Matthäus nem szeretne olyan szégyent látni a csapatától, mint az 1-8

„Sajnos láttam a hollandok elleni mérkőzést, amely a magyar történelem részévé vált, sajnos, nem a pozitív oldalon – mondta Lothar Matthäus az Egervári Sándor kapitányi bukását jelentő vb-selejtezőről. – Ez nem mutatja a magyar csapat erejét – természetesen nem lehet összehasonlítani a válogatottat Hollandia vagy Németország szintjével –, de egy ennyire szégyenletes eredmény nem születhet. Ebből észre lehetett venni, hogy valami nem stimmel. Romániában is úgy lett 3–0 a hazaiaknak, hogy nagyobb is lehetett volna a különbség, a magyar csapatnak még szerencséje is volt. Ezt én soha nem szeretném látni a csapatomtól, mert megszégyenítő, hogy címeres mezben a játékosok nem adtak mindent bele. Tisztán megmutatkozott, hogy valami itt nincs rendben.”

A német szakember a magyar labdarúgó-piramisnak elsősorban az alsó szintjeit változtatná meg, mondván: ha rosszul oktatják a játékosokat, azzal később nehéz mit kezdeni.

„Azt hiszem, hogy a magyar labdarúgás esetében, akárcsak más országoknál, az utánpótlás terén kellene sokat tenni. Sokkal többet kellene befektetni jó edzőkbe, a képzésbe, jobb alapok lefektetésébe, mert ha a játékos nem tanulja meg fiatalon a jó alapokat, akkor később ezen nehéz változtatni. Az együttműködés is rendkívül fontos. Világos koncepció kell, nem pedig az, hogy egy-két évente új edző, új rendszer, új játékosok jönnek. Egy megfelelő és világosan lefektetett rendszerrel a magyar labdarúgás előreléphet, bár világbajnok nyilván nem lesz. Koncentrált munkával a magyar futball megint elérhet nagy tornát, mint a vb vagy az Eb – pláne, hogy az Európa-bajnokság létszámát tizenhatról huszonnégyre emelték."

Matthäus kitérő választ adott arra a kérdésre, hogy felkérés esetén vállalná-e a válogatott szövetségi kapitányi posztját.

„Nem mondok kategorikusan igent, és nem mondok kategorikusan nemet sem. Nem az a fontos, hogy magyar vagy külföldi szövetségi kapitány van – ezt a csapatot tovább kell fejleszteni. Előbb-utóbb be kell kerülni egy nagy tornára. Hogy az MLSZ hogyan dönt, az az elnök és a grémium hatásköre.”

Két dolog is erősen megmaradt a magyar szurkolókban Matthäus kapitányi korszakáról: egyrészt a válogatott sok nagycsapattal mérkőzött meg, másrészt a német szakember rengeteg játékost próbált ki. Nézzük, mi a véleménye erről.

„Először is, mindenkinek megvan a maga útja. Én mindig tanulni szeretnék, és a kemény ellenfelektől lehet tanulni. Előbb-utóbb úgyis találkozom velük. Ha a felkészülési mérkőzéseken könnyebb ellenfeleket választunk, természetesen jobbak lesznek az eredmények. De ha jön egy erős csapat – és jönni fog –, akkor nem biztos, hogy ez a legjobb felkészülési mód. Számomra az volt fontos, hogy a játékosaim Németországtól, Brazíliától, Argentínától, Mexikótól, vagy az Európa-bajnok görögöktől tanuljanak, és ebből profitáljanak. Persze választhatunk olyan ellenfelet, amelyet 5–0-ra megverünk, csak az senkit nem érdekel.”

„A kapitányságom alatt egyrészt sok játékos szerepeltetését blokkolták a klubok, így rá voltam kényszerítve, hogy újakat hívjak be, másrészt meg is szerettem volna a játékosokat ismerni. Sosem tudott senki befolyásolni, amikor bolgár kapitány voltam, akkor sem. Jöttek hozzám, és mondták, hívjam meg ezt vagy azt a játékost. Nem. A döntéseket én hoztam meg, a játékosokat én hívtam meg. Edzőként sok mindenkit meghallgattam, de mindig magam döntöttem, és mindig én hívtam a futballistákat a válogatottba. Hallottam én is, hogy azért hívok meg játékosokat, hogy könnyebben el lehessen adni őket, de ezek pletykák, és nyilvánvalóan nem akarnak jót nekem a terjesztésükkel.”

MATTHÄUS RÖVIDEN...
...Husztiról: „Fölteszem a kérdést magamnak, edzőként és emberként: hogy fordulhat elő ilyesmi? Hogy lehet, hogy egy olyan szenvedélyes játékos, aki döntő különbséget jelenthet meccseken, nem kíván a válogatottban játszani? Mi az, ami félresiklott? Harmincéves, a posztján az egyik legjobb légiós a Bundesligában, akinek vezetnie kellene a fiatalokat, felelősséget vállalni. Mindenképpen legalább beszélnék vele, mert fontos szerepet játszhatna, segíthetne eljuttatni a válogatottat az Eb-re.”
...a csapatépítésről: „Ahhoz, hogy összeálljon egy csapat, négy-hat évre van szükség. Más országban sem ment hamarabb.”
...a közegről: „Nem kaptam meg azt a bizalmat, amire számítottam,nem volt mögöttem az az erő, amellyel az egészet meg lehetett volna változtatni. Számos ötletünk volt, de Magyarországon volt irigység, különösen a magyar edzők részéről. Éreztem, hogy nem jó az együttműködés, nem kaptam támogatást. Voltak akadályok az edzők és klubtulajdonosok részéről, nem lehetett százszázalékosan profi munkát végezni. Annak nagyon örülök azért, hogy néhány játékos – Huszti, vagy Gera – szép karriert futott be, sok tapasztalatot szerzett, és bizonyította, milyen képességű futballista.”