Bogdán: Egy góltól még nem kellene összezuhanni

– Hogy van?
– A körülményekhez képest jól – sóhajtott egy nagyot az újságírói kérdésekre a vereségek után is készségesen válaszoló Bogdán Ádám.

– Egy pszichológus alighanem így indította volna a beszélgetést: akar róla beszélni?
– Ha nem is akarnék, akkor is muszáj. Még úgy is, hogy nagyon nehéz feldolgozni a bukaresti kudarcot. Azt, hogy nem tudtuk megteremteni a győzelmi esélyt magunknak. Azt, hogy nem volt helyzetünk. Azt, hogy képtelenek voltunk visszajönni a meccsbe. S azt is, hogy bár az akarattal nem volt gond, érezni lehetett, hogy az idő múlásával egyre fogy a hit a csapatból.

– A második percben történtek után már tudta, hogy csúfos vége lesz?
– Akkor még nem. Azért, mert valaki kap egy gólt a mérkőzés elején, nem kell összezuhannia. Annak ellenére, hogy úgy indítottuk a meccset, ahogy, nem volt törvényszerű, hogy ugyanúgy fejezzük be. A kezdés előtt tisztában voltunk azzal, hogy mintegy húsz percig mind a pályán, mind a lelátóról óriási nyomás nehezedik majd ránk, erre két perc sem telt el, máris készülhettünk az újabb középkezdéshez... De! Felfoghattuk volna úgy is, hogy oké, nem így terveztük, ám ha már így alakult, mutassuk meg, mire vagyunk képesek. Volt is rá nyolcvannyolc percünk – futballban azért az nem kevés idő. De ahelyett, hogy talpra álltunk volna, lebénultunk. A gól, a nézőtéri őrjöngés ezt váltotta ki belőlünk. Ebben a sportágban számtalanszor megesett, hogy egy csapat visszakapaszkodott a mélyből, mi több, a mi esetünkben is volt már rá példa, most azonban képtelenek voltunk rá.

– Miért?
– Mert körülményesek voltunk, nem voltunk elég agresszívak, nem jöttek be az úgynevezett utolsó passzok, továbbá nem segítettük és nem támogattuk eléggé egymást. Sokan magányos harcosként küzdöttek – ami jól működő csapattal szemben nem vezet, nem vezethet eredményre.

– Legalább a lefújást követően már csapat volt a csapat? Összeültek, megbeszélték, mit rontottak el?
– Hosszú volt az út hazafelé, jutott idő az elemzésre. Mindannyiunk számára trauma volt, hogy kikaptunk, sőt ahogy kikaptunk, és sokunknak meg is volt a véleménye a miértről – de ami köztünk elhangzott, az köztünk is marad. A szombat délelőtti edzés után hazamehettünk egy napra, ami arra feltétlenül jó volt, hogy a külvilágtól elzárva, szeretteink körében, magunkban rendezgessük a gondolatainkat. Sok időnk azonban nincs a történteken rágódni, mert kedden Észtországot fogadjuk, és ha nem arra a meccsre koncentrálunk, esélyünk sincs arra, hogy kijavítsuk a Bukarestben elkövetett hibáinkat.

BOGDÁN ÁDÁM A TELJES INTERJÚBAN – AMELYET ELOLVASHAT A NEMZETI SPORT HÉTFŐI SZÁMÁBAN, AKÁR DIGITÁLIS FORMÁBAN IS – RÉSZLETESEN IS BESZÉL ARRÓL, HOGYAN ÉLTE MEG A KAPUBAN A BUKARESTI MECCSET, ÉS AZT IS ELMONDJA, HOGY MÉG NEM MONDOTT LE A BRAZÍLIAI VB-RŐL.