Fotó: Németh Ferenc
A döntő pillanat: Huszti Szabolcs a lövésre készül
Fotó: Németh Ferenc
A döntő pillanat: Huszti Szabolcs a lövésre készül
Örüljünk az egy pontnak, vagy bánkódjunk az eltékozolt kettő miatt?Én a csalódottak közé tartozom – felelte a Hannover légiósa. – Hiszen a bal lábamban volt a győzelem, ám hiába adódott két lehetőségem is a gólszerzésre, egyikkel sem éltem. Elhiheti nekem, nálam jobban senki sem bánja, hogy kihagytam a helyzeteimet.
Különösen a másodikat fájlalhatja.De még mennyire fájlalom! Ahogy vezettem a labdát a dánok kapuja felé, végig azt néztem, hogyan tudnám lepasszolni Hajnal Tamásnak, csakhogy Daniel Aggerről kiderült, nem véletlenül erősíti a Liverpoolt: olyan jól zárt, hogy esélyem sem volt a pontos átadásra. Így az utolsó pillanatban úgy döntöttem, hogy kapura lövöm – a végeredmény ismert. Utólag persze könnyű okosnak lenni, de ha laposan veszem célba a kaput, biztos, hogy betaláltam volna. Nem tudok más mondani: sajnálom.
További ok a szomorkodásra: az egy pontnál több volt ebben a meccsben.Magam is úgy érzem, hogy jobban teljesítettünk, mint a dánok; a látogatók jóformán helyzetet sem dolgoztak ki. A klasszisegyüttest az különbözteti meg az átlagostól, hogy az ilyen mérkőzéseit megnyeri – úgy fest, mi még nem jutottunk el arra szintre, hogy a fölényünket győzelemre váltsuk.
Mi hiányzott elsősorban a sikerhez?Az én gólom… Ha jobban koncentrálok, illetve koncentrálunk, valószínűleg három ponttal kezdjük a sorozatot. Biztató jelek ugyanakkor voltak, hogy mást ne mondjak, fizikailag végig bírtuk a versenyt a dánokkal.
A teljes interjút – amelyben Huszti Szabolcs a svédek elleni szerdai mérkőzésről is beszél – elolvashatja a Nemzeti Sport hétfői számában.