Jenei: Egy civilizált világban nem ildomos az ellenfelet pocskondiázni

– Mielőtt szívügyére, a futballra terelődne a szó: három hónapja, hogy koszorúérműtéten esett át. Adódik hát az első kérdés, hogy szolgál az egészsége?
– Rendben vagyok, köszönöm – felelte a nagyváradi otthonában utolért Jenei Imre a Nemzeti Sport kérdésére. – Bár alighanem olyan vagyok, mint a sokat szolgált autó, amelyik még úgy-ahogy kinéz, de ha egy szerelő alaposan átvizsgálná, meglehet, jó néhány hibát felfedezne. Igaz, amíg megy a kocsi, addig nincs gond.

– Magyarországon ellenben van. Tudja, a FIFA-döntés...
– Tudom, persze. Nem szeretnék senkit sem megbántani, de úgy vélem, az Izrael elleni mérkőzésen antiszemita rigmusokat skandáló csoport hatalmas baklövést követett el. A magyar válogatottal ugyanúgy rosszat tett, mint szurkolótársaival. Egy civilizált világban amúgy sem ildomos az ellenfelet pocskondiázni. Valakinek a bőrszínét, vallását vagy éppen származását kigúnyolni alantas dolog. Szomorúan teszem hozzá, Romániában is előfordul ilyesmi, itt elsősorban a romákat szidják.

– No meg a magyarokat – emlékezzünk csak a négy évvel ezelőtti Steaua–Újpest Európa-liga-selejtezőn kifeszített gusztustalan transzparensre.
– Az Európai Labdarúgó-szövetség nem is hagyta szó nélkül, két meccsre bezáratta a bukaresti klub stadionját. Drasztikus döntés volt az is, én mégis úgy gondolom, helyesen járt el a testület. Így kell ezt csinálni. Kerül, amibe kerül, meg kell akadályozni, hogy néhány tucat ember elrontsa tízezrek szórakozását. A magyar szövetséget sújtó határozat is durva, de csak azt bizonyítja, hogy a FIFA, illetve az UEFA senkivel sem bánik kesztyűs kézzel. Ezek után nyilvánvaló, hogy egyik szervezettel sem érdemes ujjat húzni.

– Mit szólt ahhoz, hogy a FIFA bezáratta a Puskás Ferenc Stadiont március huszonkettedikére?
– Annak ellenére meglepett, hogy mint mondottam, keményen fel kell lépni a sportpályákra nem való megnyilvánulások ellen. Sosem értettem azokat, akik nem azért váltanak jegyet egy mérkőzésre, hogy a saját csapatukat biztassák, hanem hogy az ellenfelet szidják. Azt természetesen bánom, hogy pont a Magyarország–Románia találkozóra nem engedik be a drukkereket. Megfelelő szervezés és viselkedés esetén akár a futball ünnepe lehetett volna az a nap.

– „A FIFA döntése nagy előnyt jelent a román válogatottnak. Higgyék el, tudom, miről beszélek, ismerem a magyar közönséget" – idézte a Pro Sport az ön szavait. Bővebben is kifejtené, mire célzott?
– Hogyne. A magyar szurkolók csodálatos légkört képesek teremteni, annyira odavannak a válogatottjukért, hogy a lelkesedésükkel a tizenkettedik emberévé válhatnak. Úgy hallottam, mintegy kétezer-ötszáz fanatikus kísérte volna el a román együttest Budapestre, ám az ő hangjuk elveszett volna az arénában, a negyvenezer magyar aligha engedték volna szóhoz jutni őket... Tehát az, hogy nem lesznek drukkerek a lelátón, óriási előnyt jelent a vendégcsapatnak. Meggyőződésem, egyébként is nehéz dolga lett volna Egervári Sándor legénységének, de így...

HOGY EGY EDZŐ MIKÉNT TUDJA FELKÉSZÍTENI CSAPATÁT A „SIRALMAS" HANGULATRA, ÉS HOGY BÖLÖNI SZERINT ROMÁNIÁBAN MILYEN VISSZHANGJA VOLT A TÖRTÉNTEKNEK, MEGTUDHATJA A PÉNTEKI NEMZETI SPORTBÓL.