A súlyos sérülést szenvedő Szalai Ádám helyett az azeriek elleni felkészülési meccsre behívott, s annak második félidejében pályára is küldött Tököli Attila 2004. február 21-én, vagyis csaknem napra pontosan hét évvel ezelőtt húzta magára legutóbb a címeres mezt. Ilyen hosszú szünetet nem sokan tartottak a magyar futball történetében a válogatottban – e labdarúgókat kíséreltük meg csokorba szedni.
A lista korántsem teljes; elsősorban a nagyobb neveket gyűjtöttük ki, akik legalább 10 alkalommal játszottak a legjobbak között.
Kezdjük mindjárt egy „kétszeres" kivétellel: egy kevésbé ismert kapussal, Fehér Ferenccel, aki 1922-től 1930-ig összesen 9 alkalommal őrizte a nemzeti tizenegy hálóját. Hat év telt el a hetedik és a nyolcadik fellépése között, s ezen időszak alatt – többek között – Zsák Károly, Fischer Lajos, Weinhardt Ferenc, Amsel Ignác, Beneda Mihály és Aknai János is előtte volt a rangsorban.
Szintén hat esztendőt hagyott ki a válogatottban a világbajnoki ezüstérmes balszélső, Kohut Vilmos (válogatott 1925–38 között, 26 meccs/14 gól), akit 1932 áprilisa és 1938 júniusa között mellőztek a kapitányok. Véletlenül sem hajlott kora miatt, sokkal inkább azért, mert nem volt szem előtt: 1933-ban az Olympique Marseille-be igazolt – Dietz doktor onnan válogatta be 1938-ban a vb-keretbe.
Schlosser Imre (1906–27, 68/59) „csupán" négy és fél évet mulasztott, ám ő már jócskán túl volt a zenitjén – és néhány év külföldi edzősködésen is –, amikor 36 évesen reaktiválták a nemzeti csapatban.
1956. július 15-én ismét feltűnt a válogatottban Szusza Ferenc (1942–56, 24/18), az újpestiek gólzsákja, akit a debütáló szakvezető, Bukovi Márton négyéves szünet után hívott meg. Musztáng hiába talált be a második félidőben a lengyeleknek (4:1), ezt követően már sohasem számítottak rá a legjobbak között...
Ugorjunk egy nagyot! A hetvenes-nyolcvanas években nem egy klasszis képességű labdarúgót felejtettek el hosszú időre, aztán fedeztek fel újra a szövetségi kapitányok.
Müller Sándornak (1970–82, 17/1) gyakorlatilag háromszor (!) kezdődött el a válogatott karrierje: 1970-es bemutatkozása után legközelebb 1974-ben játszott ismét, majd 1975 nyarától ennél is többet hagyott ki, fél évtizedet. Az egykori klubtárs, a Vasas-idol Mészöly Kálmán kapitánykodása alatt azonban kirobbanthatatlan volt a válogatottból, végigjátszotta az 1982-es vb-t megelőző selejtezőket, és kétszer pályára lépett a Mundialon is.
Póczik József (1974–83, 14/4) 1979 októberében ötéves pauza után került vissza a legjobbak közé, de rajta is túltett Gyimesi László (1978–88, 12/1), aki 1984 márciusában öt és fél éves mellőzés végére tett pontot, góllal (Jugoszlávia 1–2).
Mészáros Ferencet (1973–88, 29/0), a népszerű Bubut egykori válogatottbeli csapattársa, a szövetségi kapitányként éppen 50 százalékos mérleget felmutató Bálint László állította a gólvonal elé 1988. május 10-én Dánia ellen (2–2). Az 1982 után megint csatasorba álló kapuvédő comebackje egyszersmind a búcsút jelentette a válogatottban – olyan (világ)sztárok ellen, mint Peter Schmeichel, Morten Olsen, Jan Mölby, Jesper Olsen, Michael Laudrup vagy Flemming Povlsen.
A végére hagytuk Konrád Kálmánt, alias Konrád II-t (1914–28, 13/2), az MTK/Hungária jobbösszekötőjét – a csúcstartónkat. A labdazsonglőr Csámi a Tanácsköztársaság bukását (1919. augusztus 1.) követően Bécsben kezdett új életet, majd 1926 augusztusától a New York-i Brooklyn Wanderersben kergette a labdát. 1927-ben hazatért az immár professzionális keretek között működő magyar bajnokságba, és olyannyira elkapta a fonalat a Hungáriában, hogy „nem lehetett mit tenni", nyolc és fél év után újfent meghívták a válogatottba! 1927 októberétől három fellépése volt még.
*
Bár futball vagy 110 éve létezik a hírös városban (Kecskeméti AC, Kecskeméti Dózsa, Kecskeméti SC, Kecskeméti MÁV SE, Kecskeméti Építők), és a település első számú labdarúgóegylete is egy évszázados lesz lassan, Kecskemét csupán 2011. február 9-én kapcsolódott be a magyar nagyválogatott történetébe: ezen a napon adott először játékost a csapatba.
Az ünnepi eseményt az jelentette, hogy Tököli Attila, a Kecskeméti TE 35. évében járó csatára – csereként beállva – 45 percet töltött a pályán Dubaiban.
Vidékről amúgy a Ferencvárosban híressé lett Amsel Ignác került be elsőként az A-válogatottba – még kilencven évvel ezelőtt... „Erős fizikumú, gyors mozgású és vakmerő őre volt a hálónak. (...) Ő volt az első magyar labdarúgó, aki vidéki csapat játékosaként hívta fel magára a válogatók figyelmét. Békéscsabáról került a legjobb tizenegybe" – jellemezte a Pókot az Antal, Hoffer szerzőpáros az Alberttől Zsákig című alapvetésben.
Ami a KTE-nek száz esztendőbe tellett, az az Attila FC-nek alig egy évbe (lásd táblázatunkat). Igaz, a miskolci gárda hamar az enyészeté lett, tíz év működés után, 1936-ban megszűnt. Fájdalom azonban, hogy így is „túlélte" első válogatott futballistáját, az 1931-ben, még aktív játékos korában tüdőbajban elhunyt Siklóssy Antalt.
Klub | Alapítás éve | Játékos | Szereplés éve |
Békéscsaba* | 1912 | Amsel Ignác | 1921 |
Szegedi AK | 1899 | Solti I Mihály | 1922 |
Attila (Miskolc) | 1926 | Siklóssy Antal | 1927 |
Bocskai (Debrecen) | 1926 | Markos Imre | 1929 |
Diósgyőr | 1910 | Berecz István | 1941 |
Salgótarjáni BTC | 1920 | Vincze II Gyula | 1945 |
Győri ETO | 1904 | Kovács I Imre | 1946 |
Dorog | 1914 | Buzánszky Jenő | 1950 |
Dunaújváros** | 1951 | Kotász Antal | 1954 |
Tatabányai BSC | 1910 | Grosics Gyula | 1956 |
Videoton | 1941 | Fejes Gábor | 1970 |
Debreceni VSC*** | 1902 | Kiss János | 1979 |
Zalaegerszegi TE | 1920 | Péter Zoltán | 1979 |
Vác | 1899 | Nagy Tibor | 1991 |
Kecskeméti TE | 1911 | Tököli Attila | 2011 |
*Első válogatottjának szereplése évében Csabai Előre | |||
**Első válogatottjának szereplése évében Sztálinvárosi Vasmű | |||
***Első válogatottjának szereplése évében DMVSC |