Szólhatott volna az a meccs a mi zseninkről is. Igaz, akkor még afféle zöldfülű újoncként szerepelt a válogatottban, negyedszer húzta magára a címeres mezt Törőcsik András. Ám azon a februári estén mégsem az Újpest klasszisa lett a főszereplő. Sajnos. Az argentinok akkor nagyon elbántak velünk. Pedig Baróti Lajos akkor, 1977. február 27-én a Buenos Aires-i Boca Juniors-stadion 60 ezer nézője előtt ünnepelhette századik szövetségi kapitányként megvívott meccsét, de sok öröme neki sem lehetett az ünnepi 90 percben.
Törôcsik András a képességei alapján az argentin sztárklubokban is a legnagyobb kedvencek közé tartozhatott volna – manapság már csak nagy ritkán lép pályára az öregfiúk között (Fotó: Németh Ferenc)
Törôcsik András a képességei alapján az argentin sztárklubokban is a legnagyobb kedvencek közé tartozhatott volna – manapság már csak nagy ritkán lép pályára az öregfiúk között (Fotó: Németh Ferenc)
Mit szépítsük, kaptunk egy ötöst, és arról a meccsről még a mai napig, sőt tán az idők végezetéig beszélnek Argentínában. De mi is történt a Boca-arénában? Daniel Bertoni három, Leopold Luque két találatával az argentinok már 5-0-ra vezettek, amikor a 62. percben cseréltek a házigazdák. A remek formában játszó Luque kocogott le, hogy helyére Diego Maradona lépjen pályára. Az isteni Diego életében először szerepelhetett ekkor az argentin nemzeti csapatban. A hajrában Zombori Sándor szépített, de ez nem osztott, nem szorzott. Nem volt túl jó előjel, az egy évvel később sorra kerülő argentínai világbajnokság előtt. De - s erre Törőcsik András manapság is pontosan emlékszik - egy igencsak fáradt magyar csapat szerepelt Buenos Airesben. És Törő arra is tisztán emlékszik, mi is történt egy esztendő múltán a vb nyitómeccsén.
- Ha argentin-brazil mecscset játszanak, kinek szurkol? - Természetesen Brazíliának, de szeretem az argentinokat is - mondta Törőcsik András. - Ám a brazilok finomabb, technikásabb stílusa közelebb áll hozzám. Láttam, rengeteg brazil-argentin derbit, és mindig csak azt állapíthattam meg, az argentinok túlságosan keményen, sőt, durván, olykor alattomosan futballoztak. Az pedig nem az én világom. De mintha valamelyest változott volna a kép az utóbbi években, s ez talán azért van, mert a sztárjaik már Európában futballoznak.
- Erről a durva, alattomos futballról alighanem órákig tudna mesélni. Az 1978-as világbajnokság nyitómeccsén, az argentinok elleni találkozón egymás után cselezte ki a házigazdák védőit, azok meg jobb híján állandóan felrúgták, földbe tiporták, gáncsolták, csípték, rúgták, harapták. - Kaptam szépen, az biztos. Gyakorlatilag az első perctől kezdve rugdostak és provokáltak. Daniel Passarella őrzött; én még olyan kemény védővel soha sem találkoztam, mint ő. Nem tisztelt sem istent, sem embert, ahogy jött felém a labda, bumm, már csúszott is elém vagy éppen rám. Kész csoda, hogy súlyos sérülés nélkül megúsztam azt a meccset.
- Talán ez lehetett az egyik pozitívuma annak a találkozónak… A közelmúltban Nyilasi Tibor is nyilatkozott erről a kilencven percről, és ő is azt mondta, ha nem csal a portugál bíró, Garrido, és ha nem Argentínában rendezik a mérkőzést, akkor mi győzünk. - Igaza van Nyílnak, normális körülmények között mi győztünk volna, de ezen már felesleges keseregni. Igaz, nehéz elfelejteni, hogy kiállítottak, méghozzá nem sokkal a lefújás előtt. A sokadik rossz bírói ítélet után a földhöz vágtam a labdát, s máris mehettem zuhanyozni. De mondom, felejtsük el, ez már történelem.
- Mint ahogy az a meccs is, amikor Diego Maradona először játszott az argentin csapatban - éppen ellenünk. Kikaptunk öt egyre, pedig azon a találkozón akár ön is főszereplő lehetett volna. - Esélyünk sem volt… Dél-amerikai túrán voltunk, utaztunk hosszú-hosszú órákat, s olyan fáradtan érkeztünk meg Buenos Airesbe, hogy nem is lehetett más a vége, mint súlyos vereség. Az még ma is előttem van, ahogy Diego Maradona pályára lép. Keveset játszott, de ez idő alatt is fantasztikus dolgokat csinált. Valamennyien tudtuk, hogy világsztár lesz, s hogy olyan pályafutás előtt áll, amely csak Pelééhez hasonlítható. Így is történt.
Szavazás
- Hadd legyek elfogult: Törőcsik András tehetsége folytán ugyancsak világsztárrá válhatott volna. - Ne feszegessük ezt. Történt, ami történt, nem bánok semmit. Így is csodálatos volt a pályafutásom.
- Ott lesz a Puskás-stadionban a magyar-argentinon? - Nem, nincs jegyem, ezért nem megyek ki. Valószínűleg tévén nézem a meccset.
- Nem akarom provokálni, de ha olykor eszébe jutna a futballvezéreknek, hogy vannak itt korábbi kedvencek, akiknek a jelenléte még inkább emelné az esemény rangját, és küldenének egy tiszteletjegyet, akkor azért csak kimenne a stadionba, nem? - Azt hiszem, akkor kimennék. De nem szeretném, ha ez úgy hangozna, mintha én azért könyörögnék, hogy ne felejtsenek el, jeggyel ajándékozzanak meg, vagy hasonló. Szó sincs erről, megvagyok én a saját világomban.
- Mi a véleménye Hernán Crespóról? Azért kérdem, mert a Chelsea csillaga olykor felidézi a Törőcsik-féle váratlan, technikás megoldásokat. - Szerintem teljesen más játékos, mint én. Sokkal gólérzékenyebb, én inkább visszavontan futballoztam, Hernán Crespo pedig rendszerint a kapu előtt tűnik fel. De remek játékos, az biztos.
- És mit vár a mérkőzéstől? Mire lehet képes a Lothar Mätthaus által irányított magyar válogatott? - Az argentinok győznek, mert sokkal jobbak, mint a mieink. Szerintem nincs kialakult csapatunk, hiába mondja a szövetségi kapitány. Úgy nem lehet hosszú távon eredményes egy válogatott, ha újra meg újra kísérletezik a szakmai stáb. Ne legyen igazam sem ma, sem a világbajnoki selejtezőkön, de kevés esélyünk van a sztárcsapatok ellen.