Ha nyerünk, akkor egyenlítünk

Lehet ízlelgetni: Matthäus Lothar, a válogatott szövetségi kapitánya… A szakember ugyanis mára (illetve tegnapra) eljutott odáig, hogy kijelentette: magyar állampolgár akar lenni.

"Sosem titkoltam, az elmúlt esztendőben nagyon közel kerültem Magyarországhoz, és most, hogy kimutassam a nemzet iránti elkötelezettségemet, felvetettem az állampolgárság megszerzésének lehetőségét. Egyelőre ennyit tehetek, no meg annyit, hogy várom a döntéshozók reakcióját" - jegyezte meg az egyelőre német útlevéllel a zsebében utazgató tréner, aki hétfőn azért még nem fogott hozzá a (hon)védelemben kiválót alkotó Dobóék munkásságának elemzéséhez, sokkal inkább azzal foglalkozott, hogy a délelőtti, valamint a délutáni edzésen is flottul menjenek a dolgok.

Speciel nem egyszer a fejéhez kapott a szakvezető, főként a mozgáskoordinációs gyakorlatok tanulmányozása közben. "Lassabban!; Pontosabban!; Precízebben!" - záporoztak a kapitányi kiáltások a lábukat ide-oda kapkodó játékosok felé, hogy aztán Lothar Matthäus (hivatalos papírok híján még így kell szólítani) a következő mondattal zárja le a foglalkozás eme szakaszát: "Uraim, ha nem koncentrálnak, akkor semmi értelme az egésznek".
"Nagy a nyomás…" - érkezett a vigyorral megspékelt kontra az addig, mi tagadás, többször is hibázó Gera Zoltán részéről, aki a következő pillanatban a szakmai stáb és a játékostársak figyelme mellett egyedül vághatott neki az akadályoknak. Miután sikeresen teljesítette, részint a többiek tapsát fogadhatta, részint övé lehetett a végső szó ez ügyben: "Látjátok, ha felszabadult az ember, simán megy…"

Kapott aztán Disztl Péter is

A Király Gábor, Szűcs Lajos, Rabóczki Balázs hármast alaposan megizzasztó kapusedző ugyanis szokásával ellentétben (télvíz idején is nyárias szerelésben edz) kesztyűt, tréningfelsőt és mackóalsót húzott a délelőtti foglalkozás idejére. "Hibáztam, elismerem. A nadrágra talán még lehet mentségem, ám a hosszú ujjú trikóra már nem. Szégyellem magam…" - dünnyögte a mínusz 12 Celsius-fok elől a joggingba "menekülő" edző, aki az időjárás-előrejelzést tekintve bizakodó lehet: mivel mára és holnapra is nyolc-tíz fokot jósolnak Cardiffban, van értelme pólót és sortot is bekészíteni az edzésszerelések közé.
Ami a meccsszerelést illeti, plusz egy garnitúra is a fémládákba kerül, ugyanis a londoni magyar nagykövetség és a Magyar Labdarúgó-szövetség munkatársaiból összeverbuválódó csapat számára holnap délután kiderül: mennyit ér a walesi tartomány. Pontosabban az a tartományi gárda, amely - előmérkőzés gyanánt - a piros nemzeti dresszbe bújó magyar együttes ellenfele lesz. Ezt a találkozót még nem adja a televízió, a futballtörténelem 10. Wales-Magyarország mérkőzését viszont igen: a 21 órakor kezdődő 90 percet a Sport1 csatornán láthatjuk, és a meccs "magyar hangja" Faragó Richard lesz.

A mérlegen amúgy volna mit szépíteni, hiszen három magyar siker mellett két döntetlen és négy vereség csúfítja az összképet. Noha arra is volt példa, hogy két évtizedig még csak egymás felé sem nézett a két nemzet válogatottja, fájdalom, az is megesett, hogy kilenc nap leforgása alatt kétszer találkozott. 1958, Svédország, világbajnokság, csoportmeccs, majd megismételt csoportmeccs, de most tegyünk három pontot a végére, mert az 1:1 után kikaptunk 2:1-re… Mint az éjszakai buszokon, keressünk inkább kapaszkodót a 10. Wales-
Magyarország mérkőzés előtt.

Mondjuk, az biztató, hogy az eddigi három barátságos mérkőzésből kettő is a mieink győzelmét hozta, 1961. május 28-án Budapesten, 1985. október 16-án Cardiffban született magyar siker (előbb 3:2, aztán 3-0). A rivális tavaly márciusban jutott egyről a kettőre:
a Puskás Ferenc-stadionban nyert 2-1-re.

A húsz esztendővel ezelőtti 3-0 alkalmával egyébként éppen Disztl Péter nevével kezdődött a Mezey György irányította válogatott összeállítása, de ez - legyintett egyet a szakállas edző - már egy szakállas történet…

---- A ---- A