„Hej, Garaba, mekkora gól!” Megfélemlítettük a spanyolokat?!
Szóval Spanyolország, amely az az évi Európa-bajnokságra készült (ahol majd ezüstérmet szerez), és amely némi bizonyítási kényszerrel várta a magyarok elleni meccset.
Hatvanegy esztendővel ezelőtt ezen a napon látta meg a napvilágot Várpalotán Nyilasi Tibor – sorozatunkban Deák Ferenc után másodikként őt köszöntjük születésnapja alkalmából feledhetetlen labdarúgóink közül. Az egykori ferencvárosi kedvenc ötödik válogatott mérkőzésén öt gólt vágott Luxemburgnak (8–1) Eb-selejtezőn, ezzel nemcsak az Európa-bajnoki selejtezőkön állított fel magyar gólcsúcsot, a mai napig ő az egész második világháború utáni korszak „egymeccses” hazai gólkirálya is! Nyíl ezt követően is szépen termelte a gólokat a kontinentális tornák jegyében: összesen 11-szer köszönt be, amivel beállította Bene Ferenc vonatkozó rekordját. Csúcsukat Gera Zoltán döntötte meg 2014. november 14-én Finnország (1–0) ellen, megszerezve a 12. Eb-selejtezős találatát. Nyilasi utóbb már a válogatott szakmai stábjának tagjaként örült a csúcsdöntésnek. |
EGY FURCSA EREDMÉNY
Európa futballrajongóinak kétkedőbb része igencsak ferde szemmel nézett akkoriban a spanyolokra, amiért 1983 decemberében ritka nagy, 12–1-es győzelmet arattak Málta felett.
Éppen akkorát, amekkora Hollandia selejtezőcsoportbeli megelőzéséhez, az Eb-kvalifikációhoz kellett...
Noha semmiféle bizonyíték nem került elő (azóta sem) a nemzetközi sajtót bejáró bundagyanú alátámasztására, a spanyol válogatott meg akarta ragadni a „sevillai csoda” után adódó első alkalmat, hogy megmutassa: valóban gólerősebb, mint valaha. Az első szembejövő ellenfél pedig a magyar válogatott volt.
ESEMÉNYDÚS VOLT AZ ÚT CÁDIZIG
„Nyilvánvaló, hogy a spanyolok a mérkőzés esélyesei” – nyomatékosította Mezey György szövetségi kapitány egy nappal a cádizi meccs előtt.
Nem is nagyon mondhatott mást, hiszen az egymás elleni mérleg a túlsó serpenyő felé billent, nem beszélve arról, hogy miközben a spanyolokra Eb várt, mi már kénytelenek voltunk az őszi vb-selejtezőkre összpontosítani.
Mezeynek ez csupán az ötödik hivatalos mérkőzése volt kapitányként, de Mészöly Kálmán korábbi segítőjeként jól ismerte a játékosállományt, amelyet mellesleg alaposan megdolgoztatott a cádizi meccs előtti hetekben.
A téli túra addigi szakasza tartalmazott egy németországi teremtornát (diadal a Mercedes Benz-kupán), egy franciaországi meccset (1–0-s siker a Strasbourg ellen), valamint két találkozót spanyol klubok ellen – megnyertük azokat is (Hércules 3–1, Elche 2–1).
Így kiáltott fel Gulyás László, a magyar kommentátor a 69. percben, amikor Garaba Imre eldöntötte a kevés helyzetet hozó mérkőzést: a 32. válogatott meccsén szereplő „Honvéd-erőgép” jól eltalált távoli lövése alaposan meglepte Francisco Buyo kapust, aki rosszul mozdult, meg is csúszott – és nem tudta hárítani a kapu közepébe tartó labdát. A 82 válogatott meccsig jutó Garabának ez volt a harmadik, egyben utolsó gólja a nemzeti csapatban. FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS |
BIKÁK AZ ARÉNÁBAN
Amint a jegyzőkönyvből kiolvasható és a mellékelt videón felidézhető, meglepetésre a mieink 1–0-ra megnyerték a mérkőzést!
„Fegyelmezett csapatjáték, értékes győzelem – hirdette címében a másnapi Népsport, értékelésében rögzítve: – A mérkőzést taktikailag a magyar csapat uralta. Szervezett, fegyelmezett védekezéssel meglepte ellenfelét… A magyarok nem vállalták az arénába kényszerített bika szerepét.”
Lapunk a gólszerző Garaba Imre, továbbá Kardos József és Nagy Antal egymást kiegészítő védőmunkáját emelte ki, valamint Törőcsik András jó meglátásait, átadásait, támadójáték-fazonírozását.
„Hosszú idő óta először a korszerű futball egyik legjellemzőbb elemével, a jó értelemben vett agresszivitással játszott a magyar együttes” – ezt már a Népsport egy nappal későbbi száma írta. A felezővonal tájára szervezett letámadás eredményesnek bizonyult, a válogatott „ragyogóan vizsgázott”, dicséretet érdemel a „koncepciózus” játékért, „de nem született új nagy csapat!”.
Ezzel egyetértett Mezey is. A kapitány azt tanácsolta, senki se vonjon le messzemenő következtetéseket a sikerből, hiszen „sok a bepótolni való”. Idehaza azóta is sokszor hallott edzői szófordulat, nemde? Mezeyék amúgy valóban pótoltak, válogatottunkra nagyszerű két esztendő várt – de erről majd más alkalommal.
„KI NÉZI AZT, HOGY BUYO MEGCSÚSZOTT?!”
MINTHA LEGALÁBBIS A VB DÖNTŐJÉBEN…
De miként értékelték a Cádizban történteket a spanyolok? Egy kicsit másként, mint mi...
„Egy békés, a szó igazi értelmében barátságos mérkőzést szerettünk volna játszani a magyarokkal, mire ellenfelünk olyan elánnal vetette magát a küzdelembe, mintha legalábbis a vb döntőjében játszott volna. Jó néhány durva belemenéssel félemlítették meg játékosainkat” – méltatlankodott Miguel Munoz szövetségi kapitány.
A spanyol szakvezető – akivel nem bánt kesztyűs kézzel a gyenge játékon felháborodó helyi sajtó – első dühében kilátásba helyezte, hogy a május végére lekötött visszavágóra nem utaznak el Budapestre, mert az Európa-bajnokság előtt nem vágynak sérülésekre.
Ezt másnap persze visszavonta, eljöttek, 1–1-et játszottak az Üllői úton – és talán abból is erőt merítve a párizsi döntőig meneteltek a néhány nappal később kezdődő Európa-bajnokságon.
Ugyanezen a napon, csak éppen 59 évvel korábban a hat újoncot avató magyar válogatott Olaszországban játszott, és 2:1-re legyőzte a squadra azzurrát. Mondhatni, a papírformának megfelelően, hiszen a két ország mérlege akkoriban így festett: öt meccs, négy magyar győzelem, egy döntetlen. „Magyarország nem tud olyan gyenge csapatot kiállítani, amelyet az olaszok legyőzhetnének – mondta Ferretti, az olasz szövetség alelnöke.” Ezt a keserű olasz kifakadást választotta szalagcímnek a Nemzeti Sport 1925. január 19-én, egy nappal a mieink Milánóban aratott győzelméről beszámolván, csakhogy… Csakhogy a több oldalas tudósításban ez is benne foglaltatott: „az olasz futball lázasan tanul, fejlődést keres”, miközben magyar oldalon „pusztul az egykor rengeteg értékes kinccsel gazdag játékosgárdánk”. A borúlátásra hajlamosak kedvezőtlen előjelként értékelhették, hogy a kapus „Zsák volt a magyar csapat és az egész mezőny legkitűnőbb tagja”. „A tanítvány még nem kerekedett a mester fölé” – összegezte az addig leírtakat a jövőbe látó tudósító, és ma már tudjuk, hogy ebben a mondatban a „még”-en volt a hangsúly. Mert a két ország következő 16 mérkőzéséből egyet sem nyertek meg a mieink, döntetlenre is csak ötször futotta – 11-szer kikaptunk. Valami megváltozott. A gyászos sorozatot majd csak az 1952-es helsinki olimpián sikerül megszakítani – időlegesen. BARÁTSÁGOS MÉRKŐZÉS |
Szoboszlai duplájával győztünk Boszniában
Kimerültségre, álmatlanságra panaszkodott nemrég Hadas Kriszta
Callum Styles először kezdett bajnokin a West Bromban – így értékelt
7 krémes vendégváró süti a hosszú hétvégére
Újabb megszólaló került elő Lakatos Márk ügyével kapcsolatban
Drámai változás Sallai Nóra állapotában: erre senki sem számított
Olyan gépek fejlesztett Kína, amellyel „átfúrhatja a világot”
Szombati sportműsor: NB I; pályán a Liverpool, a Bayern és a Milan
Megrázó képeken az újvidéki vasútállomáson történt tragédia
Amorim már most reagált a károgóknak, akik szerint csak a pénzért szerződött az MU-hoz
Hiába játszott fölényben az MTK, csak döntetlenre futotta a ZTE ellen
„Érkezik a második hercegnőm” – kéziválogatottunk klasszisa ismét apuka lesz
