Egervári: Magasabbra emeltük a lécet, mint előzetesen reméltük

– Újabb álmatlan éjszaka után?
– Persze... Ahogy a meccsek után mindig, úgy a finnek elleni után sem aludtam sokat, de reggel fél hétkor azért már ott voltam az uszodában – mondta Egervári Sándor a Nemzeti Sportnak. – Sokat gondolkoztam az Eb-selejtezőn. Ilyenkor – mármint a meccs lefújását követően – nálam mindig az önkontroll az első, rendre az jár a fejemben, mit lehetett volna csinálni, hogy eredményesebbek legyünk.

– És mire jutott?
– Ezt még nem kiabálnám el. A Finnország elleni kilencven percnek is vannak tanulságai, de a mélyebb elemzés még hátravan. Tudja, az edző a vívódásait előbb magában dolgozza fel, majd megosztja a közvetlen kollégával és a csapat tagjaival. Ehhez a sorrendhez tartom magam most is.

– Gyanítom, az is foglalkoztatta, hogy a finnek elleni meccs lefújása után a közönség füttyszóval jelezte elégedetlenségét...
– Nem fogtam be a fülem, hallottam a füttyöket is. Ez a világ rendje, a gól nélküli mérkőzést követően a szurkolók keserűséget éreztek, azonban örömmel láttam azért azt is, hogy néhány pillanattal később, ha csak jelképesen is, de már magukhoz ölelték a csapatot. Magasra emeltük a lécet, talán kicsit magasabbra is, mint előzetesen reméltük. Aki kijött a stadionba, az várta a magyar gólt, ugyanakkor megérezte, vagy a végén már elfogadta azt is, ezt a finn válogatottat nem lehetett több góllal, gálameccs keretében legyőzni.

– Ezek után milyen volt az öltözői hangulat?
– Nem volt hurrázás... Valamennyien csalódottan vettük tudomásul, hogy nem sikerült győzelemmel zárni a selejtezősorozatot. Nemcsak a saját elvárásunknak akartunk megfelelni, a közönséget is ki akartuk szolgálni, márpedig ez kedden nem sikerült. Ám ez nem jelenti azt, hogy a pályán lévők ne mozgattak volna meg nagy erőket a sikerért, egyszerűen kevés volt a kreatív, váratlan húzás a játékunkban.

– Látszott, hogy Szalai Ádám, Gera Zoltán és Rudolf Gergely sérülését megérezte a csapat, ráadásul a válloperációja után Dzsudzsák Balázs sem volt százszázalékos állapotban, márpedig nélkülük nem olyan acélos a játék. A jövőre nézve mekkora gondot jelent ez?
– Éppen akkorát, mint amilyennel más válogatottaknál is meg kell küzdenie a kapitánynak. Sérülések mindig közbeszólhatnak a csapat-összeállításba. Az említett labdarúgók természetesen sokat tudnak hozzátenni a támadójátékunkhoz, és a hiányukat értelemszerűen megérzi az együttes, de utólag azon keseregni, ki mindenki hiányzott a kezdőből, botorság lenne.

– Az embert szétveti a düh, hogy amíg Törökország tizenhét, Észtország pedig tizenhat ponttal pótselejtezőre készülhet, a mi válogatottunknak a megszerzett tizenkilenc pont pedig csak a harmadik helyre volt elegendő.
– Persze, ha csak a számokat nézzük, ez bosszantó, azonban úgy vagyok vele, hogy felesleges azzal foglalkozni, mire lettünk volna képesek, ha esetleg másik csoportba kerülünk. Nem is időznék el ezen. Ugyanakkor látni kell, hogy az erőviszonyok nagyot változhatnak fél év alatt is, elegendő, ha csak a finn válogatott tavaly őszi és mostani teljesítménye közti különbséget említem.

– Jó érzés visszatekinteni a selejtezősorozatra?
– Jó. Szép álomnak tűnt, hogy esetleg pótselejtezőt érő helyen is végezhetünk, végül aztán közel voltunk ehhez a lehetőséghez. Úgy gondolom, előreléptünk, még ha az utóbbi fél évben kevesebbet is, mint reméltük. A sérülések megnehezítették a dolgunkat, de sikerült új embereket beépíteni a csapatba, méghozzá úgy, hogy közben az eredmények is jöttek.

– A szerződése határozatlan időre szól az MLSZ-szel: a jól sikerült Eb-selejtező után nyilván nem kell attól tartania, hogy a szövetség vezetőségének bizalma megrendül önben.
– Minden félévben beszámolási kötelezettségem van az elnökség előtt, erre most novemberben kerülhet sor. Amíg él a bizalom irántam, örömmel folytatom a megkezdett munkát, már csak azért is, mert látok esélyt a továbblépésre.

AZ EGERVÁRI SÁNDORRAL KÉSZÜLT INTERJÚ TELJES SZÖVEGÉT A CSÜTÖRTÖKI NEMZETI SPORTBAN OLVASHATJA!