A kiskunhalasi születésű kapus a helyi MOVE-tól 1944-ben került a Ferencvároshoz, és a nyártól már az amatőrök kapuját őrizte. Az ifjúsági válogatott játékos 1945 őszén mutatkozott be a zöld-fehérek első csapatában, és hamarosan a legjobb magyar kapuvédők között tartották számon. Tagja volt az FTC 1948–1949-es bajnokcsapatának, bajnoki ezüstérmet és bronzérmeket is nyert a klubbal.
A magyar felnőttválogatottban 1948-ban, az igen jó szemű Gallowich Tibor kapitánysága idején mutatkozott be, 1953-ig 16 mérkőzésen viselte a nemzeti mezt. Tagja volt az 1952-ben olimpiai aranyérmes válogatott húszas keretének, de nem utazott el Helsinkibe. Ezenkívül többszörös B- és Budapest-válogatott is volt.
1950 és 1956 között átvezénylését követően a Budapesti Dózsában (ma Újpest) védett, 1956-ban az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. Az Egyesült Államokban edzősködött, a Houston Stars proficsapata mellett irányította az amerikai nemzeti tizenegyet is (1965, 1967), majd 1969-től két évtizeden keresztül – nyugdíjba vonulásáig – a Rhode Island Rams egyetemi együttesének edzője és az ottani egyetem testnevelőtanára volt.
Amerikai edzői tevékenységének elismeréseként beválasztották a New England-i futball Hírességek Csarnokába, 2013-ban iktatták be a tagok közé. Élete utolsó éveit a floridai Venice-ben töltötte.
Április 11-én, helyi idő szerint reggel 10 órakor búcsúztatják a sarasotai St. Martha katolikus templomban.