Skót zuhany – S. Tóth János jegyzete

„Nooormális?!” – szokta volt mondani a tőle megszokott kedvességgel Besenyő Pista bácsi (magyar hangja: Laár András), s bizonnyal elhangzott volna e kérdés akkor is, ha az U17-es Eb-selejtezősorozat (hivatalos nevén: elitkör) magyar–orosz meccsén, tíz perccel a vége előtt valaki akárcsak egy lyukas kétfillérest is feltesz a hazai győzelemre. Ám akkor jött bizonyos Szoboszlai Dominik, s becsavarta, mint Beckham – ráadásul kétszer is. S aztán még egyszer, a norvégok ellen, az utolsó előtti pillanatban, kilőve ezzel a válogatottat a korosztályos kontinenstornára. Szoboszlai Dominik: van-e ma már mifelénk, ki e nevet nem ismeri? A vesztes félnek pedig maradt Pista bácsi örökzöldje: „Nem a győzelem a fontos, hanem az őszinte részvétem.”

A futball alapvetően igazságos játék, még ha erről a norvégok pillanatnyilag vélhetően nincsenek is meggyőződve. Ám hosszabb távon mégiscsak megvan a maga makacs belső értékrendje; ezt hitelesen tükrözik a különböző világversenyek (érem)táblázatai. Ugyanakkor a játék rejtélyességét és fő vonzerejét épp a szurkolói önbecsapás örökös joga adja. A meccsek kiszámíthatatlan „skótzuhanysága” (ez az a szerkezet, amelyből egyszer jéghideg, majd váratlanul tűzforró víz zúdul az emberre), vagyis a kimenetel bizonytalansága. Az ábrándos remény, hogy Dávid meg-megleckéztetheti Góliátot. Még akkor is, ha – miként azt Esterházy Péter megírta – „a szurkoló mindent tud, nem hülye, belül tudja a reális esélyeket, csak éppen ettől eltekint.”

Ahogy eltekintettünk mi, magyarok is Lisszabon előtt. El a múlt történéseitől, a fájó nyeretlenségtől, csimpaszkodva egy tavalyi Eb-emlékbe, amely mostanra futballönbecsülésünk része lett. Csak éppen a lyoni 3–3-ban gyökerező nagyravágyásunk sebezhetővé tette a (Storck-) csapatot: lám, már az Eb-győztes ellen is „esélyeket” ecsetelgettünk. Miközben tudtuk jól (sportcsatorna sportcsatorna hátán), hogy CR7 és az ő kompániája egy másik futballt űz, mint ami mifelénk honos.

Nem jobbat, nem szebbet, nem modernebbet – mást.

Nem is borult föl a világ rendje, a Fény Stadionjában (Estádio da Luz) nekünk alkonyult be. Ám egy nap sem telt el, s mielőtt belekeseredtünk volna a 0–3-ba, következett a dramaturgiai fordulat: a pokolból vissza a fellegekbe, hála Szoboszlai & Co. „skót zuhanyának”.

Mi a futballközhely szerint két dolgot nem tudunk sem lenyelni, sem kiköpni: a sikert meg a kudarcot.

Lássuk be, nem könnyű a szurkolói lét sem.