Király: A Hertha is jól jár Dárdai hosszabbításával

– Furcsa helyzetben volt?
– Mire gondol? – kérdezett vissza Király Gábor, a Fulham 92-szeres válogatott kapusa.

– Arra, hogy az MLSZ tárgyalt a Herthával a szövetségi kapitányról, és ön nemcsak Dárdai Pál, hanem az asztal másik oldalán ülő berlini sportigazgató, Michael Preetz csapattársa is volt…
– Ettől még nem jutott eszembe rácsörögni Michaelre: te, engedd már el Palit még egy évre! Ugyanis ez nem az én dolgom, és bár kíváncsi voltam a fejleményekre, tudtam, ebbe nem szólhatok bele.

– Pedig itt, ismétlem, nem egy átlagos klubvezetőről, hanem egy korábbi csapattársról beszélünk…
– Akkor sem. Pedig a kapcsolatunk akkoriban is jó volt, azóta is megmaradt, mást ne mondjak, a Király Sportlétesítmény falán ott lóg az a mez, amelyet Michael és másik berlini klubtársunk, Eyjólfur Sverrisson búcsúmeccsén viseltünk. Akkor is tudtuk, Michaelre számít a klub, ahogy abbahagyta a futballt, felkerült az irodába, a Hertha vezetőségébe, s már karrierje végén is beszéltek arról, hogy az akkori főnök, Dieter Hoeness utódja lesz – így is történt.

– Milyen embernek ismeri a Hertha sportigazgatóját?
– Pozitív, megoldást kereső típus, és számomra nem volt kérdéses, hogy a klub érdekeit képviseli. Ugyanakkor bár azt olvastam az oroszok elleni meccsünk után, hogy nincs tovább, Palit visszarendeli Berlinbe, tudtam, nem az a fontos, ki mit mond az újságban, hanem az, hogy ha Csányi Sándor MLSZ-elnök és Dárdai Pali leül Michaellel tárgyalni, akkor és ott mi hangzik el. Ő is együtt futballozott Palival, ma pedig ugye ő a főnök, és Pali edzőként dolgozik a Herthában, vagyis reméltem, ha ők hárman az elnök úrral leülnek egyeztetni, születik egy mindenki számára jó megoldás.

– A szurkolók örülnek annak, hogy Dárdai Pál marad a kispadon, de ez miért jó a Herthának?
– Tudom, hogy komolyan számolnak vele, és normális, hogy az edzői pálya elején járó szakember a gyerekekkel kezd dolgozni, ám azt hiszem, Michael és a Hertha is úgy gondolja, hogy az U15 edzője magyar szövetségi kapitányként, felnőttcsapat mellett rengeteg tapasztalatot szerez, amelyet Berlinben is kamatoztathat majd.

– Jó megoldás született, csak az oroszok elleni meccs óta mi itthon nem tudhattuk, a sportigazgatónak mennyire fontos a magyar válogatott.
– Anno a másodosztályú Herthához igazolt, akárcsak Pali, és amikor feljutott a csapat, és én is odakerültem, eleinte egymás mellett ültünk a kispadon. Aztán gyengén rajtoltunk, hátul is, elöl is gondok voltak, egyszerre kerültünk be a kezdőbe, és valahogy összeállt a csapat, elindultunk felfelé, mindketten bent ragadtunk a csapatban, vagyis volt párhuzam a karrierünkben. Aztán a következő szezon már szuper volt, elértük a dobogót, elindulhattunk a Bajnokok Ligájában, Michael harminckét évesen, amikor talán már ő sem remélte, hogy főszereplő lesz a Bundesligában, gólkirály lett, és akkor hívták meg először a válogatottba – azt tehát, hogy a nemzeti csapathoz tartozni milyen érzés, pontosan tudja.

– Akkoriban Berlinben mindenki őt sztárolta, de maga Herr Preetz azt nyilatkozta akkor nekem: „Király Gábor védései nélkül sohasem lettünk volna bronzérmesek”.
– Mondom, hogy jó fej… És azért ő is tévedhet, bár ez olyan régen történt, hogy az sincs kizárva, ön nem emlékszik pontosan.

– Megtisztel. Komolyabbra fordítva: mit szólt ahhoz, hogy Dárdai Pál marad még egy évig?
– A románok elleni meccsel elindultunk egy új úton, három selejtezőn szereztünk hét pontot, az első reakcióm az volt, gyerünk, folytassuk, menjünk tovább! És az is eszembe jutott, hogy nem lesz ez könnyű, sok munka vár ránk.

HA ARRA IS KÍVÁNCSI, MIT GONDOL KIRÁLY DÁRDAI EDZÉSMÓDSZEREIRŐL, ILLETVE MILYEN KEDVEZMÉNYT JELENT SZÁMÁRA, HOGY EGY KLUBBAN JÁTSZOTT A KAPITÁNNYAL, KERESSE A TELJES INTERJÚT A PÉNTEKI NEMZETI SPORTBAN!