Csak a busz vadonatúj, az álmaink a régiek

Azt is mondhatnám, sporttörténelmi buszozás volt az - a régi idők focijától a Lothar Matthäus által XXI. századira változtatott magyar válogatott emlékezetes utazása. Bizony az volt az első közös élmény a kapitány, illetve a csapat kapcsolatában. Az a néhány kinttartózkodó újságíró bérelt autókon követte a nemzeti csapatot szállító járgányt, hogy aztán egyszer csak leparkoljon egy isten háta mögötti futballpályánál, egy igazi vadaspark kellős közepén…
Azóta lepergett a 2004-es esztendő.
S íme a vége, az utolsó mozzanat megint csak egy buszhoz kötődik.

Kellemes dallamok a szónoklatok mellé

Egy vadonatúj, csillogó-villogó csodamasinához, a Mercedes-Benz alkotta tökéletes járműhöz, amely kedd óta immár hivatalosan is a magyar válogatott, illetve a Magyar Labdarúgó-szövetség tulajdonának mondható. Ünnepélyesre sikeredett az évbúcsúztató, s valljuk meg, a magyar sportújságírók nem ilyesfajta elegáns partihoz szoktak. Mert az volt: fogadás, buli a javából, olyan esemény, amely méltó egy ország futballválogatottjához. Hát még ha egy korábbi futballnemzetről van szó. Kedd délután a Mercedes-szalonban gyülekezett a vendégsereg, közöttük az elegáns formaruhába öltözött válogatott játékosok, Lothar Matthäus szövetségi kapitány, Puhl Sándor MLSZ-alelnök és Peter Pellady marketing-menedzser. S persze a szponzorok, újságírók és a műsorban fellépő művészek. Mert nem ám csak a szokásos szónoklatok hangzottak el (hogy lesz ez majd jobb is, fel a fejjel, és a többi…) amit már az évek során kívülről fújtunk, hanem például a kellemes latin ritmusok után az itthon igencsak népszerő Cotton Club Singers is fellépett.
A körítés immár tökéletes. ---- Ami a válogatott körül az elmúlt egy esztendőben (fogalmazzunk inkább konkrétabban: Lothar Matthäus és Peter Pellady érkezése után…) történt, abban hiba nincs. Nemzeti csapatunk világklasszis ellenfelekkel mérkőzhetett, idejöttek például a brazilok, a csapatot remekül menedzselik, az más kérdés, hogy a fontos tétmeccseken, Zágrábban a horvátok, Stockholmban pedig a svédek ellen simán, nagyon is simán elbuktunk. De sebaj, ahogy Lothar Matthäus is fogalmazott, még mindig megvan az esély, hogy a magyar válogatott kiharcolja a németországi világbajnokságon való részvétel jogát. A kapitány mindezt az ebéd elfogyasztása és a Cotton Club Singers koncertje előtt mondta a pódiumon, miközben saját játékosai felé tekintett, s azt kívánta nekik, hogy sikerüljön meghálálni a szponzorok támogatását és a szurkolók bizalmát.
Úgy legyen. Mindehhez már megvan a busz. Egy olyan jármű, amelynek kihasználtsága egész évre garantált, mert nemcsak a válogatott, hanem a szövetség valamennyi csapata, különböző korosztályos együttese is élvezheti majd a kényelmét. Nagy szó ám ez, hogy egy Mercedes-szintű cég felsorakozzon a szponzorok közé. Mondta is Gerhard Haggenmiller, a Daimler-Crysler Services Leasing Kft. ügyvezető igazgatója: "Bízunk abban, hogy a kényelmes és biztonságos utazást biztosító autóbusz hozzájárul majd a csapat jövőbeni sikereihez".

A frankfurti reptéren kezdődött a történet

Egyébként a busz története júniusban kezdődött, amikoris a magyar válogatott Németországban lépett pályára barátságos találkozón az 1954-es vb-döntő jubileumi mérkőzésén. Ott és akkor a frankfurti repülőtéren a mieinkre a Német Labdarúgó-szövetség címerével feldíszített busza várakozott. Mätthaus persze azonnal mondta Bozóky Imrének, hogy elnök úr, a mi válogatottunknak is elkéne egy ilyen busz, e tekintetben is érjük utól a németeket.
S tessék, a Mercedes ott állt kedd délután feldíszítve.
Németországból jött - s a cél, hogy Németországba szállítsa válogatottunkat. ---- Az ünnepélyes évzárón a finom falatok és hangulatos koncertek mellett természetesen hivatalosan is elbúcsúztatták az évet. Bozóky Imre szövetségi elnök egyéb elfoglaltsága miatt nem lehetett jelen az eseményen, így helyette Puhl Sándor alelnök mondott rövid beszédet a tőle megszokott stílusban. Kijelentette, hogy ennek az ünnepi ceremóniának nem most, hanem mondjuk harminc évvel ezelőtt kellett volna megtörténnie, a magyar válogatott már akkor is megérdemelt volna egy saját, ultramodern járművet. Puhl szerint ez a busz afféle szimbólum, sőt, üzenet - a fejlődés, az előrelépés záloga. Mert az alelnök szerint igen is jó úton jár a magyar válogatott, majd ugyanazt ismételte meg, amit lapunknak mondott karácsonyi interjújában: "Ha eredményességben nem is, de mentalitásban, hozzáállásban egyértelműen pozitív változások történtek a válogatottnál…"
Szót kapott Berzi Sándor főtitkár, aki a jövő év programjáról beszélt, s elmondta: a Magyar Labdarúgó-szövetség 2005-ben immár 104 esztendős lesz, s igencsak kijár neki, hogy jövő decemberben birtokba vegye vadonatúj, saját székházát. A főtitkár megemlítette, hogy jövőre mintegy harminc műfüves pálya épül az országban.
Peter Pellady marketingmenedzser is elmondta a véleményét, s kijelentette, ha rajta múlik, a válogatott nemcsak kijut Németországba, de meg is nyeri a vb-t. Ezután Lothar Mätthaus kezébe került a mikrofon, és a kapitány nyugodtan beszélt az eltelt esztendőről, megköszönte mindenkinek a segítséget, külön a játékosoknak, a segítőinek, a szponzoroknak és nekünk, a sajtó képviselőinek is. Majd ezt követően emelkedettebb hangon mondta: "Én is hibáztam többször, de azon vagyok, hogy a csapattal együtt helyrehozzunk minden rossz döntést. Most is hiszek benne, hogy sikerül kijutnunk a németországi világbajnokságra…"
Taps, majd halk koccintás követte mindezt.
Jelenlegi helyzetünkben aligha lehet előre inni a medve bőrére.