Király: Nem bánom, hogy Robben nem jön

– Jó lenne, ha nem lennék. Arra készülök egész héten, hogy koncentrált legyek a kapuban akkor is, ha záporoznak a lövések, és akkor is, ha csupán egy-két labdát kell hatástalanítanom. Köztünk szólva, utóbbira kevés esélyt látok. Egyébként pedig azt várom magamtól, amit eddig minden mérkőzésen pályafutásom alatt – tökéletességet! Egy biztos: péntek este nem hibázhatok.

– Mindent tud a hollandokról?
– Néhány nap múlva sokkal okosabb leszek. Úgy gondolom, jelen pillanatban a szakmai stáb tud mindent a holland válogatottról, sokkal többet, mint a játékosok. Mi az elmúlt hetekben klubcsapatainkkal voltunk elfoglalva, mindenki az egyesülete sikeréért feszült meg, míg Egervári Sándor és segítői éjt nappallá téve a világbajnoki ezüstérmes játékát elemezték. Ám biztos vagyok benne, a következő néhány napban alapos fejtágításon esünk át.

– Elemezte Wesley Sneijder szabadrúgásait?
– Van az a szint, amikor már érdemes az ilyen részletekre is hangsúlyt fektetni. A hollandok játékosai egyértelműen ebbe a kategóriába tartoznak. Az Inter sztárja tízből tízszer oda rúgja a szabadrúgást, ahová éppen szeretné, oldalról roppant veszélyesen csavarja a kapu elé a labdát, valahogy mindig megtalálja a társai fejét – ezt nagyon tudja. Ettől Wesley Sneijder!

– Lehet egyénekre készülni?
– Itt már minden a kreativitáson múlik. Noha mondjuk Arjen Robben legtöbbször a bal lábára cselez, ez ettől még nem készpénz.

– Gondolom, nem bánja, hogy a Bayern sztárja kihagyja a budapesti meccset.
– Megvallom őszintén, amikor a televízióban láttam, hogy a lábát húzva ballag le a pályáról, átvillant az agyamon: hátha nem jön Budapestre. Persze az ember senkinek sem kíván sérülést, de most valahogy nem bánom, hogy kihagyja az összecsapást. Az más kérdés, hogy olyan szintű csapatnál, amilyen a holland, nagyjából mindegy, kit veszel ki az együttesből – mindenképpen bombaerős marad.

– Bízhatunk a nagyképűségükben?
– Inkább magabiztosak lesznek. A kettő nem ugyanaz. Minden futballistájuk duzzad az önbizalomtól, még a kispadon ülő játékosaik is világklasszisok. Az lenne a furcsa, ha nem lennének magabiztosak. A kérdés ezúttal az lesz, mi hogyan lépünk fel, csak reagálunk-e a megmozdulásaikra, vagy magunk is merünk kezdeményezni.

– És merjünk? Vagy inkább a sündisznóállás?
– A taktika kieszelése a szakmai stáb feladata. Mindenesetre óriási hiba lenne magunkra húzni őket. Ha végig ott tartják a labdát a kapunk előtt, előbb-utóbb helyzetbe kerülnek, ilyenkor pedig ritkán hibáznak. Ha jó napot fogunk ki, egy pontra lehet esélyünk. Csak egyvalamiért imádkozom: nehogy a meccsen négy százszázalékos ziccert rontsunk, és végül egy buta góllal kapjunk ki. Akkor nagyon bosszús leszek! Úgy gondolom, a lényeg, hogy ne legyen hiányérzetünk a meccs után, úgy jöjjünk le a pályáról, hogy mindent megtettünk a sikerért. Próbáljuk meg saját magunkat adni. Tisztában vagyunk vele, hogy a világbajnoki ezüstérmes ellen játszunk, de ettől még szeretnénk kedvező eredményt elérni.

A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT SZERDAI SZÁMÁBAN.