Pályafutása tizenötödik mérkőzését játszotta szombaton a magyar válogatottban Torghelle Sándor. Hogy a nyáron az angol Crystal Palace-tól a görög Panathinaikoszhoz kerülő csatár kölcsönvételével egy remek formában lévő futballistát szereztek az athéniak, azt jelzi: a támadó az argentinok elleni gálameccs után a Málta elleni világbajnoki selejtezőn is a kapuba talált.
A gól, a vb-selejtező első találata (amely Torghelle Sándor hatodik gólja volt a nemzeti színekben) kulcsfontosságú volt, hiszen felszabadította az addig görcsösen játszó magyar együttest, amely a szünet után már látványos futballal szórakoztatta a közönséget, s nyert 4-0-ra.
- Nem volt rossz meccs… - Szerintem sem - mondta Torghelle Sándor. - Sőt, én kifejezetten élveztem.
- Ez látszott is a teljesítményén. Sokat futott, helyzetbe került, harcolt… - Elismerem, nem ment roszszul. De ennél sokkal lényegesebb, hogy az egész csapat jól játszott, nem csupán én.
- Az első félidőben azért volt egy-egy időszak, amikor a máltaiak egyenlő partnerek voltak a játékban. - Számítottunk rá, hogy védekező stílusban futballoznak majd, amit jelzett az egycsatáros alapfelállásuk is. Arra is felkészültünk, hogy ebből a defenzív játékstílusból gyors kontratámadásokat próbálnak vezetni, ami egyszer-egyszer azért össze is jött nekik, de szerencsére túl sokszor nem kellett aggódnunk.
A jó csatárnak szerencséje is van
A játékostársak is csodálkoznak, milyen nagy a támadókedve Torghelle Sándornak (jobbra) (Fotók: Németh Ferenc)
- Akkor sem, amikor teltek-múltak a percek, a magyar csapat pedig sorra puskázta el a nagyobbnál nagyobb helyzeteket? - Akkor sem. Egy percig sem aggódtam amiatt, hogy ne sikerülne megszereznünk a vezetést. Száz százalékig biztos voltam benne, hogy előbb-utóbb lövünk egy gólt, és akkor a többi már úgyis jön magától.
- No igen, az a bizonyos első gól. Ismét a legjobbkor, a legjobb helyen állt… - Ilyen egy csatár szerencséje. Halmosi Péter lövése után reflexből nyúltam a labdához, és miután láttam, hogy egyetlen máltai védő sincs a környékemen, bőven volt időm átgondolni, hová rúgjam a labdát.
- Nem elégedetlen? Rúghatott volna többet is. - A lehetőségeim megvoltak, az biztos. A máltai védőknél szerencsére gyorsabb voltam, így a középpályáról előre ívelt labdára rendszerint én értem oda hamarabb. Nyilván jó lett volna többször is a kapuba találni - mondjuk még a kapufáról befelé pattanhatott volna a labda -, de így sem vagyok elégedetlen, hiszen fontos gólt lőttem.
A szurkolók biztatása ad plusz energiát
Csatárerények
Erőnlét: 8 Habár nem kezdô a görög Panathinaikoszban, de nincsenek fizikális gondjai.
Technika: 6 E téren van csiszolnivaló, de az erôszakos stílusa is kifizetôdô.
Gólérzékenység: 8 Majdnem szuper – olykor-olykor megfontoltabb is lehetne.
Lövés: 7 Közelrôl megy jól!
- Ezzel a találattal talán kiléphet a "csupán a nagy csapatoknak gólt szerző csatár" szerepéből. - Ez egyáltalán nem foglalkoztat. Boldog vagyok, hogy ezúttal a máltaiak kapujába is betaláltam, a többi pedig egyáltalán nem számít. Persze nem bánnám, ha a svédek ellen is eredményes lennék.
- Érezték a pályán, hogy a közönség mennyire hálás a lelkes és olykor látványos futballért? - Bár nem voltak tele a lelátók, a hangulat mégis remek volt. Bízom benne, hogy szerdán a svédek ellen a Puskás Ferenc Stadionba még többen jönnek ki szurkolni. A csapatnak nagy szüksége lenne a drukkerek támogatására.
Még jobban megnőtt a játékosok önbizalma
- A svédek három nullára legyőzték Bulgáriát. - Ez van. Túl nagy jelentősége nincs, hiszen nekünk így is, úgy is le kell győznünk őket. A kötelező feladatot már teljesítettük, hiszen Málta ellen nyertünk, ám az igazi kihívás szerdán vár ránk.
- Mit gondol, a szombati játék mire lehet elég Svédország ellen? - Csak remélni tudom, hogy sok mindenre. Úgy gondolom, a máltaiak ellen nyújtott jó játékunkkal megalapoztuk a hangulatot a svédek elleni mérkőzésre. Az önbizalmunk is megnőtt, s azt mondom, meglehet az újabb nagyon fontos három pont.