Válogatott: Senkit sem hívok meg azért, mert kedvelem – Marco Rossi

You can read the interview in English here!

– Mennyit változott az élete azóta, hogy kiderült, 2020-ban nem volt jobb edző önnél Magyarországon?

– Ó, semennyit – indította a Nemzeti Sportnak adott interjúját a magyar válogatott szövetségi kapitánya, Marco Rossi, aki a január 11-i, M4 Sport – Az Év Sportolója Gála keretében tudta meg, hogy az év edzőjének választották. – Hatalmas elismerésnek tekintem, hogy a legtöbb szavazat rám esett, de ettől még maradok, aki voltam. Ráadásul azzal is tisztában vagyok, hogy a díj nem elsősorban nekem szól, hanem annak, amit a válogatott tavaly elért. A labdarúgás a legnépszerűbb sportág szinte a világ minden pontján, Magyarországon egyenesen imádják az emberek. Ez bizony sokat számít, amikor valamiben nem a gólok vagy a pontok, hanem a szavazatok döntenek. Lám, Märcz Tamás barátom úgy lett harmadik, hogy a vízilabda-válogatottal megnyerte az Európa-bajnokságot. Az ő csapata a földrész legjobbja lett, az enyém „csak” kijutott az Eb-re – azért van különbség a kettő között. Mint ahogy közöttünk is. Amíg Tamás a világ legjobb edzői közé tartozik a sportágában, én nem. S az is igaz, hogy ő legalább annyira örül a sikereimnek, mint én az övéinek. Ha már itt tartunk, megragadnám az alkalmat, hogy a győzteseknek és jelölteknek gratuláljak, hiszen mindannyian jelentős sikereket értek el, minden magyar ember méltán lehet büszke rájuk.

– A képsorok arról tanúskodnak, meghatódott, amikor Fabio Capello – ha csak virtuálisan is, de – átadta önnek a díjat.
– Persze hogy meghatódtam, mégiscsak az egyik legjobb olasz edző tisztelt meg. Sokáig nem ismertem őt, de egy éve ilyenkor, amikor meglátogattam a Marbellában készülő Mol Fehérvárt és Puskás Akadémiát, összefutottunk az egyik edzőközpontban. Akkor váltottunk néhány szót – nem hittem volna, hogy a következő alkalommal ahhoz gratulál, hogy az év edzője lettem. Egyszerre volt megindító és meglepő, mert előzetesen nem tudtam róla, hogy ő fog köszönteni.

– Gyanítom, boldogan duplázna.
– Legfőképp azért, mert ez azt jelentené, hogy a magyar válogatott ebben az évben is legalább annyira jól teljesít, mint tavaly. Nem lesz könnyű, de azt senki sem tiltja, hogy merjünk nagyot álmodni.

– Az erőltetett őszi menet után az elmúlt két hónapban jutott némi idő a pihenésre?
– Miután leküzdöttem a koronavírust, december közepén hazamentem Olaszországba, tíz napja, hogy visszatértem. Amíg otthon voltam, próbáltam minél több időt a szeretteimmel tölteni és minél kevesebbet a futballnak szentelni, de nemigen jártam sikerrel, hamar azon kaptam magam, hogy a lengyelek elleni világbajnoki selejtező körül forognak a gondolataim. Bár az csak az első meccse a kvalifikációs sorozatnak, nagyon fontos lesz. Ahogyan az azt követő San Marino és Andorra elleni mérkőzés is, nem engedhetjük meg magunknak, hogy pontot veszítsünk. Kollégáimmal folyamatosan figyeljük az ellenfeleket, és természetesen a mieinket is. A legtöbb bajnokság a rövid téli szünet után újraindult, örömteli, hogy a kerettagok zöme már játékban van. Az előttünk álló időszakban lényeges, hogy mindenki játéklehetőséget kapjon – szövetségi kapitányként, az Európa-bajnokságot szem előtt tartva teszem hozzá, hogy azért ne túl sokat. A labdarúgók zöme heti két mérkőzést vív majd, amit lehet, el kell követni annak érdekében, hogy mire eljön az Eb, ne legyenek kimerülve. Jó állapotban lévő játékosokra lesz szükségünk, nem elcsigázottakra.

– Maradjunk az első idei meccsnél. Nehezíti a dolgát, hogy múlt héten Paulo Sousát nevezték ki Lengyelország szövetségi kapitányának?
– Annak örülök, hogy Paulo Sousának van állása, annak nem, hogy éppen a lengyel válogatott élén. Világszerte elismert szakember, Magyarországon éppúgy letette a névjegyét, mint Angliá­ban, Olaszországban, Franciaországban, Svájcban és Izraelben. Elődjét, Jerzy Brzeczeket nem ismerem, munkásságát nem tisztem megítélni, de nincs kétségem afelől, hogy ami tőle telt, megtette. Paulo Sousát ugyanakkor ismerem, ennek fényében kijelenhetem, a kinevezésével egy csapat járt jól a csoportban – a lengyel.

– Eszébe jut valami kétezertizenkettő augusztus tizenkettedikéről?
– Az első, egyben az eddigi utolsó mérkőzésem Paulo Sousa ellen. Ő a Vidit irányította, én a Honvédot. A mérkőzés egyrészt azért emlékezetes, mert egy nullára nyertünk Székesfehérváron, másrészről azért, mert miután Kemenes Szabolcsot kiállította a játékvezető a kilencvenkettedik percben, a kapuskesztyűt húzó Ivan Lovric óriási bravúrral hárította Nikolics Nemanja büntetőjét... Szóval a mérlegem mindmáig makulátlan, de attól tartok, csak azért dicsekedhetek ezzel, mert azóta nem találkoztunk. Mindenesetre remélem, nem a közeljövőben egyenlít.

– A magyar állampolgársággal rendelkező Ivan Lovricnak küldhetne meghívót a márciusi mérkőzésre...
– Nem rossz ötlet, de Gulácsi Péterrel és Dibusz Dénessel az élen megbízom a kapusaimban.

– A mezőnyjátékosaira sem lehet panasz. Közülük Szalai Attila és Szoboszlai Dominik is klubot váltott – jó döntésnek tartja, hogy előbbi a Fenerbahce, utóbbi az RB Leipzig hívására bólintott rá?
– Abszolút! Dominik egyet előrelépett, de nem túlságosan nagyot. Amit Ausztriában elsajátított, annak mostantól nagy hasznát veheti. A Salzburg és a Lipcse hasonló futballfilozófiát képvisel, de az osztrák bajnokságnál erősebb a német, ez Dominik fejlődését szolgálhatja. Most azért kell drukkolni, hogy minél gyorsabban felépüljön a sérüléséből, visszanyerje az őszi formáját. Ha így történik, meggyőződésem, hogy ezt az akadályt is sikerrel veszi.

– No és Szalai Attila esetében miben bízik?
– Abban, hogy ő is tökéletes döntést hozott! Kikérte a véleményemet, és egyetértettem vele, hogy a Fenerbahce újabb lépés szépen alakuló karrierjében. Az egyik legjobb török csapatról beszélünk, Attila jókor került jó helyre, ha azt nyújtja, amire képes, ennél is lehet feljebb neki.

– Nemrég a szlovákiai Sportnak nyilatkozva nem tagadta, a középcsatárként szóba jöhető játékosok közül Balogh Norbert, Eppel Márton, Novothny Soma vagy Bobál Gergely bevetése jelen pillanatban különböző okok miatt nem aktuális. „Csak Szalai Ádám áll a rendelkezésemre” – vonta le a következtetést. Ez nem aggasztja kissé?
– Remélem, ez az állapot idővel változik, a felsorolt futballisták olyan állapotban lesznek, hogy felvetődhessen a szerepeltetésük lehetősége. Ami Szalai Ádámot illeti, sokan kritizálják őt és sokan engem is, mert újra és újra számolok vele. Egyszer és mindenkorra tisztázzunk valamit! Minden játékosra úgy tekintek, mint a fiamra – többek közt a köztünk lévő korkülönbség miatt is... –, de senkit sem hívok meg azért, mert kedvelem. A csatár azért válogatott és azért a válogatott csapatkapitánya, mert megérdemli, hogy az legyen. Valódi vezér, jóban-rosszban a társak mellett van, az egyik legjobb karakter, akit volt szerencsém megismerni. Sokat beszélgettünk az elmúlt időszakban, világossá vált előttem, hogy önzetlenül viselkedik, felelősségteljesen gondolkodik, a csapat érdekeit mindennél előbbre valónak tartja. Nemrég azt mondta, nem tudja, hány meccsen játszik majd, nem tudja, hány percet tölthet a pályán, de minden lehetőséget maximálisan megbecsül. Megjegyezte ugyanakkor, hogy ha csak percek jutnak neki, bármennyire is szeretné, nem töltheti be a csapatkapitányi tisztséget, inkább átadja a karszalagot másnak, aki méltóbb rá. Ez is mutatja, milyen karakter. S ez is alátámasztja, amit edzőként vallok: mindenekelőtt azt nézem, hogy valaki milyen ember, aztán azt, hogy milyen játékos. Ádám továbbra is azon a szinten szeretne futballozni, mint az elmúlt tíz évben. Nem a pénz hajtja, nem szerződik az arab országok valamelyikébe vagy Kínába, a Bundesligában akar bizonyítani. Amióta új edző van Mainzban, ha csereként is, de minden mérkőzésen pályára lépett. A sérülése a múlté, professzionális edzésmunkát végez, egyre többet játszik – a helyzete tehát jobb, mint ősszel volt.

– Az Eb-részvétel kiharcolását, a Nemzetek Ligájában kivívott feljutást azzal is magyarázta, hogy a csapat hozzáállása remek volt. Lehet még fokozni?
– A mentalitás, a csapategység és a hangulat valóban tökéletes volt, ha márciusban ott folytatjuk, ahol novemberben abbahagytuk, elégedett leszek. Más téren viszont nyilván lehet javulni, és azt sem bánnám, ha rábukkannánk egy-két játékosra, aki eséllyel pályázhat a kerettagságra. Akik kivették a részüket a tavalyi sikerekből elsőbbséget élveznek, de ez nem jelenti azt, hogy az ajtó bezárult. Minden szóba jöhető futballistát figyelünk, a külföldön pallérozódó fiatalokat is. Meghívóra azonban csak akkor számíthatnak, ha nem csupán bemutatkoznak az első csapatban, hanem rendszeresen játszanak is.

– Lásd még: Szoboszlai Dominik.
– Pontosan. A szurkolók és az újságírók többsége már korábban ráadta volna az A-válogatott mezét, de én megvártam vele azt a pillanatot, amikor úgy éreztem, minden szempontból érett rá. Márciusban lesz két éve, hogy bekerült a csapatba, fokozatosan építettük be, mostanra meghatározó játékossá vált. Róla ugyanaz elmondható, ami a válogatottról: lépésről lépésre haladtunk, és végül egész messzire jutottunk.

Nagy meccsek 2021-ben

Európa-bajnoki csoportmérkőzések
Június 15., 18.00: Magyarország–Portugália
Június 19., 15.00: Magyarország–Franciaország
Június 23., 21.00: Németország–Magyarország
Világbajnoki selejtezők
Március 25., 20.45: Magyarország–Lengyelország
Március 28., 20.45: San Marino–Magyarország
Március 31., 20.45: Andorra–Magyarország
Szeptember 2., 20.45: Magyarország–Anglia
Szeptember 5., 18.00: Albánia–Magyarország
Szeptember 8., 20.45: Magyarország–Andorra
Október 9., 20.45: Magyarország–Albánia
Október 12., 20.45: Anglia–Magyarország
November 12., 20.45: Magyarország–San Marino
November 15., 20.45: Lengyelország–Magyarország