Strandfoci: sikerével feljutott az A-divízióba a válogatott

Egy nappal korábban, a török válogatott legyőzésével az világossá vált, hogy a magyar válogatott a legjobb B-divíziós csapat Európában, hiszen a vasárnapi döntőbe a másik csoportból Lengyelország jutott, és ez a csapat az A-csoport kiesőjeként harcolhat az azonnali visszajutásért. S mint a legjobb B-divíziós együttes, a magyar válogatott ott lehet a 2015-ös baki első Európai Olimpiai Játékokon – összesen 8 csapat vehet részt a tornán, a házigazda Azerbajdzsán mellett a világbajnok Oroszország és a világranglista jelenlegi legjobbjai lesznek ott (Spanyolország, Portugália, Olaszország, Svájc, Ukrajna) – számolt be a sikerről az mlsz.hu.

Ilyen illusztris társaságba bekerülni akár túlzottan megnyugtathat, vagy elbizakodottságra adhat okot, s mert a magyar válogatott egyelőre csak egy célt, a baki indulás jogának megszerzését teljesítette, ez vészes lehetett volna a vasárnapi döntő előtt. Ez a döntő pedig arról szól, hogy a magyar strandlabdarúgó válogatott története során először kivívja az A-csoportos tagságot, bekerüljön Európa 12 legjobb csapata közé. Ahogy mondani szokás, az más kávéház...

Nos, a magyar játékosok bizony nem kényelmeskedtek, nem voltak elégedettek a szombati nagy sikerrel, ők mindent akartak. S a döntő is ennek megfelelően kezdődött. Nagy optimizmussal, kellő, de nem túlzott önbizalommal kezdtek a magyarok (egyedül a két sárga lap miatt eltiltott, szombaton roppant fontos gólt szerző, 17 éves Turós Viktor volt szomorú). Ábel Péter mindjárt a meccs elején előnyt szerzett egy szabadrúgásból – szép gól volt, látványos és fontos. Merthogy a csapat ettől kezdve nyugodtan, okosan futballozott, tökéletesen kontrollálta az eseményeket, olyannyira, hogy a harmad végén előbb az egymeccses eltiltása után visszatérő csapatkapitány, Ughy Márk, majd Jaksa Péter növelte az előnyt.

A szünetben a lengyel kispad pezsgett jobban, és ez a második harmadban meg is látszott. Az addig csak önmagát és a labdát kereső ellenfél hirtelen feléledt, és hatalmas rohanásba kezdett, amit a magyar válogatott egy ideig nem tudott megállítani. Helyzet helyzet hátán, és ezekből négy gólt szereztek a lengyelek, ám mert magyar oldalról is volt egy gól Simonyi révén, két harmad után még semmi sem dőlt el.

A harmadik harmadban elképesztő küzdelem zajlott a pályán, minden labdáért harcolnia kellett a játékosoknak. Némi megnyugvást hozott Ughy Márk gólja, amellyel vezetést szerzett a magyar válogatott, de ekkor még volt hátra 9 perc. Ám a magyarok ekkor újra higgadtan, pontosan és taktikusan futballoztak, s erre a lengyeleknek nem volt lépésük. Ficsór Dávid gólja a végén egyfajta megváltás volt mindkét csapatnak (a lengyel kapus segítsége is kellett hozzá). Amikor megszólalt a mérkőzés végét jelző duda, a magyar válogatott tagjai úgy ugrottak egymás nyakába, hogy tudták: fantasztikus tettet hajtottak végre, eljutottak egy nagy kontinensversenyre, az Európai Olimpiai Játékokra, majd egy nappal később feljutottak a legjobbak közé, az A-divízióba.

„Elképesztően boldog vagyok, és büszke a játékosaimra, akik nagyon összeszedetten, nagyon okosan játszottak, egyetlen pillanatra sem adták fel a győzelem reményét. A ma délelőtti taktikai értekezleten arról beszéltünk, hogy eljött a pillanat, amikortól nekünk a legjobbak közé kell tartoznunk, annyit dolgoztunk érte, megérdemeljük. És ez megvalósult. Mostantól új élet kezdődik a magyar strandlabdarúgásban” – mondta a nagyszerű szereplést követően Weisz Tamás.

EBSL-DÖNTŐ, TORREDEMBARRA
DÖNTŐ
Magyarország–Lengyelország 6–4 (3–0, 1–4, 2–0)
MAGYARORSZÁG: Ficsór (Szacskó) – Sebestyén, Jaksa, Ábel, Ughy, Simonyi, Fekete, Berkes, Badalik
Gólszerzők: Ughy (2), Ábel, Simonyi, Jaksa, Ficsór

Ilyen illusztris társaságba bekerülni akár túlzottan megnyugtathat, vagy elbizakodottságra adhat okot, s mert a magyar válogatott egyelőre csak egy célt, a baki indulás jogának megszerzését teljesítette, ez vészes lehetett volna a vasárnapi döntő előtt. Ez a döntő pedig arról szól, hogy a magyar strandlabdarúgó válogatott története során először kivívja az A-csoportos tagságot, bekerüljön Európa 12 legjobb csapata közé. Ahogy mondani szokás, az más kávéház...

Nos, a magyar játékosok bizony nem kényelmeskedtek, nem voltak elégedettek a szombati nagy sikerrel, ők mindent akartak. S a döntő is ennek megfelelően kezdődött. Nagy optimizmussal, kellő, de nem túlzott önbizalommal kezdtek a magyarok (egyedül a két sárga lap miatt eltiltott, szombaton roppant fontos gólt szerző, 17 éves Turós Viktor volt szomorú). Ábel Péter mindjárt a meccs elején előnyt szerzett egy szabadrúgásból – szép gól volt, látványos és fontos. Merthogy a csapat ettől kezdve nyugodtan, okosan futballozott, tökéletesen kontrollálta az eseményeket, olyannyira, hogy a harmad végén előbb az egymeccses eltiltása után visszatérő csapatkapitány, Ughy Márk, majd Jaksa Péter növelte az előnyt.

A szünetben a lengyel kispad pezsgett jobban, és ez a második harmadban meg is látszott. Az addig csak önmagát és a labdát kereső ellenfél hirtelen feléledt, és hatalmas rohanásba kezdett, amit a magyar válogatott egy ideig nem tudott megállítani. Helyzet helyzet hátán, és ezekből négy gólt szereztek a lengyelek, ám mert magyar oldalról is volt egy gól Simonyi révén, két harmad után még semmi sem dőlt el.

A harmadik harmadban elképesztő küzdelem zajlott a pályán, minden labdáért harcolnia kellett a játékosoknak. Némi megnyugvást hozott Ughy Márk gólja, amellyel vezetést szerzett a magyar válogatott, de ekkor még volt hátra 9 perc. Ám a magyarok ekkor újra higgadtan, pontosan és taktikusan futballoztak, s erre a lengyeleknek nem volt lépésük. Ficsór Dávid gólja a végén egyfajta megváltás volt mindkét csapatnak (a lengyel kapus segítsége is kellett hozzá). Amikor megszólalt a mérkőzés végét jelző duda, a magyar válogatott tagjai úgy ugrottak egymás nyakába, hogy tudták: fantasztikus tettet hajtottak végre, eljutottak egy nagy kontinensversenyre, az Európai Olimpiai Játékokra, majd egy nappal később feljutottak a legjobbak közé, az A-divízióba.

„Elképesztően boldog vagyok, és büszke a játékosaimra, akik nagyon összeszedetten, nagyon okosan játszottak, egyetlen pillanatra sem adták fel a győzelem reményét. A ma délelőtti taktikai értekezleten arról beszéltünk, hogy eljött a pillanat, amikortól nekünk a legjobbak közé kell tartoznunk, annyit dolgoztunk érte, megérdemeljük. És ez megvalósult. Mostantól új élet kezdődik a magyar strandlabdarúgásban” – mondta a nagyszerű szereplést követően Weisz Tamás.

EBSL-DÖNTŐ, TORREDEMBARRA
DÖNTŐ
Magyarország–Lengyelország 6–4 (3–0, 1–4, 2–0)
MAGYARORSZÁG: Ficsór (Szacskó) – Sebestyén, Jaksa, Ábel, Ughy, Simonyi, Fekete, Berkes, Badalik
Gólszerzők: Ughy (2), Ábel, Simonyi, Jaksa, Ficsór