Gera Zoltán: Már edzőként gondolkodom

– Június hetedikén, az Azerbajdzsán elleni Európa-bajnoki selejtező előestéjén jelentették be, hogy júliustól az U21-es válogatott szövetségi edzőjeként dolgozik. Ha nem tévedünk, nem Budapest és Baki között félúton vetődött fel, hogy átveheti a 2021-es, a magyar-szlovén közös rendezésű Eb-re készülő együttes irányítását.
– Már korábban lehetett hallani arról, hogy a nevem szerepel a jelöltek között – árulta el a Nemzeti Sportnak immár szövetségi edzőként interjút adó Gera Zoltán. – A helyzet akkor fordult komolyra, amikor valóban megkaptam a felkérést. Addig az A-válogatott élvezett elsőbbséget, az volt a legfontosabb, hogy ott megfelelően tegyem a dolgom, és persze az, hogy a csapat eredményes legyen. Marco Rossi szövetségi kapitánynak ezúton is köszönöm, hogy rendkívül pozitívan állt az ügyemhez, nyomban leszögezte, részéről rendben van, ha elvállalom. Azt talán hozzá sem kellene tennem, hogy nagyon örültem a lehetőségnek.– Június hetedikén, az Azerbajdzsán elleni Európa-bajnoki selejtező előestéjén jelentették be, hogy júliustól az U21-es válogatott szövetségi edzőjeként dolgozik. Ha nem tévedünk, nem Budapest és Baki között félúton vetődött fel, hogy átveheti a 2021-es, a magyar-szlovén közös rendezésű Eb-re készülő együttes irányítását.
– Már korábban lehetett hallani arról, hogy a nevem szerepel a jelöltek között – árulta el a Nemzeti Sportnak immár szövetségi edzőként interjút adó Gera Zoltán. – A helyzet akkor fordult komolyra, amikor valóban megkaptam a felkérést. Addig az A-válogatott élvezett elsőbbséget, az volt a legfontosabb, hogy ott megfelelően tegyem a dolgom, és persze az, hogy a csapat eredményes legyen. Marco Rossi szövetségi kapitánynak ezúton is köszönöm, hogy rendkívül pozitívan állt az ügyemhez, nyomban leszögezte, részéről rendben van, ha elvállalom. Azt talán hozzá sem kellene tennem, hogy nagyon örültem a lehetőségnek.

– Nem hezitált?
– Kezdő edzőként feltettem magamban a kérdést: vajon alkalmas vagyok-e erre a feladatra? Arra jutottam, hogy a Fradinál, majd a válogatottnál eltöltött évben sok tapasztalatra tettem szert, amit reményeim szerint hasznosítani tudok. Már edzőként gondolkodom. Azt követően, hogy felhagytam a játékkal, ez még másként volt, el kellett telnie némi időnek ahhoz, hogy átálljak. Az elején rettentően hiányzott a futball – ma már nem. Már nem szeretnék kapocs lenni a csapat és a szakmai stáb között. „Csak” edző szeretnék lenni. Jelentős kihívás, hogy az utánpótlás legjobbjaival dolgozhatok. Ügyelnem kell arra, hogy ne mondjak hülyeséget nekik... Komolyra fordítva: mindennél előbbre való, hogy a játékosok fejlődése töretlen maradjon. Ami tőlem telik, megteszem, hogy így legyen.

– Noha a kiadott közleményben nem szerepel, közel járunk az igazsághoz, ha azt feltételezzük, hogy a megbízatása az Európa-bajnokság végéig szól?
– Egyelőre addig, igen. Én kértem Vági Márton főtitkár urat, hogy annál távolabb ne tervezzünk. Az Eb után leülünk, és meglátjuk, ki mennyire elégedett.

– Hírlik, meg sem várta július elsejét, jóval hamarabb belevetette magát a munkába.
– Van teendőm bőven. Egyrészről minél előbb szeretném összerakni a stábot. Ha konkrétumokkal még nem is szolgálhatok, annyit elmondhatok, hogy nagyjából megvan a csapat – nekem mindenesetre tetszik a „felállás”. Másrészről kaptam egy hosszú listát azon labdarúgók nevével, akikből az első körben válogathatunk. Akad köztük néhány ismerős, van, aki már korábban is magára ölthette az U21-es válogatott szerelését, de még mi is számolhatunk vele. A következő lépés az, hogy alaposan feltérképezzük az 1999-es és 2000-es korosztályt. Elmegyünk a klubokhoz, akivel csak lehet, beszélünk, mert mindenkiről mindent tudni szeretnénk. Egyebek mellett azért, mert éles szituációban kulcsfontosságú lehet, ki milyen karakter. A hozzáállás majdhogynem annyira lényeges, mint a futballtudás, nem mindegy, ki hogyan viselkedik, amikor győzelemre, illetve vesztésre áll a csapata. Már csak a tisztánlátás végett is törekszünk arra, hogy jó kapcsolatot alakítsunk ki a különböző csapatok edzőivel, vezetőivel.

– Ha valakit, Gera Zoltánt bizonyára még Újpesten is szívesen fogadják.
– Én is abban bízom, hogy beengednek... Elengedhetetlen a megfelelő kommunikáció a válogatott és a klubok között. Előfordulhat, hogy egy edző hívja fel a figyelmünket valamelyik tehetségre, hiszen ő dolgozik vele nap mint nap, ő tudja leginkább, mire képes. Szóval minden segítséget örömmel veszek. Nem csupán az Európa-bajnoki részvétel mondatja velem, hogy az U21-es válogatottság jelentős lépcsőfok egy magyar labdarúgó életében. Aki ezt a szintet megugorja, tényleg jó úton jár.

– Önnek milyen emlékei vannak az U21-es válogatottról?
– Csodás időszak volt a pályafutásomban. Gellei Imrénél játszhattam először a korosztályos együttesben, nem csupán jó szakembert, jó embert is megismertem benne. A hangulat is remek volt a csapatunknál. Hirtelenjében Lőw Zsolt, Bodnár László, Halmosi Péter, Hajnal Tamás és Simek Péter jut eszembe azok közül, akik sokra vitték közülünk. Már NB I-es labdarúgónak vallhattuk magunkat, amikor bekerültünk az U21-es válogatottban, de hamar rádöbbentünk, hogy a nemzetközi meccseken más a követelmény. Hogy az idő mennyire rohan, jelzi: pénteken már az öregfiúk-válogatottban lesz jelenésem. De legalább visszaforgathatjuk az idő kerekét húsz évvel, mivel a szövetségi kapitány Gellei Imre lesz...

– Nézzünk előre is: az Eb-ig hátralevő két esztendő elegendő ahhoz, hogy kialakuljon egy olyan csapat, amely megállja a helyét a földrész legjobbjaival szemben?
– Két év hosszúnak tűnik, ám azt ne feledjük, hogy válogatottról lévén szó kevés időt tölthetünk együtt. Ha minden jól megy, húsz meccsen léphetünk pályára a rajtig. A lényegre lesz időnk, amit a szakmai stáb látni szeretne az Európa-bajnokságon, addig átadhatjuk a játékosoknak. Szeptemberben találkozunk először, akkor lefektetjük az alapokat. Ha ez elmaradna, később már nehéz pótolni a mulasztást.

– Úgy beszél már, mint egy edző.
– Akkor jó. Motivált vagyok, a kinevezésem arra sarkall, hogy a legtöbbet hozzam ki magamból – is.

– Meglehet, kérdezni sem kellene: bizakodó?
– Hiszek abban, hogy amit együtt csinálunk, az jó lesz. Amikor a karrierem vége felé fiatalokkal játszottam együtt, még engem is meglepett, mennyire vevők arra, amit tanácsolok nekik. Az azóta eltelt időben is azt vettem észre, hogy sokan akarnak tanulni és fejlődni. Vonzott, hogy tehetségekkel dolgozhatok. Válogatottat irányítani óriási felelősség, én azonban azt gondolom, nekem ma még könnyebbség, hogy nem klubcsapatot vezetek. Mindenekelőtt azért, mert ha lefújnak egy mérkőzést, lesz egy hónapom arra, hogy tisztességgel felkészüljek a következőre.

– A már említett kommünikében olvasható: „A feladatkör teljes embert kíván, így Gera Zoltán egyelőre távozik a Ferencváros szakmai stábjából, valamint Marco Rossi mellett is folyamatosan csökken feladatainak száma, hogy minél hamarabb az U21-es korosztályra koncentrálhasson.” Ez azt jelenti, hogy az ősz afféle átmeneti időszak lesz az életében?
– Az U21-es együttes irányítása csakugyan teljes embert kíván. Ugyanakkor azt érzem, akad még némi restanciám az A-válogatottnál is... Megnyugtat, hogy Marco Rossi mindenben támogat, biztos vagyok benne, hogy amilyen jó, olyan szoros lesz az együttműködés köztünk. Az előttünk álló hónapokban elsősorban már az U21-es válogatottra összpontosítok, de mellette segítek a nagycsapatnak is. Mindkettő nagyon fontos nekem.

– Ha a felnőttek kiharcolnák az Eb-részvétel jogát, szép búcsú lenne, nemde?
– Annál szebbet el sem tudnék képzelni!

– Apropó, búcsú! Szintúgy június hetedikén derült ki, hogy november tizenötödikén a Magyarország–Uruguay mérkőzéssel avatják fel a Puskás Arénát. Az MLSZ és a Ferencváros azon a meccsen szeretne elköszönni egy kilencvenhétszeres válogatott labdarúgótól...
– Ha be kell állnom, felkészülök rá.

– Nem úgy fest, mint aki elhanyagolja a mozgást.
– Időnként azért labdába rúgok. Sőt múltkor, az Azerbajdzsán és a Wales elleni találkozót megelőző edzőtábor első hetében még be is szálltam a többiek közé. Annyira talán nem is lógtam ki.