Mi lesz, ha még Dzsudzsák és Szalai is jól játszik?

MEGY EZ SZALAI ÉS DZSUDZSÁK „NÉLKÜL” IS

A pénteki Észtország–Magyarország mérkőzés elemzését kezdjük egy érdekes adattal: több mint egy évvel ezelőtt, 2011. szeptember 6-án fordult elő legutóbb, hogy a magyar válogatott úgy nyert meccset, hogy sem Dzsudzsák Balázs, sem Szalai Ádám nem talált az aktuális ellenfél kapujába. A tegnapi, roppant fontos vb-selejtezőt Hajnal Tamás szép találatával tudtuk megnyerni, holott korábban arra számíthattunk, hogy az elsősorban szélen verhető észtek ellen Dzsudzsák Balázs, illetve a belőtt labdákra középen érkező Szalai Ádám lehet a nyerő ember.

Tegnap azonban egyiküknek sem igazán ment a játék, küzdöttek, hajtottak becsülettel, de valahogy nem ment, pedig a végén főszereplők lehettek volna – Szalai kilépett ziccerben, ám a kapusba vezette a labdát, pedig passzolhatott volna a mellette teljesen üresen érkező Dzsudzsáknak...

Nem baj, ez benne van a futballban, és most tényleg nem lett baj belőle (bár nem sokon múlt...), hiszen győztünk. Sőt, ebből a sikerből már csak azért is erőt kell merítenünk, mert ha úgy is meg tudunk nyerni egy nagyon fontos, kiélezett meccset, hogy két kulcsemberünk is rosszabb napot fog ki, akkor mi lesz, ha Dzsudzsák és Szalai is jól játszik? Ráadásul a tegnapi találkozó éppen azt mutatta meg, hogy minden korábbi kritika ellenére igen is vannak tartalékai az Egervári-féle válogatottnak, mert ha Dzsudzsáknak vagy Szalainak nem megy, még mindig van egy Gera Zoltánunk, egy Koltai Tamásunk vagy éppen egy Hajnal Tamásunk, akit többen bíráltak az elmúlt időszakban a különböző fórumokon, de tegnap egyértelműen vezére volt a csapatnak.

AKARATTAL, ELSZÁNTSÁGGAL MÉG A LYUKAK IS BETÖMHETŐK?

Mielőtt azonban egy centire is elemelkednénk a földtől a tegnapi siker után, rögtön nézzük meg, hogy melyek azok a játékelemek, amelyekben feltétlenül javulnunk kell ahhoz, hogy a törökök elleni keddi hazai meccs után is győzelmet ünnepelhessünk.

A csapat leggyengébb pontjának továbbra is a szélső védekezés tűnik. Annak ellenére, hogy a jobb oldalon szereplő Varga József és a balhátvéd Kádár Tamás is nagyot küzdött tegnap, sőt még azt is megkockáztatjuk, hogy Hajnal mellett Varga tette a legtöbbet a győzelemért.

Az első három észt támadásból kettő a mi bal oldalunkon, vagyis Kádár területén futott, és nem a Roda védőjén múlott, hogy nem született belőlük gól. A harmadik hazai akció végén pedig Varga oldaláról jött a lövés, de szerencsére elkerülte a kapunkat.

A Debrecen futballistáján ezúttal is látszott – több olyan válogatott meccshez hasonlóan, amelyeken védőként játszott –, hogy nem mindig érzi, hová is kellene helyezkednie, ezért többször is mögé tudtak kerülni. Csakúgy, mint a válogatottba visszatérő Kádár mögé, akin pedig kicsit az érződött, hogy nem mindig találja az összhangot a társakkal.

Tegyük hozzá, az észt kontratámadásoknál egyikük sem kapott sok segítséget a középpályáról, mert sem Koltai, sem Dzsudzsák nem ért vissza a legnagyobb észt helyzeteknél. A 85. percben Andres Oper lehetősége előtt például Dzsudzsák még csak valahol a térfél közepén járt, amikor az észtek Kádárt megkerülve már középre is adták a labdát...

Ezt leszámítva – tegyük hozzá, ebben a helyzetben Juhász Roland is nagyon későn váltott ki Ats Purjére – a második félidőben többnyire már állta a rohamokat Kádár, de a szélső játékot kimondottan erőltető törökök ellen akár már egy ilyen elváltásból fakadó hiba is döntő lehet.

Vargáról csak még három mondat: elképesztően sokat futott, jó néhányszor felért a támadásainkhoz is, kár, hogy amikor odaért, nem próbáltunk meg a jobb szélről több akciót indítani, néha már úgy tűnt, fölöslegesen rohangál oda és vissza. Az azonban mindenképp példaértékű volt, ahogy a már citált Oper-helyzetnél a jobb szélről beváltott középre, önfeláldozóan az észt támadó elé vetődött, és még a földön fekve is felemelte a lábát, hátha elakad benne a labda. Mondhatjuk, hogy ez a természetes, de Varga hozzáállása valahogy mégis különösen lelkesítő volt.

Szerencsére nemcsak tőle láthattunk hasonlókat, hiszen például Korcsmár Zsoltnak is volt egy hatalmas mentése, amikor egy visszasprint végén az éppen lőni készülő észt elől kibombázta a labdát. Ez a fajta, „odatesszük magunkat bármi áron” mentalitás az egész csapaton érződött, és talán ennek köszönhető, hogy ezúttal a szerencse is mellénk állt.

EGERVÁRI JÓ HÚZÁSAI

Egervári Sándor szövetségi kapitánynak két olyan remek húzása is volt, amivel alapvetően meghatározta a meccs menetét, és amelyekkel láthatóan sikerült meglepnie észt kollégáját, Tarmo Rüütlit. Az egyik ilyen húzás a Győrben élete legjobb formájában futballozó Koltai Tamás bevetése volt, akire láthatóan nem készültek a hazaiak, így az első játékrészben rögtön két helyzete is volt. A másik, szerkezetet érintő jó döntés az volt, hogy nem két klasszikus védekező középpályással álltunk fel. Korcsmár Zsolt előtt szerepelt Koltai, Hajnal, Dzsudzsák, amolyan árnyékékként Gera.

Ez a felállás azért volt kedvező, mert Hajnal alkalomadtán vissza tudott segíteni a védekezésbe, ugyanakkor a támadó harmadban bekapcsolódott az előre játék szervezésébe is, és Koltaival, Gerával, Dzsudzsákkal, valamint az előretolt Szalaival kiegészülve többször fölénybe tudtunk kerülni az észt tizenhatos előterében. Az is jó elképzelés volt, hogy Gera szabadon mozgott, hol jobbra, hol balra indult, de időként Koltai is befelé mozgott a jobb oldalról, és ezek a helyzetváltoztatások hozzájárultak a gólhelyzeteink kialakulásához. A mérkőzést eldöntő gól ugyan nem egy ilyen szituációból, hanem egy lecsorgó labdából született, köszönhetően Hajnal remek helyzetfelismerésének: nem erőből, hanem fifikás tekeréssel küldte a kapura a labdát.

Egyet ugyanakkor le kell szögeznünk: ezzel a felállással Törökország ellen már nem szabad kísérletezni. Azért nem, mert az észt kontráknál így is hatalmas üres folyosók alakultak ki, amikor a támadásból nem tudtunk visszarendeződni. Ezért tudtak időnként könnyen átjönni a középpályánkon az észtek, a törököknek már nem szabad ekkora előnyt adnunk. Tegyük hozzá, hogy a Brannban belső védőt játszó Korcsmár sem biztos, hogy a középpályán képes a legjobb teljesítményre (bár korábban az Újpestben jól játszott ebben a szerepkörben).

A LEGFONTOSABB TAPASZTALATOK, FELADATOK

Végül foglaljuk össze még egyszer a török elleni meccs szempontjából a legfontosabb tanulságokat, feladatokat, annak ismeretében, hogy a sárga lapot kapó Juhász Roland és Dzsudzsák Balázs eltiltás miatt nem léphet pályára (Dzsudzsák eltiltása különösen fájó, mert egy buta kakaskodás miatt kapott lapot tegnap, míg előtte, a hollandok ellen labdaelrúgásért...).

1. A szélső védekezést valahogy mindenképp meg kell oldanunk, akár azon az áron is, hogy a középpályások sokkal több védekező feladatot kapnak, és így a szélen kevésbé leszünk hatékonyak támadásban.

2. Két védekező középpályásra lesz szükség, hogy ezáltal előbb felvehessük a támadókat, és ne alakulhassanak ki üres folyósok a térfelünkön.

3. Juhász Roland kiválása után különösen nagy kérdés, kikből áll majd össze a hátsó alakzatunk, és hogy mindenki a lehető legjobb poszton kap-e lehetőséget, mert Varga nem jobbhátvéd, Korcsmár (most már) nem védekező középpályás, Elek Ákos pedig nem balhátvéd. A keret alapján a következő, védekező típusú játékosokból lehet válogatni: Elek Ákos, Kádár Tamás, Korcsmár Zsolt, Lipták Zoltán, Mészáros Norbert, Pintér Ádám, Takács Ákos, Varga József, Vanczák Vilmos.

4. Ha a védekezést meg is oldjuk, még kell „keresnünk” egy olyan embert, aki elöl eldönti a meccset a javunkra, mert ahhoz, hogy reális továbbjutási esélyekről beszélhessünk, győzni kell! De gyanítjuk, hogy elöl könnyebb lesz megoldani a gólszerzés kérdését – bízva Szalai formajavulásában, látva Gera, Hajnal és Koltai agilis futballját –, mint megoldani a védekezést. A svédek ellen egyszer már bebizonyítottuk, hogy képesek lehetünk kiélezett helyzetben nyerni. Az ellenük mutatott játék egyébként ezúttal is célravezető lehet, és az a meccs már csak azért is jó példa, mert Dzsudzsák és Juhász akkor sem játszott. Egy biztos, a tegnapi meccs után megint egy kicsit kezd bizakodni az ország, és óriási lökést adhatna a tavaszi folytatás előtt a Törökország elleni esetleges siker.