Válogatott: „A kiáltástól még a falak is megremegtek” – Rossi felesége mesélt

„Annyi érzelmi hullám csapott át rajtam az előző néhány napban, hogy péntek reggel önkéntelenül is könnyekben törtem ki. Még mindig nehéz szavakat találnom arra, amit átéltem, átéltünk. Vibrált az agyamban izgalom, félelem, boldogság – csodálatos, mégis ellentmondásos este volt a csütörtöki. Megmondom őszintén, éjszaka egy percre sem tudtam lehunyni a szememet. Marcóhoz hasonlóan én is elkaptam a vírust, enyhe tüneteim vannak, de azért ott van bennem a szorongás. Reménykedem, reménykedünk.”

Szokott melegségét, derűlátását, nyitottságát érezni Mariella hangján, de a péntek délelőtti órán azt is, hogy az átélt fordulatok, drámai pillanatok, hangulati szélsőségek nyomot hagytak az olasz családanyán. Marco Rossi feleségénél elhivatottabb szurkolója kevés volt a magyar válogatottnak az Izland ellen 2–1-re megnyert Európa-bajnoki pótselejtezőn, gondolatait azonban beárnyékolta az aggodalom a pozitív koronavírustesztje miatt a csapattól kedden leválasztott férje miatt, ahogyan frissen diagnosztizált vírusfertőzöttként a saját helyzete is okot ad a nyugtalanságra.

„Marcónak végül biztonsági okból el kellett jönnie Telkiből, itthon követte a meccset mellettem, folyamatosan tartva a kapcsolatot a segítőivel – folytatta a betegség miatt egy időre a házaspár budapesti otthonában, Olaszországban élő, huszonéves gyermekeitől távol ragadt kapitányfeleség. – Azért furcsa volt ez így. Azt éreztem, hogy nagyon bízik a játékosaiban, és ezen a kapott gól, Gulácsi Péter hibája sem változtatott. Úgy élte meg a meccset, mintha ott lenne a kispadnál. »Come on, guys! Come on, guys! « – visszhangzik most is a fülemben, és hát képzelheti, hogy Loic Nego egyenlítésénél és Szoboszlai Dominik győztes góljánál a kiáltástól még a szoba falai is megremegtek. Az a másfél perc viszont, amelyet a bíró rátett az előre jelzett hosszabbításra, örökkévalóságnak tűnt. A végén Marcót telefonon bekapcsolták az ünneplésbe, ilyen módon ott volt játékosaival a gyepen, és átélhette az örömünnepet az öltözőben is.”

A csapat sorsát szívén viselő asszony saját benyomásait örömmel megosztotta velünk.

„Csodálatos, erős élmény ez, boldog vagyok, nagyon boldog. Mégis vívódom, mert közben ott a nyomasztó mellékgondolat a vírusról, amelyet Marcóval együtt elkaptunk. Mondom, vegyes és szélsőséges érzelmekkel teli napok, órák állnak mögöttem. De térjünk vissza a meccsre! Érdekes, régebben kétségeim lettek volna, talpra tud-e állni a válogatott olyan bosszantó gól után, amelyet a Puskás Arénában kapott. Ezen az estén azonban tartás volt a csapatban, amelyet nem tört meg a balszerencsés fordulat sem. A fiúk hittek magukban, és türelmesen, harcosan, magabiztosan játszottak, küzdöttek. Bár itt vagyunk most bezárva, a jelzésekből, hírekből, megnyilvánulásokból tapasztalom, hogy amit érzek és érzünk, velünk együtt sokak öröme. A válogatott győzelme, az Eb-kijutás felemelő pillanat az egész országnak, még ezekben a nehéz időkben is.”