Tóth Norbert: A pályán elért siker gyógyír a csalódásra

A válogatottság lehet a kulcsmondat, és valójában e cikk is azért íródott, mert Lothar Matthäus kipróbált mintegy hatvan labdarúgót azóta, amióta elvállalta nemzeti tizenegyünk irányítását, tucatnyi, a hazai bajnokságban szereplő játékost vitt ki most Thaiföldre (képriportunk a 3. oldalon), és bizony volt közöttük zöldfülű, lámpalázas újonc, sok csatát megélt, rutinos vén róka, ám Tóth Norbertnek nem volt lehetősége a bizonyításra.
Lothar Matthäus valamiért kihagyta a szórásból az Újpest remek formába lendült labdarúgóját, sőt nemcsak a tétmeccseken nem vette számításba, hanem ezen a bizonyos thaiföldi túrán sem. Vajon miként éli meg mindezt a 28 éves középpályás, és persze hogyan sikerült feldolgoznia a magánéleti válságát, hiszen kis ország ez, a bulvárlapok másról sem cikkeztek hetekig, minthogy az egyik kereskedelmi televízió népszerű műsorvezetője, Lilu, no meg Tóth Norbert szakított hosszú-hosszú évek után…

Küzdeni kezdett, amikor padlóra került

- Szerelmi ügyeket ritkán boncolgatunk, de most egyszerűen nem kerülhetem ki a kérdést: hogyan sikerült ilyen egyenletes, remek formába lendülnie azok után, hogy gyakorlatilag zsákutcába jutott a magánélete?

- Nem tartozom a lelkizős játékosok közé, és alighanem ez lehet a titka annak, hogy sikerült maximálisan a futballra koncentrálnom - mondta Tóth Norbert. - Talán még valamiféle gyógyírt is jelentett a játék, igyekeztem minden idegszálammal a labdára és a meccsekre koncentrálni. Azt azonban elismerem, igencsak padlóra kerültem, hiszen négy és fél éves kapcsolatom ért véget, már az esküvőt terveztük Liluval, ám a sors másként akarta. Voltak közöttünk problémák, amelyeket nem tudtunk megoldani. Ettől függetlenül barátok vagyunk, szinte mindennap beszélünk, és alighanem karácsonykor is együtt leszünk, habár az lesz a legnehezebb…
- Még egyvalamit áruljon el ezzel kapcsolatban: túl van rajta?
- Nem. Ez a kapcsolat még mindig tisztázatlan, jóllehet, két hónapja szakítottunk. Talán az lehet a megoldás, hogy külföldre szerződöm, és akkor az élet maga rendezi le és tesz pontot a szerelmünk végére. Mert így, hogy itthon vagyok, rendszeresen keressük egymást. Lilu egyébként csak ritkán jött ki a mecscseimre, egyrészt a munkája miatt, másrészt pedig kabalából. A Vasasban játszottam, amikor ott ült a lelátón és jól megvertek bennünket. Egy héttel később nem jött ki, akkor meg győztünk. Akkor fogadta meg, hogy távolról szurkol nekem.
- Most egyedül él?
- Igen. Ezt nem könnyű megszokni. A szüleim Szombathelyen laknak. Gyakran megyek haza hozzájuk, de azért ez így mégsem az igazi. Tudja, úgy érzem, az utóbbi években megkomolyodtam, és bizony a családalapítás igencsak foglalkoztat. Jókor mondom, igaz? ---- A ---- -