik a turistát, és már mondják is neki: Vezér Ádám és Korolovszky Gábor. Ôk a legújabb kedvencek. A két játékos ugyanis Ciprus legnépszerűbb csapatában, az Omoniában szerepel, s ezt a klubot nem csupán Nicosiában, hanem az országban másutt is nagy rajongással szeretik. Korolovszky Gáborról tudtuk, hogy az Omonia zöld-fehér mezét viseli, ám Vezér Ádám, az egykori Honvéd- és BVSC-kapus a bajnoki rajt előtt került a szigetország népszerű klubjához.
Nos, Ihos Zoltán üzletember nála vendégeskedett, és hazaérkezése után elárult egy titkot: Vezér Ádám ciprusi válogatott lehet!
Egyebek mellett ezért kerestük meg az Omonia magyar kapusát.

A szurkolók imádják a sztárokat

- Itthon aligha felejtették el a nevét, hiszen rendkívül tehetséges kapusként tartották számon, remekül védett a BVSC-ben, ahol egészen fiatalon mutatkozhatott be, majd később a Honvédnál. Aztán egyszer csak eltűnt, és most az Omoniánál bukkant fel. Hogyan került Nicosiába?
- Örülök, hogy azt mondja, sokan emlékeznek rám otthon, pedig Magyarországon nem azt a pályát futottam be, amit igazán szerettem volna - mondta Vezér Ádám. - Igaz, eljutottam a válogatott kerettagságig, Csank János és Bicskei Bertalan is meghívott a kapitánykodása idején, de soha nem adatott meg, hogy magamra húzhassam a válogatott mezét. Ezt rendkívül sajnálom, úgy gondolom, erről már végképp lemaradtam. Ami pedig a kérdését illeti, négy és fél éve szerepelek külföldön, ebből három évet Izraelben védtem, majd Ciprusra kerültem, és az Anagenniszi Derinia csapatával feljutottunk az első osztályba. Sajnos újoncként nem sikerült a bravúr, a nyáron kiestünk. Mégsem ment rosszul a védés, a legtöbb gól, amit kaptam egy meccsen, négy volt, és úgy látszik, felhívhattam magamra a figyelmet, hiszen több klub is megkeresett. Végül Ciprus legnépszerűbb csapatát, az Omoniát választottam. Fantasztikus ebben a csapatban védeni, a hazai mecscseinken minimum tízezer néző van, de idegenbe is elkísérnek hat-hétezren. Azt elmesélni sem tudom, milyen túláradó szeretet övezi Ciprus-szerte az Omonia futballistáit. Otthon talán el sem tudják képzelni mindezt. ---- - Úgy beszél, mintha már ciprusi lenne, nem is magyar…
- Lehet, hogy nem véletlenül érzi ezt, hiszen bevallom, beleszerettem ebbe az országba, és itt szeretném leélni az életemet.
- Meglep, amit mond. Nincs honvágya, nem hiányzik Magyarország, a barátai, a családja? És mi van, ha egyszer mégis haza kell térnie, ha magyar csapat szerződtetné ismét?
- A barátaim és a családom persze hogy hiányzik, de az ország… nem. Amikor egy évben kétszer hazamegyek, megdöbbenve tapasztalom, milyen viszonyok uralkodnak Magyarországon, hogy mennyire ingerültek és rosszkedvűek az emberek, ott senki nem tud mosolyogni, márpedig enélkül nem lehet élni. Bemegyek például egy játékboltba, hogy vásároljak valamit a két lányomnak, leveszek a polcról egy Barbie babát, és az eladó rám üvölt, hogy ne nyúlkáljak. Hát kérdem én: nem azért van az az eladó, hogy engem kiszolgáljon, engem segítsen? Cipruson például nem tudok bemenni úgy egy üzletbe, hogy ne ugorjanak elém legalább hárman szolgálatkészen. Valami nem stimmel Magyarországon, ebben egészen biztos vagyok. Úgyhogy köszönöm szépen, én már nem kérek belőle.
- Megdöbbenve hallgatom…
- Nem hiszem, hogy bármin megdöbbenhetne. Itt van velem Cipruson a feleségem meg a két gyerekem, számomra ők a legfontosabbak. Itt igazi otthonra leltem, megbecsülnek, sőt, már-már sztárként kezelnek. Az ország fantasztikus gazdasági fejlődésen ment át, mindent meg lehet kapni, kifogástalan a közbiztonság. Rengeteget süt a nap, gyönyörű a tenger, és engem megbecsülnek itt. Mi kell még a boldogsághoz? Amikor Magyarországon vagyok, három hét után már elegem van, s valósággal menekülök. Szeretném megkapni a ciprusi állampolgárságot, és még azt sem tartom kizártnak, hogy szerepeljek Ciprus válogatottjában.

Ez az a hely, ahol lesik a kívánságokat

- Az lenne csak a szép pillanat, amikor egyszer ott állna ciprusi mezben, miközben szól a Himnusz, a pályán pedig felsorakozott hazánk válogatottja - ellenfélként.
- Biztos furcsa pillanat lenne, de ez sem tart vissza attól, hogy mindent elkövessek a terv megvalósítása érdekében. Tudja, az Omonia kapusaként sok mindent megkapok. A nagy dolgokon kívül apróságokat is.
- Például?
- A fodrász ingyen vágja a hajamat, ha antenna kell a televíziómhoz, azt soron kívül kihozzák, gyakorlatilag nincs olyan óhajom, amit ne teljesítenének. Amíg otthon azt éreztem, hogy szinte megfulladok, addig itt lesik minden kívánságomat. Egyébként van reális esélye annak, hogy bekerüljek a ciprusi válogatottba. Az Omonia vezetői segítenek elintézni, hogy minél hamarabb állampolgárságot kapjak, másrészt a védés sem megy rosszul. Eddig három bajnoki meccsen vagyunk túl, két döntetlen és egy vereség a mérlegünk, ugyanakkor szerepeltünk az UEFA-kupában, ahol a CSZKA Szófiával szemben hosszabbításban kapott gólokkal estünk ki. Semmivel sem voltunk rosszabbak a bolgároknál. Nem is tudom szavakban kifejezni, micsoda önbizalmat ad nekünk a közönség szeretete. Otthon az ellenségeskedés és a rosszindulat a jellemző, itt a biztatás és a szeretet. Kérem hát, ne csodálkozzon, hogy én itt akarok élni. ---- Nézzünk kicsit körül Cipruson, hiszen Vezér Ádámon kívül több magyar is légióskodik a szigeten.
Kovács Béla a nyáron igazolt az Alki Larnaca csapatához. "Eddig szerencsére minden a legnagyobb rendben van - kezdte Kovács Béla. - A bajnokság három fordulójában egy vereség mellett két győzelmünk van, én pedig mindhárom találkozón kezdő voltam, és ezeken két gólt szereztem, ennek köszönhetően elégedettek is velem a vezetők. Az anyagiakra sem panaszkodhatom, hiszen a fizetésünket és a prémiumot időben megkaptuk."
A klubnál tíz idegenlégiós futballozik, köztük három magyar is. Kovács Béla mellett még a csapat tagja a korábbi diósgyőri kapus, Nagy Zoltán és a legutóbb Siófokon futballozó Zombori Zalán.
Kovács Béla szerint a magyar bajnokság taktikailag és technikailag előrébb jár, viszont fizikálisan jól felkészített csapatok szerepelnek Cipruson.
"Itt nincs olyan, hogy szakadt sportszár vagy mosatlan mez - érzékeltette Kovács Béla a magyar és a ciprusi profizmus közti különségeket. - A klub vezetői biztosítják a hátteret, nekünk csak a játékra kell koncentrálnunk, így pedig azért könnyebb jó teljesítményt nyújtani."
A jövőjével kapcsolatban a fedezet kifejtette, jól érzi magát Cipruson, szívesen is maradna, ugyanakkor szeretne olyan produkciót nyújtani, hogy a következő szezonban egy nemzetközi kupában szereplő csapathoz igazolhasson. ---- Hogy miként kedveltetheti meg magát egy labdarúgó külföldön - esetünkben Cipruson?
Rúgjon minél több gólt, vagy egyszerűen csak tegyen meg mindent csapata sikeréért.
"Nem biztos, hogy az elég - fogalmazott óvatosabban Dzurják József, a korábbi magyar és ciprusi gólkirály, akiért speciel annak idején odáig voltak az Omonia Nicosia fanatikusai, s mind a mai napig emlegetik góljait. - A szigetlakók az emberre is kíváncsiak, és ha a futballista jellemével gondjuk akad, úgy rúghatja a gólokat, soha nem lesz igazi kedvenc. Pedig arrafelé ez nagy tisztességet jelent, egy mondás szerint ugyanis a ciprusi ember életében első az Isten, második a család és harmadik a futball. Az is igaz, akit egyszer megszeretnek, azért őrültként lelkesednek. Emlékszem, az első gólomnak borzalmasan örültem, és repülő mozdulattal szaladtam a szurkolóink felé. Na, ez azonnal a védjegyem lett, s az Omonia hívei olykor manapság is kifütyülik azt a labdarúgót, aki hozzám hasonló gesztussal ünnepel. Erről a mozdulatról én jutok az eszükbe. Ez az enyém…"