Jó hír Marco Rossinak: játékban vannak az alapemberei

Kezdjük egy jó hírrel: olybá tűnik, van egy jó válogatottunk!

Folytassuk egy másik jó hírrel: Marco Rossi szövetségi kapitánynak nem a klubjaikban hanyagolt, a meccseket jobb esetben a kispadról, rosszabb esetben a lelátóról néző futballistákból kell összeraknia csapatot, hanem folyamatosan játszó, hovatovább jól játszó labdarúgókból.

Végy egy jó kapust, tartja, ugyebár, a mondás. Nos, Marco Rossi mindjárt kettőt is vehet. Amikor Király Gábor szögre akasztotta a szürke mackónadrágját (a nemzeti együttes öltözőjében a 2016-os Európa-bajnokság után tette meg), némelyekben felvetődhetett: vajon lesz olyan, aki megfelelően pótolja? Nos lett, ráadásul nem is egy! Kijelenthető, a válogatott első számú kapusának Gulácsi Péter számít, ugyanakkor Dibusz Dénes többször bizonyította az elmúlt időszakban, hogy a kapitánynak akkor sincs oka aggódni, ha az RB Leipzig kapujának őrzője nem bevethető. Már csak azért sincs oka az aggodalomra, mert a Sporttudományok Nemzetközi Központjának (CIES) friss felmérése szerint Dibusz és Gulácsi egyaránt 3870 percet volt a pályán 2020-ban, amivel mind a ketten bekerültek a 100 legtöbbet játszó kapus közé ebben az évben.

A két remek kapusban nemcsak az a közös, hogy mind a ketten az idén töltötték be a harmincat és ugyanannyi időt töltöttek a pályán ebben az évben, hanem az is, hogy az utóbbi hónapokban a Bajnokok Ligájában jeleskedtek – ez különösen Dibusz Dénes és az FTC esetében érdemel főhajtást. Az elismerés természetesen Gulácsi Péternek is kijár, annál is inkább, mert elfogultság nélkül kijelenthető: nem csupán a válogatott és az RB Leipzig meghatározó tagja, immár a Bundesliga legjobbjai közé tartozik.

Talán akkor sem vádolnak minket részlehajlással, ha hozzátesszük, ugyanez elmondható Willi Orbánról. A védő jóformán csak akkor nem lép pályára, ha sérüléssel bajlódik, máskülönben a lipcsei vezetőedző, Julian Nagelsmann és Marco Rossi is az elsők között vési fel a nevét az összeállítást rögzítő mágnestáblára. Tavaly október végén súlyos térdsérülést szenvedett, olyan súlyosat, mint karrierje során még soha, de tíz hónapnyi kihagyást követően úgy tért vissza, mintha csak tíz napot mulasztott volna. Ha innen nézzük, a válogatott háza táján senki sem bánja, hogy az eredetileg márciusra kiírt Európa-bajnoki pótselejtezőket novemberre halasztották...

A kontinensviadalra már Gulácsi Péter és Willi Orbán csapattársaként készülhet Szoboszlai Dominik. A középpályás abban a tudatban igazolt Lipcsébe a minap, hogy az RB Salz­burg után a válogatottban is kulcs­emberré nőtte ki magát, mi több, az ő jobb lábának (is) köszönhető az újabb Eb-kijutás. Csak ebben a szezonban 11 gól és ugyanennyi gólpassz a mérlege! Amelyik sorozatban szerepet kapott, abban gólt szerzett, a Nemzetek Ligájában, az Eb-pótselejtezőn, az osztrák bajnokságban, az Osztrák Kupában éppúgy eredményes volt, mint a Bajnokok Ligájában. A széria januártól az „RB-család” topcsapatánál folytatódhat, noha ismerve Szoboszlai Dominikot, felesleges a feltételes mód használata.

A középpályássornál maradva: igazságtalanok lennénk, ha Nagy Ádám és Kalmár Zsolt nevét nem említenénk.

Nagy Ádámnak az őszi idény elején olyan helyzettel kellett megbirkóznia, amilyennel a Bristol Citynél töltött másfél éve alatt még egyszer sem, tapasztalhatta, milyen az, amikor edzője nem számol vele. Mint azt a lapunknak két héttel ezelőtt adott interjújában elmondta, egy megoldás létezett erre:  „Ha elkezdek siránkozni, csak magam alatt vágtam volna a fát. Tudtam, ha becsülettel teszem a dolgom, egy nap a pályán találom magam, és akkor csak rajtam múlik, élek-e a sansszal. S tudtam azt is, ha eljutok oda, kiharcolom magamnak, hogy a folytatásban már számoljon velem a szakmai stáb.”

Úgy ám! Marco Rossi bizalmát mindvégig érezte, Dean Holdenét pedig visszaszerezte: a legutóbbi tizenegy bajnoki közül tizenegyen volt kezdő.

Kalmár Zsolt sem panaszkodhat játékhiányra, sőt megkockáztatjuk, a Dunaszerdahely összeállítása nem is a kapussal, hanem vele kezdődik. Mint ahogy számos ranglista is: nem vitás, a 25 éves játékos pályafutása legjobb periódusát éli. A DAC-korszak hamarosan véget is érhet nála – nem zárható ki, hogy már a télen klubot vált, egyúttal szintet ugrik.

Ha így folytatja, Sallai Rolandnak sem a Freiburg lesz a végállomás. Noha fejlődése szempontjából pillanatnyilag jó helyen van, idővel ő is léphet egyet előre. Csapata 13 bajnokija közül csupán egyet hagyott ki, azt is sérülés miatt, egyébként nehéz lenne eldönteni, hogy klubedzője, Christian Streich vagy Marco Rossi bízik-e benne jobban. A legfontosabb persze az, hogy a Freiburgban és a válogatottban ugyanúgy játszik – itt is, ott is jól!

S ha ez nem lenne elég: egy kezdőcsapatra való mezőnyjátékosról is elmondható ugyanez. Hiszen Botka Endre, Fiola Attila, Lang Ádám, Szalai Attila, Lovrencsics Gergő, Loic Nego, Sigér Dávid, Holender Filip, Nikolics Nemanja és Varga Kevin is állja a sarat mindkét fronton. A nemzeti együttes csapatkapitánya, Szalai Ádám az ősszel „csak” a válogatottban tehette hozzá a magáét a sikerekhez, a Mainzban nem. Két út áll előtte, ha nem akarja kihagyni az Eb-t: visszaverekszi magát a kezdőbe, vagy eligazol a több játéklehetőség reményében. A hozzáállásáról sokat elárul, hogy Izland ellen a csapat és a kijutás érdekében a súlyosabb sérülést kockáztatva is vállalta a játékot. A végeredmény ismert: Izlandot 2–1-re legyőztük, Szalai Ádámot egy héttel később meg kellett műteni…

S hogy a végére is legyen jó hírünk: a napokban újrakezdhette az edzéseket.