Az orosz válogatottat „takaró” szbornaját még a Szovjetunió megszületése előtt sikerült legutóbb legyőzni, igaz, 1912-ben két barátságos mérkőzésen 21 gólt lőttünk az oroszoknak, és egyet sem kaptunk. A legutóbbi rendszerváltás, azaz 1990 után egyszer sem verte meg a magyar nemzeti csapat az oroszokat, négy vereség és egy döntetlen a mérleg, ellenben a szovjet időkben nem egyszer sikerült megcibálni a „nagy testvér” bajszát – utoljára 1978-ban.
Igen, abban az évben, amelyben a válogatott hosszú szünet után végre kijutott a világbajnokságra, sőt a budapesti vb-selejtezőn megverve a szovjeteket (1977. április 30-án, ha megengednek ennyi szubjektivitást: a szerző születése napján). 1978 őszén Európa-bajnoki selejtezőn csapott össze a két fél, ismét a Népstadionban, és ugyan a vendégeknél olyan remek játékosok léptek pályára, mint a korszak kommunista szupersztárja, Oleg Blohin, a két remek védő, Vagiz Higyijatullin és Vologyimir Bezszonov, a még az 1986-os világbajnokságon is pályára lépő Alekszandr Bubnov, de Kovács Ferenc választottjai, a Katzirz Béla – Martos Győző, Kocsis István, Kereki Zoltán, Lukács Sándor – Pál József, Tatár György, Pintér Sándor – Szokolai László (Gyimesi László, 86.), Kovács István (Fekete László, 69.), Várady Béla csapat kettő nullára győzött.
Csak az érdekesség kedvéért: ugyanakkor az U21-es csapat Eb-selejtezőn három kettőre nyert Törökországban...
(Az MLSZ TV videójának címében rossz dátum szerepel, a meccset 1978. október 11-én rendezték.)
Idézzük fel az 1977-es sikert is!