Peter Pellady: A ligavezetőség mondjon le!

"A magyar profibajnokságra és az azt irányító ligára véleményem szerint a teljes csőd kifejezés illik…"Peter Pellady arról, miért beteg a magyar foci- Fantasztikus az irodája: fitneszterem, számítógépes szoba, plazmatévé, a titkárnője, mint Marilyn Monroe… Itt valóban érezni a "sikerszagot", és talán ezért sem értem, miért akar mindenáron forradalmat a magyar labdarúgásban. Nem lenne jobb ebből kimaradni?
- Forradalmat mondott? - kérdez vissza kapásból Peter Pellady. - Ha lehet, velem kapcsolatban ne használjon hangzatos, túlzó jelzőket, hiszen én üzletember vagyok. Szó sincs forradalomról, egyszerűen eljött az idő a változtatásra a magyar futballban. Én most konkrét tervekről mesélek majd önnek, kérem, hogy figyelmesen írjon le mindent, mert nem mellébeszélek, hanem tényekkel rukkolok ki. Ami pedig a kérdését illeti: nagyon büszke vagyok arra, hogy a magyar futballban vállalhatok szerepet, mert meggyőződésem, ebben az országban még mindig a labdarúgás a legjobb reklámhordozó.

Már nem a múltról, a jövőről kell beszélni

- Na, ne vicceljen. Ha most a nyolcvanas évek elején beszélgetnénk, és az irodájában, mondjuk, nem plazmatévé, hanem egy Videoton készülék lenne, a parkolóban pedig nem a Mercedes csúcsmodellje, hanem egy sárga Zsiguli parkolna, akkor azt mondanám, igaza van. Akkoriban még voltak remek futballistáink, és rájuk valóban büszkék lehettünk, ma viszont…
- Van egy javaslatom: itt és most zárjuk le a múltat. Felejtsük el mi volt az ötvenes, hatvanas, nyolcvanas években, ne beszéljünk ezredszer a nagy sikerekről, az azzal párhuzamos fájdalmas vereségekről, hanem nézzünk előre. Eljött a pillanat, amikor a magyar futball újra nyereséges lehet, amikor a kluboknak nem kell napi gondokkal küzdeniük, amikor a válogatott még, avagy megint eséllyel pályázik, pályázhat a világbajnoki, majd az Európa-bajnoki csoportküzdelmekben.
- Abrakadabra… Mondja, maga valamiféle varázsló?…
- Azt ugye elismeri, hogy a válogatottnál az elmúlt egy esztendőben sok minden történt. Lothar Matthäus irányításával voltak szép győzelmeink, és megvan az esély a továbbjutásra a vébéselejtezőkből. Azonban én üzletember vagyok, és nem a szakmáról akarok beszélni, hanem a körülményekről és a lehetőségekről. A válogatott körüli marketingtevékenység kézzelfogható eredményekkel járt. A válogatottnak van két főszponzora, az LG és a Borsodi, két prémiumpartnere, a Vodafone és a McDonald's és egy hivatalos szállítója, az adidas. A főtámogatók egy évben mintegy százmillió forintot fizetnek, míg az úgynevezett prémiumpartnereink mintegy ötvenmillió forinttal segítik a munkánkat. A cél, hogy 2005-ben két újabb főszponzort és négy további prémiumpartnert nyerjünk meg. Ezekhez 2006-tól hozzájönnek még a televíziós opciók, ugyanis jövőre a válogatott mecscsek közvetítéseinek joga visszakerül az MLSZ-hez. Számoljon csak bátran, és máris érzékelheti, milyen anyagi háttére van a magyar válogatottnak, és mindeközben a Bozsik-akadémián zajló képzés új lendületet kapott az OTP és a Mol révén.

---- - Hallgatva, amit mond, az jár a fejemben: ez a történet akkor sem az összefogásról, az együtt munkálkodásról szól, amelyet önök, a válogatott vezetői szajkóznak, hanem a személyeskedésről. Ez sem valami hiteles…
- A magyar futball gyakorlatilag teljesen tönkremegy. Most természetesen nem a válogatottról beszélek - amelyet már sikerült legalább hitelképessé tenni egy jó vezetői csapattal -, hanem a bajnokságról, a klubokról. És hogy ez miért fontos? Azért, mert Lothar Matthäus a klubokból válogat, az ott folyó munka nagyban befolyásolja az ő eredményességét is. Hogyan lehet olyan játékosokkal győzelemre törni, akik hónapokat várnak a pénzükre, és akik mást sem hallanak, mint hogy közel a csőd?
- De a magyar futball nem egyetlen ember szerepvállalásáról szól. Annyiszor elmondtuk, illetve megírtuk már a cikkeinkben: az lenne a jó, ha a szurkolók azt sem tudnák, ki a liga, az MLSZ elnöke, ha nem az sportág vezetőinek örökös acsarkodásról kellene írnunk a valódi sport és az igazi sportemberek helyett… Amúgy úgy érzem, súlyos a félreértése: a liga ugyanis a magyar futball helyzetéhez képest parádés gazdasági eredményeket tud felmutatni pusztán azzal, hogy bevételt generál a sportág számára.
- Én viszont azt tudom, hogy ha változás, mégpedig pozitív változás történik, és hitelképes emberek kerülnek a liga élére, akkor egy svájci koncepcióval azonmód pénzt áramoltathatunk a magyar futballba. Túl vagyunk már több tárgyaláson, és akikkel kapcsolatban állunk, többször is kijelentették: hiteles ember kell tárgyalópartnernek és ligavezetőnek, akkor máris van jövő. Ez a bizonyos svájci cég átvállalná azt a temérdek adósságot, amit a ligában tömörülő klubok többsége felhalmozott. Minden egyesületnek jutna a pénzből, amolyan igazi gyorssegély lenne ez, megszüntetve a jelenkori állapotot. A liga jövőbeli bevételeiből így nem a klubok adósságait kellene törlesztgetni, hanem a televíziós és markentingpénzek java részéből ismét közvetlenül az egyesületek gyarapodnának. Állítom, a magyar labdarúgás igenis piacképes lehet, jó reklámhordozó, termelhet nyereséget is, ha megfelelő emberek irányítják. Sőt, továbbmegyek, abban az esetben a színvonal is emelkedhet, és jöhetnének ide külföldi szakemberek. Nem szégyen ez. Annak idején a magyarok tanították futballozni a világot, most mindez megfordult. Nézze meg László Csabát! Egy évvel ezelőtt azt sem tudták, hogy kicsoda ő, ma pedig rendkívül sikeres évet zárt a Fradival, mert egyszerűen Németországban belénevelték a profi gondolkodást, a kemény munkát. Sok ilyen szakember kellene Magyarországra.
- A Ferencváros speciel fél évvel ezelőtt bajnoki címet nyert, kupagyőztes lett, és a csapat edzői Magyarországon tanult szakvezetők voltak, hiszen Garami József után Pintér Attila dolgozott eredményesen a zöld-fehérekkel… Nem tart attól, hogy az elmondottak alapján majd a fejéhez vágják, milyen jogon és alapon okoskodik?
- Több mint egy éve dolgozom a magyar futballban és a magyar futballért, ezalatt sok mindent tettem, így talán van már némi alapom arra, hogy véleményt formáljak. Óriási lehetőségek állnak előttünk, és a bizonyos svájci koncepció révén garantálható, sikeres üzletággá tehetnénk a magyar futballt. Tudom, sokszor mondtam már ezt a szót a beszélgetés során, de még egyszer írja le: csak hiteles emberek érhetnek el eredményt. Lothar Matthäus ilyen. Mögé felsorakoztak a szurkolók, az önök internetes oldalán több tízezernyi hozzászólásból már kiderült, az emberek kilencvenkilenc százaléka mellé állt. Ô egyébként boldogan dolgozik itt, s ha a ligában és a klubokban látványos változás történne, akkor hosszú távra tervez, akár kétezertízig is meghosszabbíthatja szerződését, sőt, büszke lenne rá, ha magyar állampolgárságot is kaphatna. Na, ehhez mit szól?

---- - Egyértelmű, hogy mindez Lothar Matthäusnak köszönhető, hiszen ő remek reklámhordozó, mellé, mögé szívesen sorakoznak fel a multinacionális cégek is. Persze az ön szerepe sem mellékes, hiszen kiterjedt üzleti kapcsolatrendszerrel bír. Mindezzel éppenséggel csak akkor van baj, amikor a válogatott rendszerint háromgólos vereségekkel zárja a sorsdöntőnek minősített vébéselejtezőket, mind Zágrábban, mind Stockholmban.
- Nem zökkent ki… Lothar Matthäus is számtalanszor kérte már a magyar újságírókat, hogy próbáljanak meg pozitívan gondolkodni. A futball, még a magyar futball is egy olyan termék, amelyet értékesíteni lehet. Közös érdekünk, hogy ez a termék minél jobb legyen, minél többen foglalkozzanak vele, és minél nagyobb értéket képviseljen. Ezért sem örültem, amikor a hét elején kirobbant "a" műbalhé. Mert egyértelműen műbalhénak minősítem Mészöly Kálmán és Lothar Matthäus összeugrasztását. Rendkívül tisztelem Mészöly Kálmánt, és azt kell mondanom - elolvasva a Nemzeti Sportnak adott nyilatkozatát -, sok mindenben igaza van. Ugyanakkor nehezményezi, hogy külföldi kapitány irányít, holott ő is dolgozott Törökországban a válogatott élén, sőt, külföldi klubcsapatokat is irányított. Azt is szóvá tette, hogy hol tartunk… Hát igen, jogos felvetés: hol is tart a magyar futball? És miért, kik miatt tart itt? Egyértelmű, azok miatt, akik az utóbbi években döntéshelyzetben voltak. Mészöly Kálmán is elismeri, évek óta tudják, mi a baj, hol a hiba. Kérdem én: miért nem változtattak, miért nem próbáltak meg tenni valamit? Nem akarom ezt tovább ragozni: a magyar profibajnokságra és az azt irányító ligára véleményem szerint valóban a teljes csőd kifejezés illik…

---- Tavaly a brazilokat, az idén akár az argentinokat nézhetjük Budapesten. A tendencia igazán remek, egyre több világsztárt próbál meg a magyar futballvezérkar Budapestre csábítani - hiszen ez Lothar Matthäus kérése is. A tervek szerint május 27. és 29. között a Puskás Ferenc-stadionban rendezik meg az LG-kupát, amelyre egyelőre nem hivatalos információként az argentinokat, a nigériaiakat és a dél-koreaiakat hívnák meg a magyar csapat ellenfeleként. Az eseményt az MLSZ rendezné, a névadó szponzor támogatná, és állná a világsztárokkal érkező ellenfelek költségeit is. ---- - Ajjaj… Már megint a liga. Biztos abban, hogy mindenről a Szieben László vezette csapat tehet? Valahogy csak működik ez a produktumában szegényes sportág, több bajnoki meccset láthatunk a televízióban, mint azt megelőzően. Már az is egyfajta csoda, hogy a sportág a közvetítések jóvoltából pénzhez juthat…
- Azt kell mondanom, a liga az én szememben hiteltelenné vált, éppen ezért mondom azt is, hogy emiatt ennél a szervezetnél személyi változásokra van szükség, különben a csődhelyzetből nincs kiút. A futballban egyszerű a képlet: ha egy csapat sikertelen, akkor mennie kell az edzőnek és a stábjának. Mindez az előrelépés záloga, a magyar labdarúgás érdeke.
- Ezzel a kijelentésével gyakorlatilag hadüzenetet intéz a ligához, és lemondásra szólítja fel a teljes vezérkart, csődhelyzetet emleget, amikor a liga szintjén erről nincs is szó…
- Nézze, a magam véleménye az, hogy a magyar futball csak akkor menthető meg, ha az a csapat, amelyik képtelen volt megoldást találni a gondokra, és amely csapat sok szempontból is hitelét veszítette, átadja a helyét azoknak, akik már tudják a megoldást. Hiteltelen emberekkel nem lehet előrelépni. Nemhogy új partnereket nem lehet megnyerni, a még mellettük állókat is nehéz megtartani. Az utolsó két mohikán, az egyik sörgyár és az egyik tévétársaság közül az utóbbi olyan tartalmú üzenetet fogalmazott meg a minap, ami a kihátrálását vetíti előre. Amondó volt e társaság szóvivője: nem is érti, miért fizetnek ki évente négyszázmillió forintot ezért a minősíthetetlen magyar futballért. A helyzet tehát vészjósló. Mert milyen gazdálkodás az, ahol nem lehet nyomon követni a pénz mozgását, s ahol több mint hárommilliárd forint úgymond lóg a levegőben… Figyelemmel kísérem a közvetítési jogokkal kapcsolatos ügyeket, a néhány napja fellángoló vitákat, és azt mondom, a liga vezetősége bizony rosszul taktikázott akkor, amikor először a televíziós jogokból négy százalékot vett kettőszázötvenmillió forintért, majd a mostanában kirobbant szaknévsoros botrány kapcsán immár harminchat százalékot vásárolt, ugyanennyi pénzért. Azért ez furcsa, nem? Mint ahogyan megjegyzem azt is: nem az MLSZ hibázott, amikor a brazilok elleni meccsen nem került képernyőre az a bizonyos Szaknévsor-hirdetés. Az a Sport Five bakija volt, amely cég megvásárolta a válogatott meccseinek televíziós jogait. A véleményem megingathatatlan: a liga vezetősége megbukott, és a teljes vezérkarnak önként kellene távoznia a posztjáról az egész labdarúgás hitelképességének megteremtése érdekében, s hogy a magyar futballban új fejezet kezdődhessen. Ezek az emberek a magánéletben lehetnek jó családapák, más szakmában talán még jó vezetők is, de bebizonyosodott, hogy jelenlegi szerepkörükben képtelenek eredményesek lenni.