Ne legyünk túl türelmetlenek

Interjú Szűcs Lajossal és a Wales elleni keret

Lothar Matthäus Isztambulban is sztár. Elutazhat a Föld bármelyik pontjára a magyar válogatott, nemzeti csapatunk szövetségi kapitányát mindenhol óriási tisztelettel fogadják. Nem csoda: Lothar Matthäus pályafutása és dicsőséges eredménylistája valóban lenyűgöző, az más kérdés, hogy őt most már nem a korábbi sikerekről faggatják, hanem a magyar csapat produkciójáról. Így volt ez a Boszporusz partján fekvő város szélén felépített Olimpiai stadionban is. Néző ugyan nem volt a meccsen, de találkozhattunk szaúdi és török újságírókkal, tévésekkel is, akik a mérkőzést követően a sajtószobában rögvest nekiszegezték a kérdést a magyar válogatottat irányító német szakembernek: "Kapitány úr, hogyan értékeli a látottakat?…"

Idény eleji forma, pozitív hozzáállás

A nemzeti csapat irányítója csak mosolygott, kedvesen válaszolgatott, és megpróbált érvelni.
Nem volt könnyű… Az üres stadionban lejátszott hangulattalan mérkőzés nem hagyott különösebben emlékezetes nyomokat - gólok híján a lelkesedést emelhette ki a hivatalos akkreditálással rendelkező tucatnyi néző. Két lelkes csapat gyürkőzött egymásnak, ám a futball szépségéből vajmi keveset lehetett látni.
Mindenesetre Lothar Matthäus attól is profi, hogy még egy ilyen 90 perc után is megmondja, mi miért történt, nyugodtan és higgadtan magyarázta a bizonyítványt - egy ideig…
- Kapitány úr, önről pontosan tudja mindenki, hogy maximalista, úgyhogy kíváncsian várom, miként értékeli a szaúdiak elleni nulla nullát. A találkozó után sebtiben azt mondta, elégedett játékosai küzdőszellemével, nézzük, mi a helyzet huszonnégy órával később…

- A meccs utáni véleményemet most is fenntartom - válaszolta Lothar Matthäus. - Ugyanakkor nem vagyok vak, magam is láttam, hogy ez a produkció egyelőre messze van attól, amit én látni szeretnék. Talán elhiszi nekem, hiszen magam is futballoztam annak idején, hogy pontosan érzékeltem a meccs minden rezdülését és csapatom tagjainak mozgását, teljesítményét. Nem vagyok, és nem is lehetek mindennel elégedett, de nagyon sok mindent figyelembe kell venni, amikor az ember egy ilyen mérkőzést elemez. Ön a magyar futballal foglalkozó újságíró, és remélem, hogy megpróbálja higgadtan értékelni a mérkőzést. Már csak azért is, mert amikor e cikk megjelenik, még csak február negyedikét írunk.
- Sejtem, mire céloz: idény eleji forma és a többi… Abban igaza van, hogy a magyar csapat tagjai néhány hete edzenek csupán, többségük latyakban, hóban, sárban, ám a szurkoló, aki leül a tévékészülék elé, mégis többet vár. Ezzel ön sem vitatkozhat…
- Na, látja, már megint felfogásbeli különbségek vannak, de lassacskán már hozzászokom ehhez. Hiába szajkózom hétről hétre, hónapról hónapra, hogy ne siránkozzunk mindig, hogy ne csak a negatív dolgokat keressük, hanem próbáljunk meg pozitívan hozzáállni a futballhoz, ennek a vágynak a beteljesülése egyelőre várat magára. A magyar sajtó is részese ennek a letargiának… Az emberek mást sem olvasnak az újságokban, minthogy milyen rossz a labdarúgás ebben az országban, meg azt, hogy mennyi a baj. Valósággal elriasztanak mindenkit a futballtól. Itt volt ez a meccs, játszottunk Szaúd-Arábiával, és most én kérdeznék öntől: tudja-e, hogy ez a csapat hányadik a világranglistán? ---- - Tudom: harmincadik.
- Így van. Szaúd-Arábia a harmincadik helyen áll, sokkal előrébb, mint a mi csapatunk. És nem csupán ez a különbség közöttünk, hanem az is, hogy a szaúdiak egy hét múlva világbajnoki selejtezőt játszanak Üzbegisztánban, vagyis már túl vannak a felkészülés nehézségein, egészen más formában futballoznak, mint a mieink, az izomzatukat már nem a csúcsterheléssel sanyargatják, és még sorolhatnám. Mondja meg, hogyan lehet ezek után reális képet kapni a két csapatról? Azonban várjon még a kérdésével, mert folytatom… A Ferencváros futballistái úgy jöttek a válogatott kerethez, hogy nulla, ismétlem, nulla meccset játszottak az idén. Leszámítva ugye a szovátai edzőtábor után lezajlott kispályás grundfutballt. Aztán itt vannak a debreceniek, akiknek az izomzatuk szó szerint bedurrant a sok-sok futás hatására. Nos, nekem ezekkel a játékosokkal kellett az év első csatáját megvívnom.
- Mindennek tudatában tartja értékes eredménynek a szaúdiak elleni gólnélküli döntetlent?
- Igen. Jól mondta, mindennek tudatában valóban értékes eredménynek tartom. No, de akkor kérem, hogy azt is írja le, ha mondjuk két hónap múlva ilyen teljesítménynyel rukkol ki a csapatom, akkor világgá zavarom a futballistákat. Értsük már meg, nekünk adódott egy lehetőség, játszhattunk egy meccset a szaúdiak költségére, jó pályán, remek körülmények között, hát bolondok lettünk volna kihagyni mindezt. Most nem az eredmény volt a fontos, hanem az újabb lehetőség azoknak a futballistáknak, akik szeretnének bekerülni a világbajnoki selejtezőn szereplő válogatottba - ezt egyébként az elutazás előtti sajtótájékoztatón is kihangsúlyoztam. Az Isztambulban szerepelt válogatott a B-együttesünk volt, a külföldön profiskodó légiósaink nélkül nem lehettünk igazán erősek.
- Elfogadom az érveit. Elfogadom azt is, hogy február másodikán játszottuk a mérkőzést. Sőt, azt is elfogadom, hogy a felkészülés kellős közepén nem lehetnek frissek a játékosaink. Ám ettől függetlenül mégis úgy tűnt, mintha a szaúdiak meglepték volna a magyar csapatot.
- Valóban megleptek minket, elsősorban engem, mert nem hittem volna, hogy ellenfelünk a modern három négy kettő egyes felállásban szerepel majd. Mire ezt lereagáltuk, már Szűcs Lajosnak kellett bravúrosan védenie. Ugyanakkor azt is látnia kell mindenkinek, a szaúdiak nem csak a felkészülésben tartanak előrébb nálunk, az ő futballjuk körül nincsenek gondok, botrányok, nem kell pénztelenségről, klubok csődhelyzetéről beszélniük. Ez pedig meglátszik a válogatottjuk teljesítményén. Remekül képzett, magabiztos futballistákat szerepeltetnek, akik hatékonyan védekeznek és olykor veszélyes ellencsapásokat vezetnek. Mindezen kívül az argentin kapitány, Gabriel Calderón munkája is látszik a teljesítményükön. Ô nem csupán remek futballista, hanem a jelek szerint jó stratéga is. Három éve láttam utoljára a szaúdi válogatottat, és most nagyságrendekkel erősebb, mint akkor volt.

Továbbra sincs meg Gera Zoltán helyettese

- Szerdán játszunk még Wales ellen, de egyre inkább a bolgárok elleni vb-selejtezővel foglalkozik mindenki, azaz a kérdés a következő: szűk két hónappal a sorsdöntő találkozó előtt okosabb lett?
- Ha arra kíváncsi, hogy most, Isztambulban bejátszotta-e magát valaki a válogatottba, akkor arra nem tudok határozott választ adni. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy Gera Zoltán sárga lapok miatt nem szerepelhet a bolgárok ellen, őt kellőképpen pótolnunk kell. Most Vincze Ottó kapta a tízes mezt és a csapatkapitányi karszalagot, és bár nem nyújtott maradandót, én továbbra is bízom benne. Arra kérek mindenkit, hogy legyen türelme ehhez a csapathoz, és szavazzon bizalmat a válogatottnak, és álljon oda a nemzeti együttes mellé, mert a bolgárok ellen csak közösen érhetünk el sikert. ---- Szinte hihetetlen, de egy év alatt 59 játékos szerepelt Lothar Matthäus csapatában. Ez akár jó hír is lehetne, hiszen az az ország, amelynek ilyen sok válogatott szintű labdarúgója van, sokra hivatott. Nálunk azonban más a helyzet, hiszen - sajnos - tizenegy, nemzetközi mércével is elfogadható teljesítményre képes labdarúgót is nehéz egyszerre a pályára küldeni. Az első, Örményország elleni találkozón Babos Gábor - Komlósi Ádám, Dragóner Attila, Bodor Boldizsár - Fehér Csaba (Bodnár László), Dárdai Pál (Gera Zoltán), Németh Norbert, Lőw Zsolt - Lisztes Krisztián (Lendvai Miklós) - Kovács Péter (Torghelle Sándor), Szabics Imre (Kovács Zoltán) összeállításban szerepelt a német szakember által összeállított nemzeti együttes - jelzésértékű, hogy e labdarúgók közül senki nem játszott szerdán Szaúd-Arábia ellen (persze, most nem futballozhattak a külföldön szereplő magyarok). Hasonló volt Lothar Matthäus második mérkőzése is, amelyet a lettek ellen nyert meg a gárda: Stark Péter, Tóth Balázs és Kenesei Krisztián játszott a tavaly februári mérkőzésen és a mostani barátságos meccsen is.
A kapusoknál előbb Babos Gábor élvezte a bizalmat, aztán ő - miután Király Gábor újra szerepet kapott klubjában - a tartalékok közé került, majd onnan is kiesett. Király Gábort immáron Szűcs Lajos, Vlaszák Géza és Rabóczki Balázs pótolhatja.
A védelemben Stark Péter helye betonbiztos, ő 14 alkalommal szerepelt Lothar Matthäus csapatában. Rajta kívül Juhász Roland és Gyepes Gábor kapott az átlagnál többször lehetőséget. A középpályán Bodnár László, Tóth Balázs, Simek Péter, Rósa Dénes és Huszti Szabolcs helye szinte biztos. A csatárok közül Torghelle Sándor, amíg játszott a klubjában (az MTK-ban és nem a Crystal Palace-ban…), biztos kezdő volt a válogatottban is. Gera Zoltán csapatkapitányként természetesen - ha nem sérült, vagy eltiltott - mindig kezdő, ám Lothar Matthäus jelenleg csatárt keres. Szabics Imre egyre kevesebb lehetőséget kap, viszont bemutatkozhatott a címeres mezben Rajczi Péter, Kerekes Zsombor és újra válogatott lehetett Waltner Róbert és Kenesei Krisztián is.
Mindössze egyszer próbálkozhatott a kapitánynál a kapus Végh Zoltán és Posza Zsolt, valamint Németh Norbert, Füzi Ákos, Kuttor Attila, Kiss Zoltán, Tóth Mihály, Polonkai Attila, Kriston Attila, Vadócz Krisztián, Éger László és Pollák Zoltán. ---- A-csapata

Király Gábor (Crystal Palace, angol) - Gyepes Gábor(Ferencváros), Stark Péter (Győri ETO), Juhász Roland (MTK Budapest) - Huszti Szabolcs (Ferencváros), Rósa Dénes (Ferencváros), Tóth Balázs (Malatyaspor, török), Bodnár László (Roda JC, holland) - Kenesei Krisztián (Győri ETO), Gera Zoltán (West Bromwich Albion, angol), Szabics Imre (VfB Stuttgart, német)

B-csapata

Szűcs Lajos (Ferencváros) - Fehér Csaba (PSV,holland), Lipcsei Péter (Ferencváros), Bodor Boldizsár (Roda JC, holland) - Simek Péter (Újpest), Dárdai Pál (Hertha BSC,német), Molnár Balázs (Ankaraspor, török), Leandro (Ferencváros) - Torghelle Sándor (Crystal Palace, angol), Vincze Ottó (Győri ETO), Kovács Péter (Viking Stavanger, norvég)