FFT: a marseille-i futballtragédiához vezető út

A csehszlovákok elleni, 1969. december 3-i marseille-i vereséget a mai napig a magyar futball Mohácsaként tartjuk számon – noha azóta volt már nekünk (ennél a terminológiánál maradva) a futballpályán Isonzónk, Trianonunk és Don-kanyarunk is. De amíg az irapuatói 0–6-ot, a jugoszlávok elleni 1–12-t vagy az amszterdami nyolcast már leginkább csak úgy érzékeljük, mint egy-egy újabb rúgást a döglött oroszlánba, addig Marseille az első tőrdöfés semmihez sem hasonlítható fájdalmával hasít belénk.

Ezt a meccset tartják a legtöbben a vízválasztónak a dicső idők és a hanyatlás között, vélhetően ezen összecsapás után esküdtek meg a legtöbben, hogy soha többé nem néznek magyar futballt – merthogy ez a vereség azt jelentette, hogy az 1970-es mexikói világbajnokság lett az első, amelyre nem jutott ki a magyar válogatott, holott benevezett. Ilyet korábban elképzelni sem lehetett. Nemzeti csapatunk az írekkel, a dánokkal és a csehszlovákokkal került egy selejtezőcsoportba, és miután ugyanannyi pontot (9) gyűjtött, mint akkori északi szomszédunk, semleges helyszínen, Marseille-ben egy mindent eldöntő mérkőzésre került sor, amelyet a Szentmihályi – Kelemen, Mészöly, Noskó, Ihász – Halmosi, Göröcs (Kocsis L.) – Fazekas, Bene, Farkas (Puskás L.), Zámbó összeállításban, gyatra játékkal 4:1-re veszítettünk el (ekkor hangzott el Mészöly Kálmántól a „Jöjjenek a fiatalok, a mi időnk lejárt...” kezdetű sóhajtás, valamint ekkor lett szállóige Szepesi György kommentálásából a „Jönnek a csehszlovákok, jönnek a csehszlovákok!” vészjósló felkiáltás).

A FourFourTwo magazinnal a főszereplők közül Mészöly Kálmán és Göröcs János is elmondja a véleményét, mint ahogy Lakat T. Károly sportújságíró is, akinek édesapja, Lakat Károly lett volna sokak szerint az ideális kapitányjelölt a nagyot bukó Sós Károly helyett.

A cikk elolvasható a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!