A futball a világ legcsodálatosabb játéka – köszönet Dzsudzsákéknak!

De jó is volt vasárnap este szurkolónak lenni a Groupama Arénában! Na jó, lehet, hogy a horvát drukkerek ezt nem egészen így élték meg, mert a csapatuk messze elmaradt a csúcsformájától, de ettől még nekik is igazi futballhangulatban lehetett részük. És amikor egy kicsit ők is megdörrentek (meglepő volt, hogy bizonyos időszakokban teljesen csöndben figyelték a meccset, szurkolás nélkül), aktívan hozzá is járultak a hangulat fokozásához.

Válogatott meccseken azért meglehetősen ritka, hogy nemcsak a hazai szektorok, hanem a vendégoldal is megtelik és a vendégcsapatot is hangos szurkolással biztatják. Ez ugyanis már teremt egy alapot a jó hangulathoz, és ha az eredmény is úgy alakul, hogy a fanatikusok lelkesedése végig kitart, akkor bizony nagyon jó érzés egy teli stadionban futballmérkőzést nézni.

Márpedig most minden kitartott! A drukkerek a nagyszombati 2–0-s magyar vereség ellenére lenyűgöző koreográfiával készültek, majd a horvátok ellen a második félidőben szó szerint belehajszolták a győzelembe csapatot.

A csapatot, amely a csütörtöki éles kritika ellenére kitartott (egyik) kapitánya, Szalai Ádám mellett, és a társak a meccs elejétől igyekeztek ellátni labdákkal a csatárt, aki eleinte centikkel még lemaradt (ez kevésbé volt az ő hibája, kicsit hosszúak voltak a passzok), de az egyenlítő gólunknál már jókor volt jó helyen és „bepiszkálta, tuszkolta”! (Na jó, legyünk pontosak: jobbal egyből, erősen a kapus jobb keze mellé lőtt, s Kalinic csak beleütni tudott a labdába.)

Aztán kitartott Dzsudzsák Balázs is, a csapat másik kapitánya. Meggyőződésünk, hogy magyar labdarúgó nem kapott még annyi negatív kommentet az interneten, mint ő az elmúlt nyolc évben. Hasonló helyzetben nagyon sokan – nem csak Magyarországon – már rég búcsút intettek volna a válogatottnak, „hiányzik ez nekem?” alapon, Balázs azonban nem tette. Hogy miért nem? Mert már a meccs elején könnybe lábadt szemekkel hallgatta a Himnuszt, lehet, hogy sokaknak nem tetszik, de Dzsudzsák Balázs igen is képes meggebedni azért, hogy Magyarország válogatottja sikeres legyen, hogy a szurkolók boldogok lehessenek. Igen, sokszor neki sem megy, ahogy ő maga is elismerte, az elmúlt tíz meccs között voltak szégyenteljes produkciók is, de annak a labdának az első gólunknál akkor is szeme volt, és szögletből Pátkai Máté fejére is oda kellett ívelni a labdát a második találat előtt. Vagyis még mindig Dzsudzsák az, akitől a leginkább remélhetjük a gólt érő átadásokat, kulcspasszokat.

És ha már Pátkai Máté… Hányszor, de hányszor hallottam ismerősök értetlenkedését, hogy mit keres még mindig a keretben a Mol Vidi középpályása, miért veszi elő őt időről-időre mindegyik kapitány, és én magam sem voltam mindig feltétlenül meggyőződve arról, hogy neki keretben a helye, ezért is volt meglepetés, hogy Horvátország ellen kezdett. Viszont azt is be kell látni, hogy nem hemzsegünk a jobbnál-jobb szűrőkben, és Pátkai még azok közé tartozik, akik az ellenfél kapujára is veszélyt tudnak jelenteni, még ha a válogatottban most, a 19. meccsén szerezte az első találatát. Talán kevesen tudják róla, hogy 2013 őszén például ő szerezte a legtöbb gólt az NB I-ben fejjel (hármat), vagyis a 172 centis magasságához képest kimondottan jól fejel, amit a góljánál is bizonyított, még ha végül nem is fejjel, hanem a fejes utáni kipattanóból, lábbal talált a kapuba.

Viszont igazságtalanok lennénk, ha csak egy-egy játékost emelnénk ki, mert az egész csapat olyan helytállásról tett tanúbizonyságot, amire az erősebb gárdák ellen ritkán vagyunk képesek. Először is az elmúlt tíz évben harmadszor sikerült vesztes állásról fordítanunk és nyernünk is, másrészt 1966 óta először tudtuk megverni a legutóbbi vb-döntő egyik résztvevőjét, akkor Liverpoolban a brazilokat, 3:1-re. És most is lehetett volna 3–1 ide, ha Kalmár Zsolt begyömöszöli a labdát, de az csak nem akart elgurulni vonalig. Akkor egy pillanatra bevillant a rossz érzés, hogy már megint jön a „balsors”, de most nem jött, nem jöhetett!

Azért nem mert Nagy Ádám nem jött zavarba, ha a kapunktól harminc méterre, a horvátok gyűrűjében hozzá került a labda és ki kellett hozni, passzolni onnan. Azért nem, mert a győzelemért a vérét is adó, megsérülő Nagy Dominik helyére csereként beálló Varga Roland a bal szélen olyan hatékonyan védekezett, csúszott-mászott, robotolt, mint talán még sosem. Mert Willi Orbán elhárította a légi veszélyt, Gulácsi Péter a kapuját is bátran elhagyta, ha arra volt szükség, hogy kifusson. Pátkai pedig még Modric lábáról is úgy lopta le a labdát, mintha csak a Mezőkövesd vagy a Kisvárda egyik játékosát szerelné a Vidiben. (Az aranylabdás kapcsán csak egy apró megjegyzés: amikor az ötszörös aranylabdás Cristiano Ronaldo a magyar válogatott ellen játszott, általában mindig ő jelentette az igazi különbséget, az ellenünk lejátszott öt meccsén négy gólt szerzett és három gólpasszt adott. Modric viszont nem tudott segíteni csapatán, ő is beleszürkült a horvát válogatottba – ez is példázza, miért nem lehet egy lapon említeni a két aranylabdást…) A végén pedig már valahogy az volt az ember érzése, hosszabbíthatnak itt bármennyit, annyira koncentrált a csapatunk, hogy ezt sikert már nem lehet elvenni tőlünk.

Igen, tudjuk, hogy hiába vertük meg a világbajnoki ezüstérmest, ez önmagában még nem jelent semmit! Ettől nem lesz olcsóbb a kenyér, nem lesz varázsütésre jobb a magyar futball, egyáltalán nem biztos, hogy ki tudunk jutni az Európa-bajnokságra. Ez a győzelem csak arra jó, hogy megerősítse a hitet: a labdarúgás a világ legcsodálatosabb játéka. Mert egyetlen másik csapatsportban – a kosárlabdától, a vízilabdáig, a kézilabdától a röplabdán át a jégkorongig bármelyiket vehetjük – sem lehetséges, hogy a világon az 51. helyen jegyzett csapat legyőzze a vb-ezüstérmest. A labdarúgás a világ legcsodálatosabb játéka, mert annyi pofon, annyi „balszerencse”, annyi kudarc után még mindig képes örömet szerezni az egyszerű, magyar futballszurkolónak. Igen, tudjuk, hogy a horvátok vasárnap nem úgy futballoztak ahogy tudnak, de ez semmit sem von le a mi srácaink érdemeiből, mert nagyon megdolgoztak a sikerért és persze az elismerés Marco Rossi szövetségi kapitánynak is jár, aki a kispadról hibátlanul vezényelte csapatunkat.

Mindenkinek köszönjük!

EURÓPA-BAJNOKI SELEJTEZŐ

Szlovákia–Magyarország 2–0 (Duda 42., Rusnák 85.)
Magyarország–Horvátország 2–1 (Szalai Á. 34., Pátkai 76., ill. Rebic 13.)

A TOVÁBBI PROGRAM

Június 8., szombat
15.00: Horvátország–Wales
18.00: Azerbajdzsán–Magyarország
Június 11., kedd
18.00: Azerbajdzsán–Szlovákia
20.45: Magyarország–Wales
Szeptember 6., péntek
20.45: Szlovákia–Horvátország
20.45: Wales–Azerbajdzsán
Szeptember 9., hétfő
18.00: Azerbajdzsán–Horvátország
20.45: Magyarország–Szlovákia
Október 10., csütörtök
20.45: Horvátország–Magyarország
20.45: Szlovákia–Wales
Október 13., vasárnap
18.00: Magyarország–Azerbajdzsán
20.45: Wales–Horvátország
November 16., szombat
18.00: Azerbajdzsán–Wales
20.45: Horvátország–Szlovákia
November 19., kedd
20.45: Szlovákia–Azerbajdzsán
20.45: Wales–Magyarország