Jakabfi Zsanett: A női labdarúgás megítélése továbbra is hátrányos

– Elhamarkodottan döntött?
– Ugyanúgy megpróbálnám átemelni a labdát a kapus felett, mint legutóbb – mondta Jakabfi Zsanett, a német Wolfsburg légiósa, 42-szeres válogatott csatár, aki az Észak-Korea elleni Ciprus-kupa nemzetközi torna első mérkőzésén egygólos hátrányban egyedül vezette kapura a labdát, csaknem 30 méteres emelését követően azonban a labda a jobb kapufa mellé szállt. – A döntést helyesnek tartom, a kivitelezés volt rossz, mert kifelé kanyarodott a labda. Ettől függetlenül nem futballoztunk rosszul, a második félidőben többet is támadtunk, s akár szorosabb eredményt is elérhettünk volna a mezőny legmagasabban jegyzett válogatottja ellen. Csak sajnálom, hogy a közvélemény megint egy újabb vereségről beszél majd, s még mindig rengetegen kritizálják a női labdarúgást, pedig nem is látják a mérkőzéseket vagy az edzéseken elvégzett munkát.

– Az internetes hozzászólásokra gondol?
– Elsősorban. Csapattársaimmal nyilván nem bújjuk egész nap az internetet, de a kritikák óhatatlanul eljutnak mindenkihez, amelyből az építő jellegű hasznos is lehet, de abból van a kevesebb. Bár mindannyian képesek vagyunk kezelni a helyzetet, valójában a női labdarúgás megítélése továbbra is hátrányos.

– Magyarországon?
– Nem feltétlenül. Németországban nagyobb ugyan a tisztelet a női labdarúgás iránt, de a férfiakét ott sem közelíti meg. Pedig a női Bajnokok Ligájában is egyre több a kiemelkedő csapat, egyre kiegyensúlyozottabb a mezőny, megszűntek a kirívó különbségű eredmények.

– A Wolfsburgnál azért megbecsülik, elvégre a közelmúltban 2020 nyaráig meghosszabbították a szerződését.
– Panaszkodni nincs okom, kilenc éve futballozom a klubnál, de minden egyes apró sikerért keményen megdolgoztam. Több jó képességű csapattárs között eleinte nem számítottam meghatározó játékosnak, napról napra bizonyítanom kellett, s a Bundesliga mellett a Bajnokok Ligájában sem vallottam szégyent.

– Ugyanabban a szerepkörben futballozik a Wolfsburgnál, mint a válogatottban?
– A csatársorban játszom, de a szerepköröm más. Klubszinten erőteljesebb a támadófutballunk, több a gólszerzési lehetőségem is, mert a Lyon mellett a Wolfsburg a legerősebb klub Európában. A nemzetközi mérkőzéseken szerzett tapasztalataim segítenek a válogatottnál is, de az erősebb ellenfelek miatt kevesebb a lehetőségem a gólszerzésre.

– Mindenesetre a szakma ismét értékelte egész éves teljesítményét, és januárban Magyarországon megválasztották az év női labdarúgójának.
– Sőt már hatodszor, s mint minden díj, ez is nagy megtiszteltetés számomra, különösen azért, mert tavaly sérülés miatt a fél szezonban nem játszottam. A hátsó keresztszalagom részlegesen beszakadt, de szerencsémre nem volt szükség műtétre, mert akkor akár egy évet is kihagytam volna.

– Mit csinál, hogyan él Németországban?
– Mint minden egyszerű ember, semmi különös. Eleinte dolgoztam a futball mellett, de nem azért, mert szükségem volt a pénzre, hanem mert szerettem volna tapasztalatot szerezni, elvégre teljesen egyedül mentem Wolfsburgba, egyedül kellett boldogulnom. Később könyvelést tanultam, s jelenleg közgazdaságtant, amelyhez a szakmai német nyelv elengedhetetlen, szóval e téren sem unatkoztam, lakásom van, s a klubtól kaptam egy autót,

– Gyakran azért nem látogat haza.
– Karácsonyra jövök, meg nyáron általában két hétre, illetve kizárólag a válogatott mérkőzéseire, edzőtáboraira. Többre nem is lenne nagyon lehetőségem, meg aztán a kevés szabadidőmet inkább magamra fordítom.