Románok? 8–1? Búcsú Európától? Üzenjünk a pesszimistáknak!

„Az Európa-bajnokság egyik nagy nyertesei mégis mi vagyunk. Először is a csapat újra egységbe rendezett egy tizenötmilliós, a világ megannyi részén élő nemzetet, Kaliforniától Gyomaendrődig (ilyen zászlókat is láttunk a magyar táborban). Ez a csapat újra divattá tette Magyarországon a piros-fehér-zöld színeket, az emberek zászlókat raktak az ablakokba, és ellepték a köztereket. Boldog és büszke magyarok állták el a forgalmat a budapesti Nagykörúton, és két hétre mackóalsóba öltözött az ország Király Gábor tiszteletére. […]

Ezek a fiúk, mind a 23-an és a válogatott stábja is nyert ezen a tornán.

Hogy mit? A szurkolók határtalan szeretetét, Toulouse-ban 0–4-nél is ünnepelték a csapatot a drukkerek. A hitet, hogy mi, magyarok is tisztességgel helyt tudunk állni (újra) egy nagy tornán. A reményt, hogy harminc év megpróbáltatásai után talán végre tényleg elindul valami a magyar labdarúgásban.”

Ezeket a sorokat még az utolsó Eb-meccsünk végén írtam le (Varázsoltak valami szépet – a válogatott tényleg összehozta a nemzetet címmel), amikor a vereség és a kiesés ellenére is úgy éreztem, ezért a tornáért, ezekért a napokért megérte csaknem harminc évig, időnként már-már reménytelenül szurkolni a magyar válogatottnak, a magyar futballnak.

Ott egye meg a fene a szerbek elleni 1–7-et (számomra ez volt az első, személyesen megélt „futballmohács”), a zágrábi (pedig mennyire bíztam a Matthäus-csapatban) és a bukaresti 3–0-s vagy az amszterdami 8–1-es égést. A helyieket ámulatba ejtő franciaországi magyar szurkolói vonulások és az Eb-n játszott négy meccsünkön a pályán mutatott bátor játéknak köszönhetően végre úgy zárult egy nagy torna, hogy büszke lehettem a magyar futballra. Álomszerű volt.

Aztán persze nyáron „ébresztőt” fújtak a kupacsapataink, akik ezúttal is, még az augusztus 20-i tűzijáték előtt, elhullottak a nemzetközi porondon albán, azeri, dán és fehérorosz ellenfelekkel szemben, ismét beárazva ezzel a magyar klubfutballt. Ezek után pedig nem is lehet meglepő, hogy Nyugat-Európában ezúttal sem álltak sorban a magyar játékosokért, „nem kapkodtak utánunk” – ahogy Dzsudzsák Balázs fogalmazott.

Azt a költői kérdést pedig már Bernd Storck szövetségi kapitány tette fel, hogy miért mindenki a válogatottól várja el a nemzetközi sikereket, miközben a klubok nem képesek erre?

A kérdés jó, de ettől még jó néhány millió magyar – köztük e sorok írója – is bízik abban (a kárörvendők vagy örök pesszimisták egyre kisebb, de az NSO-fórumokon is rendre megjelenő csoportját most inkább hagyjuk), hogy az Eb-álom folytatódhat, és ha igazi áttörésről még nem is beszélhetünk, de szép lassan tényleg elindul valami a magyar futballban és harcban leszünk a vb-szereplésért.

Persze, tudjuk, hogy Svájc és Portugália is előttünk jár, a papírforma nem Magyarország továbbjutását ígéri, ráadásul egyenes ágon csak az első hellyel kvalifikálhatnánk magunkat az oroszországi tornára. De „az álom soha nem érhet véget” – szólhatna kissé átfogalmazva a Soho Party slágere. És hogy egy másik klasszikus sort is idézzünk (az Eddától): „ha feladod az álmaid, meghalsz…”

Márpedig olyan jó arról álmodni, hogy Marseille után két évvel Moszkvában is piros-fehér-zöldbe öltözött magyarok ezrein bámulnak a helyiek vagy hogy Bordeaux után Szentpérterváron is „megfirkáljuk” a „sógorokat”.

Gyerünk, gyerekek, a nemzet veletek!

A MAGYAR VÁLOGATOTT 23-AS KERETE A FERÖER ELLENI VB-SELEJTEZŐRE (szeptember 6.)
Kapusok: 1 Gulácsi Péter (RB Leipzig – Németország), 12 Dibusz Dénes (Ferencváros), 22 Megyeri Balázs (Greuther Fürth – Németország)
Védők: 2 Lang Ádám (Dijon FCO – Franciaország), 3 Korhut Mihály (Hapoel Beer-Seva – Izrael), 4 Kádár Tamás (Lech Poznan – Lengyelország), 5 Fiola Attila (Videoton), 14 Bese Barnabás (Le Havre AC – Franciaország), 20 Guzmics Richárd (Wisla Kraków – Lengyelország), 21 Korcsmár Zsolt (Vasas)
Középpályások: 6 Elek Ákos (DVTK), 8 Nagy Ádám (Bologna – Olaszország), 10 Bognár István (DVTK), 15 Kleinheisler László (SV Darmstadt 98 – Németország), 16 Kalmár Zsolt (RB Leipzig – Németország), 18 Stieber Zoltán (1. FC Kaiserslautern – Németország), 23 Vida Máté (Vasas)
Támadók: 7 Dzsudzsák Balázs (al-Vahda – Arab Emírségek), 9 Szalai Ádám (Hoffenheim – Németország), 11 Németh Krisztián (al-Garafa – Katar), 13 Böde Dániel (Ferencváros), 17 Nikolics Nemanja (Legia Warszawa – Lengyelország), 19 Priskin Tamás (Slovan Bratislava – Szlovákia)

VB-SELEJTEZŐ
EURÓPAI ZÓNA , A B-CSOPORT MENETRENDJE

2016. szeptember 6., kedd
20.45: Feröer–Magyarország
20.45: Andorra–Lettország
20.45: Svájc–Portugália

2016. október 7., péntek
20.45: Magyarország–Svájc
20.45: Lettország–Feröer
20.45: Portugália–Andorra

2016. október 10., hétfő
20.45: Lettország–Magyarország
20.45: Andorra–Svájc
20.45: Feröer–Portugália

2016. november 13., vasárnap
18.00: Magyarország–Andorra
20.45: Portugália–Lettország
20.45: Svájc–Feröer

2017. március 25., szombat
20.45: Portugália–Magyarország
18.00: Andorra–Feröer
18.00: Svájc–Lettország

2017. június 9., péntek
20.45: Andorra–Magyarország
20.45: Feröer–Svájc
20.45: Lettország–Portugália

2017. augusztus 31., csütörtök
20.45: Magyarország–Lettország
20.45: Portugália–Feröer
20.45: Svájc–Andorra

2017. szeptember 3., vasárnap
20.45: Magyarország–Portugália
18.00: Feröer–Andorra
20.45: Lettország–Svájc

2017. október 7., szombat
20.45: Svájc–Magyarország
18.00: Feröer–Lettország
18.00: Andorra–Portugália

2017. október 10., kedd
20.45: Magyarország–Feröer
20.45: Lettország–Andorra
20.45: Portugália–Svájc