Busai menekült az MTK-ból, Dudás az NB III-ban - eltűnt tehetségek nyomában

„A TEHETSÉG OLYAN, MINT A DINNYE” 

„A tehetség olyan, mint a dinnye – nem lehet a víz alá nyomni, de azért, hogy kihámozzuk azt, ami benne rejlik, meg kell dolgozni" –  kezdte a Nemzeti Sport Online-nak adott helyzetértékelését az U19-es válogatottal Eb-bronzérmet nyerő Sisa Tibor.

A szakembert arról faggattuk, mi lehet az oka annak, hogy két év alatt nagy tehetségnek kikiáltott játékosok egész sora tűnt el, mint az a bizonyos szürke szamár a ködben. Busai Attila, Nikházi Márk, Szabó László, Gál András – csak néhány név azok közül, akik tagjai voltak az elmúlt évek sikeres utánpótlás-generációjának. Ők egyaránt az MTK-ból indultak, két korosztályos Európa-bajnokságon (2006-ban Luxemburgban, 2008-ban Csehországban) is jártak, de a 2010-es egyiptomi vb-re már nem jutottak el. Azóta Nikházi és Gál ott tart, hogy az NB I-es helyéért harcol az MTK-ban, Szabót az NB II-es Ceglédnek adták kölcsön, Busai pedig a svájci másodosztályú  FC Wil labdarúgója.

„Mind a négyen fontos tagjai voltak a csapatomnak, az NB I küszöbén álltak, vagy már be is mutatkoztak az élvonalban, amikor velük dolgozhattam. Később azonban megtört a pályafutásuk, de akkor már nem követhettem nyomon testközelből a fejlődésüket" –  fogalmazott az U-válogatottak korábbi meghatározó futballistáiról Sisa Tibor.

„A magyar labdarúgásnak minden tehetségre óriási szüksége lenne. Hogy mégis miért kallódnak el sokan? Nincs egyetlen válasz, a kérdés összetett – folytatta a jelenleg Kaposváron dolgozó szakember. – Számíthat a sokszor elvtelen menedzselés; az, hogy a klubok nem adnak kellő lehetőséget a fiataloknak, nem úgy kezelik őket, ahogy azt a fejlődésük megkívánná; és azt sem tartom jó tendenciának, hogy sokan már tizenéves korukban külföldre szerződnek, ahol vagy kapnak lehetőséget, vagy nem, és szem elől tévesztjük őket. Egy cseh barátomtól tudom, hogy náluk húsz-huszonegy éves korig próbálják otthon tartani a fiatalokat, hogy aztán kellő tapasztalattal felvértezve bizonyíthassanak a hazainál erősebb bajnokságban."

Sisa hozzátette, ennek ellenére egyetlen fiatalt sem írna le azok közül, akik korábban a játékosai voltak, bízik benne, hogy még megtalálják a helyes utat. 

BUSAI: AZ MTK-NÁL MEGFENYEGETTEK, SVÁJCBAN JOLLY JOKER LETTEM  

Sisa Tibor állítja, U19-es válogatottjának egyik legnagyobb ígérete Koman Vladimir és Németh Krisztián mellett Busai Attila volt. „Elsősorban a játékintelligenciája miatt emelhető ki. A középpályán több feladatkörben is megállta a helyét, de szükség esetén védőként is helyt tudott állni. Egy gólja is megmaradt bennem, amelyet még az Eb-t megelőzően szerzett Kecskeméten a németek ellen, és arra is emlékszem, Csehországban milyen remekül küzdött az olaszok elleni elődöntőben, gólhelyzete is volt" – mondta vele kapcsolatban Sisa Tibor.

Busai alighanem most is remekül küzd, hiszen az elmúlt hónapokban alapembernek számított csapatában, az FC Wilben, a svájci másodosztályban...

„Hogy a svájci másodosztály visszalépés lenne? Nem hiszem" – kezdi a Nemzeti Sport Online-nak adott nyilatkozatát Busai Attila. – Mindenképpen szerettem volna elkerülni Magyarországról. Az MTK-nál már nem éreztem jól magam, nem kaptam meg azt a lehetőséget, amit szerettem volna, mindössze egyetlen NB I-es meccsen játszhattam. Február óta vagyok itt, az edzéseken sokkal jobban elfáradok, mint otthon, keményebb az iram, úgy érzem, a fejlődésem szempontjából jó döntést hoztam."

A középpályás részletesen is kifejtette, miért lett elege a hazai viszonyokból.

„Nikházi Márkékkal U15-ös korunktól kezdve az U19-es Eb-ig tagjai voltunk a korosztályos válogatottnak, és életünk legnagyobb lehetősége, az egyiptomi világbajnokság előtt jóformán ki sem próbáltak minket az NB I-ben, nem állt ki mellettünk a saját klubunk, ezért lemaradtunk a tornáról. Az MTK-ban volt, hogy fél évig nem léphettem pályára, mert nem akartam meghosszabbítani a szerződésemet. Ráadásul a 2006-os és a 2009-es Eb előtt meg is fenyegettek, hogy ha nem hosszabbítok, akkor elfelejthetem a válogatottat és az Európa-bajnokságot. A csehországi kontinenstornát követően pedig a külföldre szerződésemet akadályozták meg. A Stuttgart, a Hamburg és a Benfica is érdeklődött irántam, de az MTK akkor még olyan irreális összeget kért, amit egyetlen klub sem volt hajlandó kifizetni" – fogalmazott Busai, akit klubja a korábban szóban forgó összegnek feltehetően a töredékéért tudott végül eladni Svájcba.

„A Wilnél alapvetően támadó középpályásként számítanak rám, de védőtől a csatárig mindent játszottam már, szokták is mondani a többiek, én vagyok a csapat jolly jokere. Jól érzem magam itt, de természetesen szeretnék előbbre lépni. Érdeklődik irántam a német harmadosztályban feljutásért küzdő Hansa Rostock és a svájci első osztályú Grasshoppers is, könnyen lehet, hogy már a télen váltani fogok" – nyilatkozta szerepéről és terveiről a 21 éves labdarúgó.

A VB-CSAPATBÓL TÖBBEN AZ NB II-BEN, DUDÁS AZ NB III-BAN JÁTSZIK

A Busai, Nikházi, Szabó, Gál négyes története azért is külön érdekes, mert ugyanonnan indultak, sokáig ugyanazt az utat járták, és egyelőre ugyanúgy nem futották be azt a pályát, amelyet a szakemberek néhány éve jósoltak nekik. De az elmúlt évek „bronzos" korosztályából nemcsak rájuk igaz ez a megállapítás.

A 2009-es Eb-csapat tagjai közül Présinger Ádámból és Nagy Olivérből NB II-es játékos lett, Pokorni Péter a Paks harmadik számú kapusaként vár a nagy lehetőségre. A Haladásban az utóbbi időben Lengyel Dániel több, Iszlai Bence kevesebb szerepet kap, akárcsak a kispesti Bajner Bálint, aki ebben az idényben négy meccsen lépett pályára a Honvédban (egy gólt szerzett, szombaton az Újpest ellen volt eredményes). A többiek legalább stabil NB I-es szintig eljutottak, de külföldre az Eb óta Busain kívül csak Korcsmár Zsolt és Gosztonyi András szerződött, igaz, utóbbi fél év után haza is tért a Bariból, most a Videotonban harcol a kezdőcsapatba kerülésért több-kevesebb sikerrel. Korcsmár pedig az Újpest kölcsönjátékosaként ment a norvég Brannhoz, ahol november végén lejár a szerződése.   

Németh Krisztián, Gulácsi Péter, Simon András és Koman Vladimir már jóval a csehországi Eb előtt külföldre igazolt, de közülük eddig csak Koman tudott igazán átütő sikert elérni úgy, hogy közben ő megjárta a „poklot" is a 2008–2009-es szezonban az olasz másodosztálytól végül búcsúzó Avellinónál.

Érdekesség, hogy az előző idényben a spanyol másodosztályú Córdobának kölcsönadott Simon András ugyan még a Liverpool kötelékébe tartozik, de hónapok óta nem játszott tétmérkőzést. Menedzsmentjétől azt a tájékoztatást kaptuk, hogy napokon belül lesznek fejlemények vele kapcsolatban – azóta két hét telt el.

Az egyiptomi vb-csapatból a kapusok közül Megyeri Balázs a görög Olympiakosz, Kovácsik Ádám az olasz másodosztályú Reggina keretének a tagja, ám az első csapatban bajnokin még egyikük sem védett.

A már említetteken kívül Zámbó Bence az MTK, Balajti Ádám a DVSC NB II-es csapatában futballozik mostanság, míg a korábbi korosztályos Európa-válogatott Dudás Ádám az NB III-ban szereplő Paksi FC II-ben kapott lehetőséget az elmúlt időszakban. Varga Roland az olasz harmadosztályú Foggia labdarúgója (13 forduló alatt hét meccsen játszott, egy gólt szerzett), Futács Márkó a német másodosztályban sereghajtó Ingolstadtot erősíti (12 forduló alatt 10 meccsen játszott, két gólt szerzett). Akiket külön nem említettünk, NB I-ben szerepelnek, igaz, a győri Kiss Máté ebben az idényben még csak négy bajnokin lépett pályára, és ott összesen 187 percet töltött.

Ebből a generációból mindenképp szólni kell még a Newcastle-ben élvonalbeli bemutatkozásra váró Kádár Tamásról, aki sem a 2008-as Eb-n (sérülés), sem a 2009-es vb-n (nem engedte el a klubja) nem vett részt, de a korábbi mérkőzéseken ott volt, és a litvánok ellen debütált a felnőtt válogatottban.

Annyit mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy a tehetségek lemorzsolódása ebben az időszakban más országokban is jelentős (a 2009-es U20-as vb legjobbja és gólkirálya, a ghánai Dominic Adiyiah például Kovácsikhoz hasonlóan az olasz másodosztályú Reggina játékosa, és általában a cserepadon ülve nézi a meccseket). Csak éppen a mi futballunk nincs olyan helyzetben, hogy ezt egy kézlegyintéssel elintézhetnénk – ahogy Sisa Tibor is utalt rá, nálunk minden egyes tehetséget meg kell(ene) becsülni.