Dzsudzsák: Örülnek a portugálok? Nem baj, a norvégok is így tettek…

– Álomsorsolás?
– Még véletlenül sem az – szögezte le a párizsi ceremónia másnapján Dzsudzsák Balázs, a magyar válogatott csapatkapitánya. – Eszem ágában sem volt az asztalt csapkodni a sorsolást követően. Egyebek mellett azért sem, mert emlékeim szerint aki legutóbb így tett, pórul járt…

– Korábban említette, válogatottbeli társaival egy zárt csevegőcsoporton keresztül is kommunikál. Elárulja, mit írt először, miután elkészült a beosztás?
– Azt, hogy „nem rossz!”

– Tény, lehetett volna rosszabb is.
– Mi az, hogy! Amikor például a spanyolok és a törökök mellé húztak be egy válogatottat, fohászkodtam azért, hogy ne a miénk legyen az. Végül a csehek kerültek oda a harmadik kalapból, két cseh csapattársam, Tomás Necid és Tomás Sivok fogta is a fejét, amikor a vasárnapi délelőtti edzésen szóba került a sorsolás. Na ja, a végén még a horvátokat is megkapták.

– Portugál klubtársa, Josué mit szólt?
– Ő még szombat este küldött egy üzenetet, azt írta, hogy a hazájában örülnek nekünk. Gondoltam magamban, nem baj, a norvégok is örültek…

– Azóta osztrák és izlandi vélemények is napvilágot láttak: itt is, ott is úgy kalkulálnak, hogy a magyar válogatottat legyőzik.
– Ez legyen az ő dolguk. Ma még felesleges az esélyeket boncolgatni – legalábbis szerintem. Én még ott tartok, hogy jó volt átélni a szombat estét. Sohasem éreztem még ilyet, sohasem volt ilyenben részem, izzadt a tenyerem. Izgultam, na. Ami a végeredményt illeti, lehetett volna jobb és rosszabb is, de decemberben mondhatok én bármit, úgyis minden júniusban dől el.

– Tényleg nem osztott-szorzott?
– Az elsődleges célunk az volt, hogy kijussunk az Európa-bajnokságra. Ez, hála az égnek, teljesült. Innentől fogva nincs rajtunk teher. Ki kell mennünk Franciaországba, és élveznünk kell a torna minden pillanatát! Ez nyilván nem azt jelenti, hogy gálameccsekre készülünk, ellenkezőleg, bizonyítani akarjuk, hogy a legjobbak között van a helyünk. A maximumot kell kihoznunk magunkból, ha sikerül, akkor talán nem ér véget számunkra az Eb a csoportkör után. Boldog lennék, ha Magyarország lenne az úgynevezett meglepetéscsapat, ugyanakkor muszáj a földön maradnunk. Tudomásul kell vennünk, nem mi vagyunk a favoritok, nem tőlünk rettegnek az ellenfelek. Ha abból indulunk ki, hogy az elmúlt harminc évben nem jutottunk ki sehova, el kell fogadnunk, hogy valahol a mélyén ez így van rendjén.

– Már várja?
– Hogy várom-e? Ha rajtam múlna, már most csak a magyar válogatottal lennék!

VÁLTOZOTT-E KÜLFÖLDÖN A MAGYAR VÁLOGATOTT MEGÍTÉLÉSE? MEGLEHET-E A TOVÁBBJUTÁS A CSOPORTBÓL? HA KÍVÁNCSI RÁ, MIT GONDOL DZSUDZSÁK EZEKRŐL A KÉRDÉSEKRŐL, OLVASSA EL A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT HÉTFŐI SZÁMÁBAN!