Vége az álomnak, mi megint csak szomorkodunk

"Védhetetlen lövés nincs!"

- Öné volt a gól?
- Nem tudom - mondta Király Gábor. - Arra emlékszem, hogy Zlatan Ibrahimovic átvette a labdát, majd megtolta Gyepes Gábor mellett, aztán azonnal lőtt.

- Számított lövésre?
- Hogyne! Ha egy csatárnál van a labda a tizenhatoson belül, akkor minden kapusnak számítania kell erre, még akkor is, ha egy-egy pillanatban takarásban van a kapu a támadó előtt. Kiváltképpen számítani kell a lövésre, ha a szemben álló csatár az olasz Juventus játékosa, aki a világ legjobbjai közé tartozik a posztján.

- Mit tett a lövés pillanatában? És mit kellett volna másként tennie?
- Zártam a bal sarkot, közelhelyezkedtem a kapufához, és egy ezredmásodpercig átvillant az agyamon, a hosszú sarok felé vagy esetleg félmagasan lövi a labdát Zlatan Ibrahimovic. De talán ő is tudja, és ez nem mentegetőzés, hanem tény: a közelről a rövid felsőbe küldött labda, ha az a kapus feje fölé érkezik, szinte védhetetlen. Illetve… Védhetetlen lövés talán nincs, bravúrral esetleg minden hárítható. Alacsonyan volt a súlypontom, hogy tudjak reagálni, de olyan erővel jött a labda, hogy egyszerűen nem volt időm belekapni. Hallottam, hogy a labda érinti a két kapufát, és akkor már érezni lehetett, hogy ebből baj lesz. A tanulság számomra az, amit már korábban is többször elmondtam: mindig minden eshetőségre fell kell készülni, hogy ne érje meglepetés az embert.

- Egyébként hogy látta a mérkőzést?
- Egy sokkal erősebb csapattal találkoztuk, és ezt sajnos a végeredmény is igazolta. Csalódott és fáradt vagyok, odaadó játékunk legalább egy pontot érdemelt volna. Én már azt sem értettem, miért hoszszabbít ennyit a bíró, hiszen nem állt a játék a második félidőben. Úgy érzem, az utolsó néhány meccsen nagyon lelkes és időnként jó futballt produkáltunk, és ezen az úton kell mennünk tovább. ---- Gyepes Gábor állt Zlatan Ibrahimovic mellett, amikor a svéd a kapuba lőtt. A Wolverhampton válogatottja csereként állt be a szünetben, miután Juhász Roland nem tudta folytatni a játékot. Jól semlegesítette a Juventus csillagát, ám a svédnek egyetlen villanás is elég volt, hogy eldöntse a meccset.

- Hogyan emlékszik vissza a gólra?
- Szabadrúgásból ívelték előre a labdát - mondta Gyepes Gábor. - Zlatan Ibrahimoviccsal csatáztunk a labdáért, én elfejeltem, de a labda éppen Takács Ákos és Huszti Szabolcs közé, egy svéd játékoshoz került, aki egyből a Juventus játékosa felé passzolta azt. Ô átvette a labdát, én megálltam vele szemben, de nem akartam megtámadni, mert egy az egyben voltunk egymással szemben. Ilyenkor ki kell várni, de most ez sem segített. Mellém, a jobb oldalamhoz zárkózott Huszti Szabolcs, de a svéd csatár abban a pillanatban csinált egy cselt a másik irányba, az alapvonal felé. Kinyújtottam a lábamat, ám úgy ítéltem meg, hogy messze van a labda, és úgy éreztem, az egy kicsit fel is pattant, amikor ellőtte.

- Sokan úgy vélik, mióta Angliába szerződött, nincs igazán játékban.
- Két hete játszottam egy kupatalálkozón, részt vettem sok edzőmeccsen, szóval nem feltétlenül értek egyet ezzel. Sok tétmérkőzés valóban nincs a lábamban, de még csak most kezdődött el igazán az idény.

- Ezek után milyen volt Zlatan Ibrahimoviccsal csatázni?
- Magas, gyors, erőszakos, technikás és hatalmas lövőereje van - ezt eddig is tudtuk róla. Nehéz ember, esik-kel, és úgy éreztem, a játékvezető kőkeményen támogatta őt. A műesésénél nem adott neki sárgát, és sokszor akkor is a javára fújt, amikor úgy került a földre, hogy senki nem nyúlt hozzá. Azt gondolom, a világ bármely védőjének komoly feladat lenne a semlegesítése. Három éve, mikor Stockholmban egy egyet játszottunk a svédekkel, már találkoztam Zlatan Ibrahimoviccsal, de azóta rengeteget fejlődött, igazi klasszis vált belőle.

- Miként értékeli a mérkőzést?
- Nyernünk kellett volna. Remek teljesítményt nyújtottunk, de ez immár nem számít, mert a magyaros balszerencse megfosztott bennünket attól, amit megérdemeltünk volna.

- Mi volt az öltözőben? Szomorúság a vereség, vagy optimista légkör a jó játék miatt?
- Mélységes csönd. ---- Kikaptunk, kiestünk, ám most mégsincs nemzeti gyász. Az alábbiakban egykori edzők véleményét olvashatják a magyar együttesről.

A kritikus
Baróti Lajos, korábbi szövetségi kapitány: "Gratulálok a csapatnak a szerdai meccshez, hiszen harcosan, lelkesen, válogatotthoz méltóan játszott, és egy jobban szervezett együttestől kapott ki. Azonban van kritikám is: sajnos haladunk a régi úton, s megint nem jutottunk tovább. Egy kiesés mindig visszavetheti a futballt, hiszen a vébészereplés nemcsak anyagilag lett volna hasznos, hanem növekedett volna a játékoslétszám is. Komoly probléma az utánpótlás-nevelés hiánya, sőt úgy látom, ez a többi sportágat is fenyegeti, a vezetőség ugyanis nem sokat törődik a fiatalokkal. Talán jobb lett volna hamarabb cserélni, és nem értettem Halmosi Péter mellőzését sem, aki Huszti Szabolccsal együtt hasznosan játszhatott volna. A futballban nincs ha, és szomorú vagyok, hogy szerintem már nem látom vébén játszani a válogatottat."

A reménykedő
Csernai Pál, a Bayern München korábbi mestere: "Megnéztem a tabellát a mérkőzés előtt, és sokakkal ellentétben úgy véltem, nem elég csak nyerni a svédek ellen, hanem gólokat is kellene rúgni. Ami a találkozót illeti, a védelem
- beleértve a hátvédsort és a középpályásokat is
- rendben volt. Nemcsak nagy akarással és becsvágygyal küzdöttek a játékosok, hanem fegyelmezetten, egymást segítve futballoztak. Tehát a védekezés jó volt, és ez a korábbi magyar válogatottakhoz képest mindenképpen előrelépés, erre már lehet építeni. Sajnos hiányzott, hogy nekünk nincsenek Ibrahimovicaink és Larssonjaink. A svédek támadói Európa élcsapataiban futballoznak, mi, magyarok pedig ilyen játékossal, sajnos, eggyel sem büszkélkedhetünk. További előrelépés majd akkor várható, ha mi is is kinevelünk, felmutatunk Európa-klasszis labdarúgókat."

Az optimista
Mezey György, korábbi szövetségi kapitány: "A mérkőzést szerintem csak egyféleképpen lehetett látni: kitűnő magyar csapat játszott, amely szervezett futballt bemutatva remek teljesítményt nyújott. A közönség pedig végig együtt élt a válogatottal, és biztatta a játékosokat. Úgy vélem, ezen a találkozón nyújtotta a válogatott a legjobb teljesítményt a selejtezősorozatban, mostanra alakult ki az a csapat, amelyet nemzetközi szinten tökéletesnek mondhatunk. Az pedig, hogy a bolgárokat megelőzzük a végén vagy sem, már nem számít. A sorozat pozitívuma volt a szerdai meccs, hiszen nemzetközi szinten is értékelhető teljesítményt nyújtott a válogatott, a negatívum pedig az volt, hogy sok játékost kellett kipróbálni, mire kialakult a megfelelő csapat." ---- Sok a hiba a magyar válogatott játékában, és mi e helyütt megpróbálunk rávilágítani a súlyos hiányosságokra.

ÓVATOSSÁG. Rendre egy vérbeli csatár - Torghelle Sándor - szerepel a kezdő tizenegyben, és így meglehetősen nehéz eredményes támadófutballt játszani.

ÖSSZHANG. Az emberfogók és a szélső középpályások között nem megfelelő az összhang, így többször nem sikerül megoldani a vonal melletti területek lezárását.

VÉDEKEZÉS. Védekezésben túl távol állnak a játékosok az ellenfelüktől, így azok rendre jó döntést hozhatnak.

VAGÁNYSÁG. Kevesen vállalják azt, hogy megiramodjanak az ellenfél kapuja felé, márpedig a saját védők felé adott passzokkal roppant nehéz eredményt elérni.

TEMPÓ. Nincs meg a kellő koncentráltság, azaz amire fel lehet készülni, még ott is jön a hiba: a rögzített helyzeteknél a játékosok lemaradnak az ellenfélről.

PASSZOK. Olykor feleslegesen megy az ívelgetés, ráadásul mindez pontatlanul történik, és azt is észre kellett venni, hogy a válogatott játékosok nagy hibaszázalékkal továbbítják a labdát.

FUTÁS. Ha eljut a labda a támadóharmadban lévő futballistához, akkor túlzottan lassan érkezik mélységből a segítség.

VISELKEDÉS. A legtöbb labdarúgónk ritkán dönt higgadtan, sokkal inkább indulatból reagál az eseményekre. ---- Ahogyan a Nemzeti Sport, úgy a magyar lapok is részletesen tudósítottak a magyar-svéd vb-selejtezőről.

A Népszabadság
"Hiába Matthäus: slussz!" című anyaga megállapítja, nem érdemelt vereséget a magyar csapat, ám a lényegen ez nem változtat, a válogatott nem juthat ki a vb-re. "Lothar Matthäus csak úgy tudja kivinni a válogatottat a világbajnokságra, ha vesz a játékosoknak 20-22 repülő- és meccsjegyet Németországba" - hangzik a sommás ítélet.

A Magyar Nemzet "Végzet ismét a hosszabbításban" című írása arra a következtetésre jut, hogy "…a kétségtelenül becsülendő helytállásról 0-0 esetében sem lett volna sok értelme zengedezni, így viszont még kevesebb van".

A Népszava
"Búcsúzunk a vb-től" címmel azt fejtegeti, hogy a szünet után érezni lehetett, amelyik csapat gólt szerez, az megnyeri a mérkőzést.

A Blikk
"Megint a hajrában buktunk el" című tudósítása amiatt kesereg, hogy "…végül szerencsétlenül, 1-0-ra kikaptunk Svédországtól". A lap szerint a szurkolók "…fergeteges hangulattal lepték meg Lothar Matthäus együttesét", és ezzel választ adtak azon kétkedőknek is, akik amiatt aggódtak, hogy a Puskás-stadion valóban megfelelő hely-e a találkozó megrendezésére.
Még hogy hűvösek lennének az északiak?! Látták volna csak a sajtópáholy svéd részét Zlatan Ibrahimovic gólja után… Nem csoda, hogy a csütörtökön a standokra kerülő lapok áradoznak a Juventus-támadó találatáról, szinte nincs olyan újság, amely ne "álomgólként" aposztrofálná azt.

A Svenska Dagbladet például azt kiáltja világgá, hogy "Zlatan álomgólja után egészen közel kerültünk a világbajnoksághoz".

A Dagens Nyheter is egy hosszú címmel rukkolt elő: "A szegényes játék után boldog véget ért számunkra a meccs!"

A külön sportmellékletet kínáló Aftonbladet egy Ibrahimovic-idézettel indít: "Életem egyik legfontosabb gólját lőttem" - boldogítja az olvasókat Zlatan szavaival.

Az Expressen "pontrablásról" tudósít, amely mi mással, mint egy"szupergóllal" valósult meg, ellenben arról szomorúan számol be, hogy a találkozó hőse rosszul lett a lefújást követően. Ez a svéd lap egyébként arra is vállalkozik, hogy - rendhagyó megoldást választva - egy dobókocka segítségével osztályozza a pályára lépőket; bár hatost senkinek nem "dobtak", az elismerést érdemlő ötös Zlatan Ibrahimovic mellett Tobias Linderothnak és Olof Mellbergnek is járt.