Kikapott és kiesett a Both-csapat

Bármilyen arányú magyar győzelem továbbjutásunkat jelentette volna. Függetlenül attól, hogy Luxemburgot ki hogyan győzni le. Persze, a matematika más megoldásokat is tartogatott, de annak igen kevés valószínűsége volt, hogy a gyenge házigazdák akár csak pontot is szerezzenek Oroszországtól.

Most sajnálhattuk csak igazán – persze, sajnáltuk akkor is -, hogy tulajdonképpen a mutatott játék alapján egy megnyert mérkőzést veszítettünk el a nyitófordulóban Oroszország ellen, hiszen így az ellen a spanyol csapat ellen kellett volna győznünk, amely 3-0-ra verte az oroszokat.

A spanyolok – miután nekik a döntetlen is továbbjutást ért, súlyos vereségük esetén azonban ők is számolgathattak volna – lassították a találkozó elején a játékot és sok passzal szerettek volna felérni a magyar kapu elé. A magyar védelem azonban többnyire biztosan hárította a gyors, jól cselező, robbanékony, a labdát jól fedező spanyolok támadásait.

Mindeközben mi gyorsítani próbáltuk a játékot – az idő nem nekünk dolgozott – a legnagyobb veszély akkor adódott támadásainkban, amikor egy szem csatárunk, Németh visszalépett labdáért. Ez mondjuk beszűkítette a lehetőségeinket, hiszen társai közül csak azokat tudta megjátszani, akik a szélen a spanyol védelem mögé kerültek.

A játék képen alapján kinézett volna a döntetlen az első félidőre, amikor egy védelmi kihagyás után a 18. percben megszerezték a vezetést a spanyolok. Egy jobb oldali beadást nézett el két védőnk – egyikük fölött átszállt a beívelés, a másikuk lemaradt az egy szem ellenfélről -, így Ramos Balikó kapujába bólinthatott.

A gól összességében nem változtatott sokat a játék képén, a szünetben így egygólos volt az ellenfél előnye.

Nem behozhatatlan a hátrány, ennek ismeretében élvezetesen folytatódott a találkozó a pihenőt követően.

A magyar támadások azonban ekkor már - úgy általában - a spanyol kaputól jóval messzebbre elakadtak, mint az első negyven percben. A 64. percben Dudás egyenlíthetett volna mégis, ám közeli lövését Asenjo kapus bravúrral védett.

A végeredmény ismeretében tulajdonképpen öt perccel később eldőlt a találkozó. Akkor magyar szabadrúgáshoz készülődve a játékvezető, asszisztense jelzésére megszakította a játékot, majd némi oldalvonal melletti rögtönzött kupaktanácsot követően kiállította a tömegből Lengyelt.

A 76. percben Debreceni a középhátvéd helyén óriásit hibázott, Présinger csak tizenegyes árán tudta megakadályozni, hogy Níguez öt méterről kapura lőjön. A jogos büntetőt Krkic váltotta gólra, a hátralévő időben az emberhátrányban játszó, lelkileg megroggyant magyar együttes ellen több gólt is szerezhetett volna a spanyol gárda, de Balikó kapus mindannyiszor bravúrosan mentett.

A száz százalékos eredménnyel, 12-1-s gólkülönbséggel csoportgyőztes spanyolok mögött – csak Luxemburg talált a hálójukba – a házigazdákat végül 2-0-ra megverő Oroszország jutott be második helyen az elődöntőbe.
A mieink a harmadik helyen végezetek, úgy, hogy egyik nagy riválisunk hálójába sem sikerült betalálnunk.

Ha erre nem is, a generációra mindenképpen lehet és érdemes építeni a távoli, de talán már a közeli jövőben is.