Balsors? Nem! Itt az ideje, hogy tököket növesszen a válogatott

♦ A FUTBALLSORS A VÉGÉN NEKÜNK ADTA A POFONT
♦ DE NEM A BALSORS TÉP MINKET – ÓRIÁSI SZERENCSE KELLETT AHHOZ, HOGY A KÖZVETLEN KVALIFIKÁCIÓ KAPUJÁBA JUSSUNK
♦ SELEJTEZŐS MÉRLEGÜNK ALAPJÁN ALIG FÉRÜNK BE A FELSŐHÁZBA EURÓPÁBAN
♦ KIZÁRÓLAG TÖBB TOPLIGÁSSAL FELÁLLÓ, NAGYOBB KERETÉRTÉKŰ ELLENFELET KAPHATUNK A PÓTSELEJTEZŐN
♦ AZ ALAPMUTATÓK SEM SZÓLNAK MELLETTÜNK
♦ A VÁLOGATOTT MEGMUTATHATJA: TÖKÖS, ÉS KÉPES BRAVÚRT VÉGREHAJTANI. MERT REALISTÁN NÉZVE VALÓSZÍNŰLEG MI VAGYUNK EBBEN A TÁRSASÁGBAN A LEGGYENGÉBBEK ♦ A FUTBALLSORS A VÉGÉN NEKÜNK ADTA A POFONT
♦ DE NEM A BALSORS TÉP MINKET – ÓRIÁSI SZERENCSE KELLETT AHHOZ, HOGY A KÖZVETLEN KVALIFIKÁCIÓ KAPUJÁBA JUSSUNK
♦ SELEJTEZŐS MÉRLEGÜNK ALAPJÁN ALIG FÉRÜNK BE A FELSŐHÁZBA EURÓPÁBAN
♦ KIZÁRÓLAG TÖBB TOPLIGÁSSAL FELÁLLÓ, NAGYOBB KERETÉRTÉKŰ ELLENFELET KAPHATUNK A PÓTSELEJTEZŐN
♦ AZ ALAPMUTATÓK SEM SZÓLNAK MELLETTÜNK
♦ A VÁLOGATOTT MEGMUTATHATJA: TÖKÖS, ÉS KÉPES BRAVÚRT VÉGREHAJTANI. MERT REALISTÁN NÉZVE VALÓSZÍNŰLEG MI VAGYUNK EBBEN A TÁRSASÁGBAN A LEGGYENGÉBBEK

Kiszámoltuk, hogyan lehetünk kint a 2016-os Európa-bajnokságon. Nyerjük meg a pótselejtezőt.

A futballsors nekünk adta a pofont, de a kvalifikációs sorozat eredményei alapján nem véletlen, hogy rajtunk csattant: a minimum csak nagy szerencse esetén szokott elég lenni. A válogatott most tehet azért, hogy ne mázlista „utasként”, hanem egy pótselejtező győzteseként jusson ki a kontinenstornára. Más kérdés, hogy realistán nézve a miénk a(z egyik) legkisebb játékerejű nemzeti csapat a nyolcból.

BALSORS A FENÉT!

Kezdjük a balszerencse-mítosszal. Igen, balszerencse, hogy amikor két mérkőzésből egy döntetlen is elég, mindkettő a számunkra kedvezőtlen kimenetellel záruljon, ráadásul a második egy 89. perces góllal. De tegyük fel a kérdést, hogyan jutottunk el idáig?

A válasz: a saját eredményeink mellett irdatlan és néha valószínűtlen szerencsével. Minek nevezzük azt, hogy egy első kiemelt válogatott csoportutolsó lett? Ilyen még korábban nem fordult elő a kvalifikációs sorozatokon.

Feröer – amely hatalmasat fejlődött az elmúlt években, de akkor is, története során mindössze 11, tétmeccsen aratott győzelemmel rendelkezik – oda-vissza megverte az első kiemeltet. A görögök úgy összeomlottak, hogy az utolsó fordulóig egyetlen győzelmet sem arattak, így hiába vesztettünk négy pontot ellenük, egyik sem számított a csoportharmadikok összevetésében.

Ha Horvátország harmadik lett volna (végül megelőzte Norvégiát), akkor csak azért nem előzött volna meg minket, mert néhány fanatikus úgy gondolta, jó ötlet horogkeresztet kreálni a spliti stadion gyepébe, az UEFA meg úgy, hogy levon tőlük egy pontot, amit a harmadik helyezettek összevetésében is érvényesít.

Kellettek az utolsó pillanatig legjobb 3. helyezetti státushoz olyan csoporteredmények, mint a norvég–azeri 0–0, a dánok pontvesztései Albánia és Örményország ellen, a bosnyákok hazai veresége Ciprustól és nagy zakója Izraelben, a szlovének botladozása Litvánia és Észtország ellen.

Akkor kinek volt szerencséje? És kinek balszerencséje?

A 26. HELYEN

A harmadik helyezettek összevetéséből az UEFA-nak azért kellett kivennie a csoportutolsók elleni eredményeket, mert volt egy ötös csoport, így lehetett biztosítani a fair összevetést. Viszont. Ha a nyolc hatcsapatos csoport harmadik helyezettjét vetjük össze az összes eredményt beszámítva, akkor Törökország, Bosznia-Hercegovina, Ukrajna, Írország, Svédország és Norvégia is több pontot szerzett a mieinknél, Szlovénia pedig ugyanannyit, de gólkülönbsége jobb. A hatcsapatos csoportok harmadikjai közül a miénk volt a „nettó” legrosszabb mérleg.

A selejtezőbeli hatékonyságot tekintve – ezen a listán Anglia végzett az élen Ausztria (!) és Spanyolország előtt – Magyarország a pótselejtezősök közül csak Dániát előzte meg, és a 26. helyen zárt. A legrosszabb mérlegű automatikus kijutó csapat Albánia (23. helyezés, 58.33 százalék). A lista alapján a nagy vesztes az európai futball egyik szokott nagy vesztese, Skócia, amely egyetlen, legalább 50 százalékos mérleget elérő válogatottként maradt le még a pótselejtezőről is.

MINDENKI MINKET AKAR

„Nem titok, és szerintem nem is lep meg, mindenki Magyarországot akarja kapni a pótselejtezőn” – mondta a dán kolléga, és valószínűleg ír, norvég és szlovén társa is ugyanígy vélekedne. Magyarországot tekintik a leggyengébb pótselejtezősnek, eredmények és játékosanyag tekintetében is. Valószínűleg reálisan is látják.

A közelmúlt válogatott kereteit figyelembe véve Norvégia (7), Szlovénia (11), Dánia (17) és Írország (20) is több topligás játékossal büszkélkedik, mint Magyarország (4, a legutóbbi keretben 1 volt benne, és egyikük sem játszik bajnokin csapatában).

A transfermarkt.de becslése szerint Dánia (94.05 millió euró), Írország (85.85 millió euró) Szlovénia (73.9 millió euró) és Norvégia (45.6 millió euró) keretértéke is messze magasabb a magyar válogatotténál (23.15 millió euró). És ugyan nem kizárólag a keretérték és a topligás játékosok száma határozza meg az erőviszonyokat, de tény: minden lehetséges pótselejtezős ellenfélnek több futballistája játszik magasabb szinten, erősebb bajnokság(ok)ban, mint nekünk.

Mi a helyzet a hazai élvonalban játszókkal? – kérdezhetik. A magyar NB I az 54 nyilvántartott európai bajnokságból a 33. helyen áll a klubok versenysorozatainak kiemelését meghatározó UEFA-rangsorban. Dánia a 23., Norvégia a 24., Szlovénia a 30., Írország pedig a 41. – de az ír futball legjobbjai mindig is Angliában és Skóciában játszottak. Dániának és Norvégiának még áll csapata az európai kupaporondon, Szlovéniának és Írországnak – hozzánk hasonlóan – már nem. A 2015–2016-os klubszezon nemzeti koefficiensei alapján Norvégia (5.900 pont) és Dánia (4.750) előttünk áll, Szlovénia (1.000) és Írország (0.700) mögöttünk (a mi együtthatónk 1.625).

Semmi ok nincs arra, hogy ne mi legyünk a nem kiemelt pótselejtezősök álomellenfelei.

NEM NEKÜNK MUTATNAK

Nem sok mutató volt a selejtezőkön, amely alapján jobbak lennénk a lehetséges pótselejtezős ellenfeleknél. A gólátlagot tekintve egynél pont jobbak vagyunk, mivel hozzánk (1.1 gól/mérkőzés) hasonlóan Dánia (1 gól/mérkőzés) is vészes góliszonyban szenved. Norvégia (1.3 gól/mérkőzés), Szlovénia (1.8 gól/mérkőzés) és Írország (1.9 gól/mérkőzés) előttünk áll.

A kapott gólok tekintetében Dániáé a legjobb mérleg (0.63 kapott gól/mérkőzés), majd jön Írország (0.7), Magyarország (0.9), Norvégia (1) és Szlovénia (1.1). A fenti két mutató alapján gólzáporos meccsekre ne nagyon számítsunk...

Mind a négy lehetséges ellenfelünk több kísérletet tett kapura meccsenként, mint Magyarország (Dánia 13.38, Szlovénia 13.3, Norvégia 12.3, Írország 11.7, Magyarország 11.4), a ténylegesen kapura tartó kísérletek számában viszont nem állunk rosszul (Írország 54, Szlovénia 49, Magyarország 46, Norvégia 44, Dánia 34). Passzpontosságban nagyon hasonló szinten állunk a lehetséges ellenfelekkel (Dánia 90 százalék, Szlovénia 88, Norvégia 87, Írország 86, Magyarország 86).

Érdemes megjegyezni, hogy minden rivális sokkal – legalább 480-nal – több passzt kísérelt meg, mint a magyar nemzeti tizenegy. Ezek után nem meglepő, hogy mind a négy nem kiemelt pótselejtezős többet birtokolta a labdát, mint Magyarország. Arra képes volt a válogatott a selejtezők során, hogy elrontsa az aktuális ellenfél játékát, viszont igen ritkán tudta (akarta?) irányítani a mérkőzéseket.