Bent maradtak, kint maradhat

Csak az a fontos, mit produkál a pályán

- Megjelent aztán az is az interneten, hogy az ősztől új mezben szerepel az együttes. Tesztelte már?
- Bevallom, erről már lemaradtam - felelte a múlt szerdán hazatérő Vincze Gábor, akinek Horváth Ferenchez és Kriston Attilához hasonlóan most telt le a féléves livingstoni szerződése. - Mivel nagyon jól éreztem magam odakint, a felkészülés június végi kezdetekor boldogan megnézném közelebbről is azt a bizonyos dresszt. Hogy mit hoz a jövő, azt egyelőre nem tudom, de azt igen, hogy szívesen visszatérnék Skóciába.

- Na igen, a milliókat rabul ejtő milliő.
- Avagy arrafelé amilyen egyszerű, olyan nagyszerű minden. Említem az én példámat: Livingstonban kizárólag annak alapján ítéltek meg, a pályán mit nyújtottam, azzal senki sem foglalkozott, hogy azon kívül mit csinálok, vagy hogy tizennyolc évesen balhés gyereknek számítottam. Látták rajtam, hogy becsülettel hajtok, és ezt elismerték. Ennyi - de ennél több nem is kell.

A helybéli játékosokon a jó whisky sem fog ki

- Tény, a tavaszi szezon második felében talán Matuska Szilveszter sem tudta volna kirobbantani a kezdőből.
- Ez igaz, azonban ehhez kellett az, hogy az első hónapban szinte mást se csináljak, csak próbáljam felvenni az ottani ritmust. Nem szégyellem, miután megérkeztünk Livingstonba, az edzőnk megkérdezte, vállalom-e a játékot a hét végén, mire nemmel feleltem, mert nem éreztem magam százszázalékos állapotban, és így aligha lettem volna a csapat hasznára. Később, miután utolértem a többieket, viszont arra is volt példa, hogy majd’ kicsattantam az erőtől, egymás után kaptam a jó osztályzatokat, ám az edzőnk indoklás nélkül kihagyott. Aztán egy hétre rá, mindenféle magyarázatot mellőzve, meg visszatett… Annak azért örülök, hogy az utolsó hét-nyolc meccsen, amikor a bent maradást érő menetelést produkáltuk, biztos helyem volt a csapatban.

- A záró körben elég volt döntetlenre végezni a szintén a túlélésért küzdő Dundee ellen, és máris kezdődhetett a buli.
- Ez jól hangzik, csakhogy korántsem ment minden ilyen szimplán. A találkozó úgy indult, hogy a győzelemre ítélt ellenfelünk rögtön a középkezdést követően kialakított egy nagy helyzetet, amelyet szerencsére el is puskázott. Negyedóra elteltével ellenben már nem hibázott, így néhány percig kiesésre álltunk. Néhány percig, hiszen gyorsan sikerült egyenlítenünk, s onnantól fogva már csak az volt a kérdés, három vagy egy pontot szerzünk. Végül egy lett belőle, de ennyi bőven elég volt ahhoz, hogy a lefújás után a szurkolóink betóduljanak a pályára, és felejthetetlen ünneplésben részesítsenek bennünket. Megjegyzem, kulturált fieszta volt: ha valaki azt mondta az ereklyére vadászó drukkernek, hogy sorry, de nem szeretném odaadni a mezemet, akkor az illető az arcára nyomott egy puszit, majd szaladt tovább. Két órával később viszont még mindig a székház előtt állt, hogy begyűjtsön néhány autogramot.

- A banketten miből fogyott több, sörből vagy whiskyből?
- Én nem vittem túlzásba, ám tagadhatatlan, a helybéli srácok iszogattak rendesen. Ahogy elnéztem őket, bírják az italt, hogy azt ne mondjam, hozzá lehetnek szokva: másnap egyikük sem jajgatott, hogy fáj a feje…

- Gondolom, mégsem ezt az élményét mesélné el először, ha a skóciai tapasztalakról faggatják.
- A slágerlistát a Rangers elleni meccsünk vezeti. Ötvenezer néző előtt futballozhattam, holland, görög, holland és természetesen skót válogatottak ellen. Kikaptunk ugyan három nullára, de emelt fővel jöhettünk le a gyepről, mert amire aznap képesek voltunk, azt kihoztuk magunkból. Nekem nem is ment rosszul, a teljesítményemet hetes érdemjeggyel jutalmazó lapok kihoztak a Livingston egyik legjobbjának.

A nagy rangadó most is kettészakítja skóciát

- Ezek után nyilván a protestánsoknak szorított a hagyományos Rangers-Celtic aranycsatában.
- Főként azért, mert a kék-fehérek a játékos focira törekedtek a zöldek erőfutballjával szemben. A bajnokságot végül a Rangers nyerte annak köszönhetően, hogy az utolsó forduló utolsó perceiben a Motherwell nulla egyről megfordította a Celtic elleni mérkőzését. A fél ország érezte ekkor magát a mennyben, a másik fele meg a pokolban; úgy tartják, a lakosság ötven százaléka Rangers-, a másik ötven pedig Celtic-szurkoló.

- No és a Livingston-hívek?
- Belőlük is akad szép számmal, ám sokan valamelyik nagycsapatért is odavannak. Az idén a Livingston- és Rangers-drukkerek jártak a legjobban: bentmaradást és bajnoki címet ünnepelhettek…