A 70. születésnapját kísérő ünnepségsorozatot követően a Császár terheléses szívvizsgálaton vett részt, s tekerte visszafogott lelkesedéssel az orvosi kerékpárt, amikor a műszerek jelezni kezdtek valami vészjóslót. Valami nem stimmel – ezt láthatta egyből az orvos, aki ezt közölte is a gyerekeivel, ifjabb Albert Flóriánnal és Albert Magdival, no meg magával Albert Flóriánnal. Azzal a lendülettel azt javasolta, hogy a Császár essen át szívkatéteres vizsgálaton.
A Ferencvárosnál eközben senki sem tudta, hogy a klub legendája milyen vizsgálatokra jár, mert ott sem panaszkodott.
Aztán megjött a diagnózis: megállapították, hogy Albert Flóriánnak koszorúér-szűkülete van, ráadásul valamikor túlesett két infarktuson...
A Császár, ha érezte is, ha átélte is mindezt, sohasem beszélt róla, mert vagy nem okozott neki traumát, vagy nem akarta megijeszteni a gyerekeit azzal, hogy mellkasi fájdalmakról, rémisztő izzadásról, esetleg halálfélelemről beszél.
„Hallottuk, hogy apunak két infarktusa volt, és nem tudtunk mit kezdeni ezzel a ténnyel. Néztünk egymásra Floresszel, riadtan, hogy aztán később valamelyest megnyugodjunk. Mert az orvosok azt mondták nekünk, szívkoszorúér-tágítás és -csere a megoldás, ez kilencvenhét százalékos sikert garantál, s nagyjából tíz évvel hosszabbítja meg a páciens életét" – mondta Albert Magda a Nemzeti Sportnak.
Lapunknak nyilatkozott a szomorú esemény utáni érzéseiről Nyilasi Tibor is.
„Hétfő reggel Tibi fiam lépett oda hozzám azzal, hogy mondani akar valamit, de előtte jobb, ha leülök – mondta az 1981-es ezüstcipős. – Majd közölte velem, hogy Flóri bácsi elhunyt... Csak ültem ott... Azóta hatalmas űrt érzek. Másfél hónapja, a hetvenedik születésnapján még kicsattant az egészségtől, most pedig azt próbálom felfogni, hogy Flóri bácsi nincs többé. A példaképem volt, gyakorlatilag miatta lettem futballista. Számomra ő jelentett mindent, ami a Fradival kapcsolatos volt. Bajnokin sajnos már nem játszhattam vele együtt, de edzőmérkőzésen, illetve a búcsúmeccsén igen. És ezzel, no meg azzal, hogy vele edzhettem, megvalósult a gyerekkori álmom. Örökké hálás leszek neki! S lehet, hogy elment közülünk, de hogy amíg élek, velem, velünk, fradistákkal marad, az szent."
Göröcs János, az Újpesti Dózsa 62-szeres válogatott labdarúgója: – Éppen egy festéküzletbe indultam hétfőn vásárolni, amikor Dunai Anti hívott mobiltelefonon, és közölte: meghalt a Flóri... Másfél hónapja még a hetvenedik születésnapját ünnepeltük az MLSZ-ben és a Gellért Szállóban, jókedvűen beszélgetett mindenkivel, a betegségnek a nyomát sem láttam rajta. Rengeteg nagyszerű meccs jut vele kapcsolatban az eszembe, többek között egy 1959-es, Svédország elleni találkozó. Flóri akkor mutatkozott be a legjobbak között, én pedig az egy évvel korábban vb-ezüstérmes svédek kapujába kétszer is betaláltam. Nem volt még tizennyolc éves, de úgy bánt a labdával, mintha már legalább tíz éve stabilan a válogatottban futballozna! |
Fazekas László, az Újpesti Dózsa 92-szeres válogatott labdarúgója: – Nekem Flóri volt az egyik példaképem: tizennégy-tizenöt esztendősen rendszeresen kijártam a Népstadionba, és csak ámultam, hogy mit művel a labdával. Előttem van például az a gólja, amit az NSZK ellen szerzett a négy háromra megnyert meccsen: nem túlzok, szinte a teljes vendégvédelem a földön feküdt a cselsorozata után. Szerencsés embernek tartom magam, hiszen még soha nem aludtam kórházban, de ez a haláleset is mutatja, nem tudhatjuk, melyik pillanatban kerül ránk a sor. Érdekes, az édesapám is koszorúér-szűkületben halt meg, ötvenkilenc évesen. Eszembe jutott, nekem még hat évem van, mire betöltöm a hetvenet, bár remélem, még nem kell a nagy útra készülnöm. A Császár halála fájdalmas veszteség... |
ALBERT FLÓRIÁN ÉLETÉRŐL ÉS HALÁLÁRÓL 4 OLDALAS ÖSSZEÁLLÍTÁST OLVASHAT A NEMZETI SPORT SZERDAI SZÁMÁBAN.