Rossz kezdés a „magyar átok”: el kellene kerülni a beragadást

NEM KEDVELT ELLENFELEK

A magyar válogatott hivatalos mérkőzésen Szlovákiát egyszer sem, Horvátországot pedig csak egyszer tudta legyőzni – ám ha a Jugoszlávia felbomlása után létrejött önálló Horvátországgal számolunk, a győzelmek száma ebben az esetben nulla.

Szlovákia ellen két Európa-bajnoki selejtezőt vívott Magyarország 1999-ben: a pozsonyi találkozó 0–0-ra, a győri 0–1-re végződött. „Több a pontunk, kevesebb az esélyünk” – konstatálta lapunk a pozsonyi gól nélküli döntetlen után, amelyen a „két király” a szlovák kapuban álló Miroslav König és a magyar hálót őrző Király Gábor volt. A győri vereség után – Martin Fabus szerezte az egyetlen gólt az ETO Stadionban – már „Elszállt minden remény”, hogy a Nemzeti Sport címlapját idézzük. További két alkalommal, 2004-ben és 2008-ban felkészülési mérkőzésen találkozott a két válogatott (0–1 és 1–1). Az örökmérleg magyar szemszögből 2 döntetlen és 2 vereség, Gera Zoltán az egyetlen magyar játékos, aki gólt tudott szerezni a szlovák csapat ellen.

Horvátország ellen eddig 10 mérkőzést vívott meg a magyar válogatott, az örökmérleg 1 győzelem, 6 döntetlen, 3 vereség. Háromszor a második világháború alatt találkozott a két válogatott (az egyetlen magyar győzelem 1940-ben, a legelső mérkőzésen született meg), hétszer Jugoszlávia szétesése és Horvátország függetlenedése óta. Tétmérkőzésen csupán kétszer, a 2006-os világbajnokság selejtezői során találkozott Magyarország és Horvátország válogatottja: Zágrábban Lothar Matthäus csapata Huszti Szabolcs korai kiállítását követően sima, 3–0-s vereséget szenvedett; a budapesti visszavágón tét már nem volt, és gól sem (0–0).

SÚLYOS ÁRA VAN A ROSSZ KEZDÉSNEK

A magyar válogatott az 1986-os világbajnokság selejtezői óta nem kezdett két győzelemmel kvalifikációs sorozatot. Nem nagy gond, mondhatnánk, és valóban, a százszázalékos kezdés nem kritérium a továbbjutáshoz – azonban az már problémás, hogy a kétezres években csak kétszer (a 2002-es vb-selejtezőkön, illetve a 2004-es Eb-selejtezőkön) sikerült az első két találkozóból a megszerezhető pontok felénél többet begyűjteni.

Márpedig az első két forduló a közelmúlt selejtezőit megnézve egész jó indikátor a továbbjutás, vagy helyesebben fogalmazva, a tovább nem jutás szempontjából. Ha a 2010-es évek vb- és Eb-selejtezőit vizsgáljuk meg, akkor a 90 csoportelsőből és csoportmásodikból – ez a két hely ér most kvalifikációt – csak 28 (31.1 százalék) volt olyan, amely 3 vagy kevesebb pontot szerzett első két mérkőzésén. Még egy pontvesztés alaposan csökkenti az esélyt: 90-ből csak 8 csapat ért úgy oda az első vagy második helyre, hogy 2 vagy kevesebb pontot gyűjtött az első két meccsén (8.88 százalék). Erősen „ajánlott” tehát az első két mérkőzésből egyet megnyerni.

A magyar nemzeti csapat a kétezres években általában már a rajton beragadt: a tíz alkalomból csak egyszer sikerült megnyernie a kvalifikációs sorozat nyitó mérkőzését (Andorra–Magyarország 0–5 a 2014-es vb selejtezőin, szövetségi kapitány: Egervári Sándor), a mérleg az első találkozókon ebben a periódusban 1 győzelem, 4 döntetlen, 5 vereség.

EGY ROSSZ SZÉRIA KÉT ÉS FÉL ÉVE

Nemzeti csapatunk az elmúlt két és fél évben egyetlen idegenbeli mérkőzését sem tudta megnyerni. 2016. október 10-én a Bernd Storck irányította válogatott 2–0-ra győzött Lettországban, azóta viszont nyolc mérkőzésen két döntetlen és hat vereség a mutató.

A válogatottnak legutóbb 1993–1996 között volt ilyen rossz idegenbeli sorozata: akkor (1993. június 16. és 1996. október 9. között) 14 összecsapáson nem sikerült nyernie. A mérleg is hervasztó volt, 1 döntetlen és 13 vereség. A pocsék szériát a Csank János vezette együttes Azerbajdzsánban törte meg 3–0-s sikerrel.

Itt jegyezzük meg, hogy a szlovák válogatott nem olyan házigazda, mely bőkezűen osztogatná a pontokat: északi szomszédunk 2014 óta csak három tétmérkőzést veszített el hazai pályán, Fehéroroszország (0–1), Anglia (0–1) és Csehország (1–2) tudta győzelemmel zárni a szlovákiai túráját.

DZSUDZSÁK SZÁZADOS?

Ha mindkét márciusi selejtezőn pályára lép, akkor Dzsudzsák Balázs harmadik magyar játékosként és első támadóként éri el a 100-szoros válogatottságot Király Gábor (108) és Bozsik József (101) után. Dzsudzsák 2007. június 2-án, Görögország ellen mutatkozott be a nemzeti csapatban – Priskin Tamást váltotta a 2–0-s vereséggel végződő mérkőzés 81. percében. Először augusztus 22-én, a világbajnoki címvédő Olaszország elleni 3–1-es mérkőzésen állította be Várhidi Péter szövetségi kapitány a kezdőcsapatba, első gólját pedig 2008. május 24-én, Görögország ellen szerezte meg. A tavaszi kvalifikációs mérkőzések előtt 98 mérkőzésnél és 21 találatnál jár – érdekes, hogy a 21 gólt 20 mérkőzésen érte el, csupán egyszer duplázott, a 2016-os Európa-bajnokságon Portugália ellen.

Dzsudzsák egyébként a mostani válogatott keret egyetlen játékosa, aki játszott már a szlovák nemzeti tizenegy ellen: 2008. február 6-án csereként állt be az 1–1-es döntetlent elérő együttesbe Cipruson. A magyar összeállítás Fülöp – Csizmadia, Juhász, Vanczák, Lőw – Szélesi, Vass Á. (Tőzsér) – Buzsáky (Priskin), Hajnal (Dzsudzsák), Huszti (Halmosi) – Gera volt. A szlovákoktól is egyetlen hírmondó maradt mára, Marek Hamsík, akinek az volt a kilencedik fellépése a válogatottban. Visszatérve Dzsudzsákra: a szélső kétszer játszott Horvátország ellen, ez a két találkozó (2008-ban és 2016-ban) is 1–1-es döntetlenre végződött; három éve szabadrúgásból betalált a horvátok kapujába.

SZOMSZÉDOK ÉS DÖNTETLENEK

A közelmúltban, 2013-tól mostanáig a magyar válogatott hatszor játszott szomszédos ország nemzeti csapatával, a mérlege 1 győzelem, 4 döntetlen, 1 vereség. A hatból négyszer Románia volt az ellenfél (2–2, 0–3, 1–1, 0–0), egyszer Horvátország (1–1), és egyszer Ausztria (2–0). Válogatottunk nem kapott ki a legutóbbi négy „szomszédharcban”.

EB 2020, SELEJTEZŐK
Március 21., csütörtök
20.45: Horvátország–Azerbajdzsán
20.45: Szlovákia–Magyarország
Március 24., vasárnap
15.00: Wales–Szlovákia
18.00: Magyarország–Horvátország

A MAGYAR VÁLOGATOTT KERETE
KAPUSOK: Dibusz Dénes (Ferencváros), Gulácsi Péter (RB Leipzig – Németország), Kovácsik Ádám (Mol Vidi FC)
VÉDŐK: Baráth Botond (Sporting KC – Egyesült Államok), Bese Barnabás (Le Havre AC – Franciaország), Kádár Tamás (Dinamo Kijev – Ukrajna), Korhut Mihály (Arisz – Görögország), Lang Ádám (CFR Cluj – Románia), Lovrencsics Gergő (Ferencváros), Willi Orbán (RB Leipzig – Németország), Vinícius (Mol Vidi FC)
KÖZÉPPÁLYÁSOK: Gazdag Dániel (Bp. Honvéd), Holman Dávid (Slovan Bratislava – Szlovákia), Kalmár Zsolt (DAC – Szlovákia), Kleinheisler László (NK Osijek – Horvátország), Kovács István (Mol Vidi FC), Nagy Ádám (Bologna – Olaszország), Pátkai Máté (Mol Vidi FC), Szoboszlai Dominik (Red Bull Salzburg – Ausztria)
TÁMADÓK: Balogh Norbert (APOEL – Ciprus), Dzsudzsák Balázs (Al-Ittihad Kalba – Egyesült Arab Emírségek), Holender Filip (Bp. Honvéd), Nagy Dominik (Legia Warszawa – Lengyelország), Németh Krisztián (Sporting Kansas City – Egyesült Államok), Szalai Ádám (Hoffenheim – Németország), Varga Roland (Ferencváros)

A SZLOVÁK VÁLOGATOTT KERETE
KAPUSOK: Martin Dúbravka (Newcastle United – Anglia), Matús Kozácik (Viktoria Plzen – Csehország), Marek Rodák (Rotherham United – Anglia)
VÉDŐK: Dávid Hancko (Fiorentina – Olaszország), Peter Pekarík (Hertha BSC – Németország), Lubomír Satka (DAC), Michal Siplak (Cracovia Kraków – Lengyelország), Milan Skriniar (Inter – Olaszország), Lukás Stetina (Sparta Praha – Csehország), Denis Vavro (FC Köbenhavn – Dánia)
KÖZÉPPÁLYÁSOK: Matús Bero (Vitesse – Hollandia), Martin Chrien (Santa Clara – Portugália), Ondrej Duda (Hertha BSC – Németország), Ján Gregus (Minnesota United – Egyesült Államok), Marek Hamsík (Talien Jifang – Kína), Patrik Hrosovsky (Viktoria Plzen – Csehország), Juraj Kucka (Parma – Olaszország), Stanislav Lobotka (Celta Vigo – Spanyolország), Róbert Mak (Zenit – Oroszország), Jaroslav Mihalík (MSK Zilina), Albert Rusnák (Real Salt Lake – Egyesült Államok), Miroslav Stoch (Slavia Praha – Csehország)
TÁMADÓK: Michal Duris (Anorthoszisz – Ciprus), Pavol Safranko (Dundee United – Skócia)

A 25+2 FŐS HORVÁT KERET
KAPUSOK: Lovre Kalinic (Aston Villa – Anglia), Dominik Livakovic (Dinamo Zagreb), Simon Sluga (HNK Rijeka)
VÉDŐK: Domagoj Vida (Besiktas – Törökország), Dejan Lovren (Liverpool FC – Anglia), Tin Jedvaj (Bayer Leverkusen – Németország), Duje Caleta-Car (Olympique Marseille – Franciaország), Antonio Milic (Anderlecht – Belgium), Borna Barisic (Rangers FC – Skócia), Marin Leovac (Dinamo Zagreb), Karlo Bartolec (FC Nordsjaelland – Dánia)
KÖZÉPPÁLYÁSOK: Luka Modric (Real Madrid – Spanyolország), Ivan Rakitic (Barcelona – Spanyolország), Mateo Kovacic (Chelsea – Anglia), Milan Badelj (Lazio – Olaszország), Marcelo Brozovic (Internazionale – Olaszország), Marko Rog (Sevilla – Spanyolország), Mario Pasalic (Atalanta – Olaszország), Filip Bradaric (Cagliari – Olaszország)
TÁMADÓK: Ivan Perisic (Internazionale – Olaszország), Andrej Kramaric (Hoffenheim – Németország), Ante Rebic (Eintracht Frankfurt – Németország), Nikola Vlasic (CSZKA Moszkva – Oroszország), Josip Brekalo (Wolfsburg – Németország), Bruno Petkovic (Dinamo Zagreb)
TARTALÉKOK: Marin Pongracic (RB Salzburg – Ausztria), Josip Posavec (Hajduk Split)