Vannak olyan találmányok, amelyek nélkül remekül ellenne az emberiség, vannak olyan találmányok, amelyek messze megelőzték a korukat, lásd az önműködő villamosjegyet, és vannak olyanok, amelyek „várhattak volna” még picit, ilyen például Adolf Dassler stoplis cipője, amely az 1954-es labdarúgó-világbajnokságon a győzelemhez segítette az NSZK válogatottját Magyarország ellen.
Vannak olyan találmányok, amelyek nélkül remekül ellenne az emberiség, vannak olyan találmányok, amelyek messze megelőzték a korukat, lásd az önműködő villamosjegyet, és vannak olyanok, amelyek „várhattak volna” még picit, ilyen például Adolf Dassler stoplis cipője, amely az 1954-es labdarúgó-világbajnokságon a győzelemhez segítette az NSZK válogatottját Magyarország ellen.

Mintegy kárpótlás gyanánt a sportszergyártó szakember cége, az Adidas 1964 óta a magyar válogatott partnere, és amikor felmerült, hogy a közelgő Európa-bajnokság előtt összeállítsuk minden idők legjobb magyar csapatát, akkor a cég felajánlotta, hogy a magyar futball álomcsapatának tagjait vagy annak rokonait megajándékozza a tornára készült vadonatúj mezzel.

Irányadó volt a FourFourTwo magazin összeállítása minden idők ötven legjobb játékosáról, valamint a Nemzeti Sport közönségszavazása az elmúlt húsz év ászairól. A listát a Nemzeti Sport és az NSO újságírói és az Adidas által felkért szakértők állították össze. Kezdjük is akkor a „munkát”: a szakértők által a különböző generációkból összeállított legjobb 33 játékosból (minden posztra hárman kerülhettek be, és micsoda remek futballisták estek ki a szűkítéskor!) az NSO olvasói választják ki a legjobb 22-t, majd egy újabb szavazás dönt majd arról, kik alkotják minden legjobb magyar futballcsapatát?

KAPUSOK: GROSICS GYULA, GULÁCSI PÉTER, KIRÁLY GÁBOR

Mint ahogyan az összes posztra igaz, úgy a védelem összes tagjának a konkrét, a pályán elfoglalt helye és szerepe nagyon megváltozott az elmúlt évszázadban, gondoljunk csak az ódon idők kétvédős felállására, a söprögető és a beállós poszt tündöklésére és eltűnésére, vagy arra, hogy micsoda fejlődésen ment át a szélsőhátvédek posztja a napjainkra! A FourFourTwo magazin álomcsapatába jobbhátvédnek állították Mátrai Sándort, aki főleg középen szerepelt, a bal szélre egy másik jobbhátvéd szorult: Novák Dezső; és csak a B-csapatba fért bel a vérbeli jobbhátvéd, Rudas Ferenc.

Utóbbi méltó tagja lett volna az Aranycsapatnak, ha nem törik el a lába egy peches ütközés során, megállta a helyét bármilyen csapatban Novák Dezső, aki csak kilencszeres válogatott volt, de Eb-gólkirály, nem mellesleg kétszeres olimpiai aranyérmes, és mint Rudas, higgadt tizenegyeslövő. A leggyorsabb magyar védőként a volt sprinter Mátrai Sándort emlegetik a nagy öregek, aki a Ferencvárosban ugyan centerhalf volt, de a nemzeti csapatba csak a védelem jobb oldalára fért oda.

KÖZÉPHÁTVÉD: MÉSZÖLY KÁLMÁN, PÁNCSICS MIKLÓS, JUHÁSZ ROLAND

Söprögető? Liberó? Belső védő? A pozíció értelmezése koronként itt is sokat változott, de a lényeg alighanem ugyanaz maradt: a legjobb támadók ellen csakis intelligensen futballozó védők vehették fel a versenyt. Nem véletlen, hogy Mészöly Kálmán, az akaraterő és a kitartás örökös bajnoka helyet kapott itt, csak a fejjátékáért ezrek zarándokoltak a stadionokba. Nem kért, de nem is adott kíméletet a csatároknak, miközben ádáz ellenfelei is tisztelettel beszéltek róla. Páncsics Miklós fizikai és lelki ereje emelte kortársai fölé: sem erővel, sem gyorsasággal, sem finesszel nem volt könnyű őt legyűrni, sziklaként támasztotta meg klubcsapatát és a válogatottat. Juhász Roland az új generáció képviselője, 95 alkalommal volt válogatott, akarata, alázata révén megérdemelte volna, hogy eljusson a százas álomhatárig. Az ő idejében már más volt a poszttal kapcsolatos elvárás, nem a védelem mögött, hanem azzal egyvonalban kellett játszani, irányítani a hátsó alakzatot, és ebben a műfajban alkotott maradandót.

BAL OLDALI KÖZÉPSŐ VÉDŐ: LANTOS MIHÁLY, FOGL KÁROLY, SIPOS FERENC

A harmadik középső védő posztján szakértői gárdánk legtöbb szavazatát Lantos Mihály érdemelte ki, az Aranycsapat egyik ritkán emlegetett tagja. Az 53-szoros válogatott játékos nemcsak acélkemény, rettenthetetlen bekk volt, de technikás is, több szabadrúgást is ellőtt a válogatott és az MTK csillagai elől, ám legfőbb erénye mégiscsak a megbízhatóság volt. Keménységben még ma is Fogl II, azaz Fogl Károly a mérce, aki 12 éven át volt a válogatott oszlopa, Újpesten szobrot akartak neki állítani, öccsével, Józseffel Európa legjobb védőpárosát alkották, a nevezetes Fogl-gátat. Az ellenfelek már a kézfogásuktól is rettegtek! Sipos Ferencnek az idegei és az izmai is acélosak voltak, az MTK-t és a Honvédot is kiszolgálta, 77-szer a címeres mezt is magára húzhatta, sőt a nemzeti csapat 57 mérkőzésén szerepelt sorozatban, ez rekord. Ma már szinte hihetetlen, de „Megbízható úr” három világbajnokságon játszott!

JOBBSZÉLSŐ: SÁNDOR KÁROLY, KUBALA LÁSZLÓ, DZSUDZSÁK BALÁZS

Sándor Károly, vagyis Csikar – az alapvonalról beadást színlelve mégis a kapuba bombázni a labdát, ez volt ő. Névadónak lenni a futballban nem könnyű (Panenka a megmondhatója), az MTK az utánpótlás-akadémiáját is róla nevezte el. Gyorsasága, akaratossága, konok kitartása legendássá tette, önfejűsége miatt is lehetett csak néző az 1954-es világbajnokságon – összesen 75 meccsen viselhette a válogatott mezét. Nemcsak a magyar labdarúgás legendás alakja Kubala László: négyszeres spanyol bajnok volt a Barcelona sztárjaként, a futballemlékezet szerint miatta nőtt meg oly mértékben az érdeklődés a katalán klub iránt, hogy bővíteni kellett a Nou Camp befogadóképességét. Mindenki látni akarta őt futballozni – sajnálhatjuk, hogy ma már csak filmkockák őrzik mozdulatait. Noha balszélsőként robbant be a magyar futballba a 2000-es évek közepén Dzsudzsák Balázs, a válogatottban úgynevezett tükörszélsőként gyakorta foglalkoztatták a jobb oldalon: befelé cselezve hasznosíthatta kiemelkedő rúgótechnikáját. Karrierje, személye megosztja a szurkolókat, akik szerint többre vihette volna, noha 108 válogatott meccse van, e tekintetben senki sincs előtte.

VÉDEKEZŐ KÖZÉPPÁLYÁS: ORTH GYÖRGY, GERA ZOLTÁN, LIPCSEI PÉTER

Úgy hozta a véletlen, hogy három olyan játékos került össze a „szűrői” posztra, akik sérüléseik miatt nem tudták befutni azt a pályát, amit a tehetségük alapján méltán elvárhattak maguktól. Orth György a kapusén kívül minden poszton világklasszis volt (volt kapus is, csak ott nem klasszis), mintha csak megszaladna a kezünk a menedzser-játékok szerkesztőjében, de aztán jött 1925 és a bécsi Hans Tandler kegyetlen belépője. Gera Zoltán PMFC-, majd FTC-kedvenc lett, meghódította a Premier League-et, ahol befért egy alkalommal az Év csapatába is, de jobb fiatalkori alapok és egy kis szerencse kellettek volna egy topcsapathoz. Ám életútja és 97 válogatottsága előtt le a kalappal! Orth MTK-s volt, Lipcsei Péter fradista, de élete legjobb formájában az FC Portóban játszott, mígnem jött egy súlyos sérülés – és ugrott Lipcsei barcelonai szerződése is.

KARMESTER: BOZSIK JÓZSEF, NYILASI TIBOR, DÉTÁRI LAJOS

Ha a posztok, játékfelfogások, stílusok változtak is az évtizedek során, egy dolog állandó maradt: a legintelligensebb futballista irányítson. Tökéletes technikai tudás, a csapat mozgatása, a játék gyorsítása vagy éppen lassítása az adott helyzetnek megfelelően, ezen a poszton mindent érteni, látni kellett. Bozsik József az Aranycsapat fedezeteként kézben tartotta az irányítást, a védelem és a támadósor közötti összekötő kapocsként iramot diktált és magas színvonalon futballozott. Nyilasi Tibornak sem az 1978-as, sem az 1986-os világbajnoksággal nem volt szerencséje, és 1982 sem igazán jó emlék számára, Eb-n nem is járt, mégis, generációk kedvence: magas, erős, gyors, kiválóan fejelő és nagyszerűen rúgó klasszis volt. Détári Lajos már egy leszálló ágban vergődő korszak kiemelkedő egyénisége volt, a világválogatottba kapott meghívói igazolták, nemcsak a magyar szurkolók elfogultak vele szemben. Csodálatos rúgótechnika, fantasztikus cselezőkészség, a játék szervezésének doktora – milliók kedvence volt ő is.

BALSZÉLSŐ: CZIBOR ZOLTÁN, FARKAS JÁNOS, SZOBOSZLAI DOMINIK

Három különleges karakter, három teljesen eltérő karrier: Farkas János „csak” a Vasas és a válogatott ikonja lett, a társadalom mélyéről emelkedett az ország kedvencei közé, de sem Olaszországba, sem a Flamengóhoz, sem a Santoshoz nem igazolhatott – az akkori magyar drukkerek szerencséjére. Czibor Zoltán minden idők egyik legördöngösebb futballistája, az Aranycsapat legkiszámíthatatlanabb tagja, tudásáról mindent elmond, hogy a vb-döntőn nem a saját posztján szerepelt, de gólt lőtt. Legjobbját az angol válogatott budapesti szétcincálásakor nyújtotta, barcelonai karrierjéért feladta hazáját is hosszú évekre – Szoboszlai Dominik szerencsésebb korba született, így lett minden idők legdrágább magyar játékosa, a helye ebből a szempontból megkérdőjelezhetetlen a „hariháromban”. De hogy bekerül-e posztján a legjobb három közé máris? Ez önöktől függ!

JOBBÖSSZEKÖTŐ: KOCSIS SÁNDOR, GÖRÖCS JÁNOS, ZSENGELLÉR GYULA

Tragikus hős: világbajnokságon, BEK-ben, VVK-sorozatban, de még Magyar Kupában is szerepelt elveszített döntőben, három magyar, két spanyol bajnoki ezüstérme van – egy zseniális labdarúgó, aki mintha mindig attól szenvedett volna, hogy nem ismerték el igazán. 68 válogatott mérkőzésen 75 gólt szerzett, fejeseit, ollózó mozdulatait világszerte csodálták. Kocsis Sándor szörnyű halála máig titkokat rejt, mint ahogyan az is, ilyen tehetséggel miért nem lehetett igazán boldog élete. A következő generáció felejthetetlen alakja volt Göröcs János, az Újpest-szurkolók örök kedvence. Passzai, indításai mérnöki pontossággal értek célba, fantasztikusan olvasta a játékot, az intelligens, gondolkodó futballista megtestesítője volt. Ugyancsak lila-fehérben nyűgözte le a szurkolókat a négyszeres bajnok, ötszörös gólkirályZsengellér Gyula, az 1938-as vb-döntő magyar csapat támadója, aki aztán edzőként is sikereket ért el. Nem szélsők, nem középcsatárok voltak ők – de futballozni, gólt szerezni, helyzeteket kialakítani nagyon tudtak.

KÖZÉPCSATÁR: ALBERT FLÓRIÁN, BENE FERENC, HIDEGKUTI NÁNDOR

Labdarúgásunk gazdagságát jelzi, hogy veretes góllövők estek ki már a nagyon bő, előzetes lista első szűkítésekor is, és a labdarúgás változását jelzi, hogy a legjobb három középcsatár közül Bene Ferenc az, aki csak egyetlen poszton kapott szavazatot. Az újpestiek gólzsákját topcsapatok hívták külföldről, minden pénzt megadtak volna érte, miután az 1966-os vb-n négy góllal bronzcipős lett. Abban az éveben az olimpiai bajnok és gólkirály Bene a hatodik lett az Aranylabda-szavazáson, Albert Flórián mögött, aki egy évre rá már az első helyen végzett – és ő az 1962-es vb társgólkirálya lett! Albert príma irányító is volt, és Hidegkuti Nándorról mindent elmond, hogy őt tartották sokan az Aranycsapat igazi eszének-lelkének, a hátravont középcsatár később edzőként is roppant sikeres lett.

BALÖSSZEKÖTŐ: PUSKÁS FERENC, SCHLOSSER IMRE, SÁROSI GYÖRGY

Minden, magyar futballal kapcsolatos szavazás végeredménye egyértelmű: Puskás Ferenc a valaha volt legjobb labdarúgónk. És nemcsak a magyar válogatott és a Honvéd legendája: klasszisát harmincéves kora felett a Real Madridban is bizonyítani tudta. 84 gól 85 nemzeti meccsen, négy gól az 1960-as BEK-döntőn, négyszer a magyar, ugyancsak négyszer a spanyol bajnokság gólkirálya. Könyvek, filmek, szobrok őrzik az emlékét, Felcsúton futballklub és akadémia előtte tisztelegve választott nevet. Edzőként több földrészen is kiemelkedően sikeres volt. Ő a legnagyobb! Schlosser Imre helye is betonbiztos az álomcsapatban: a Ferencvárosban 129 bajnokin 215, az MTK-ban 115 mérkőzésen 135 gólt szerzett – elképesztő, korát messze megelőző csatár volt. Sárosi Györgyöt eleganciája, technikai tudása miatt csodálták, 351 bajnoki góljával sokat tett az FTC-szurkolók szeretetéért, 42 gólt ért a válogatottban, 1937-ben csak a cseheknek rúgott hetet – felfoghatatlan teljesítmény. Edzőként Olaszországban volt népszerű, volt a Juventus, a Roma, a Bologna edzője is.

*Posztonként a két legtöbb szavazatot kapó játékos jut a legjobb 22 magyar labdarúgó közé.