„Meg is jegyeztem Lászlónak, talán a Puskás-díjat kívánja elhódítani az esztendő végén. Ez az ember egyszerűen nem képes szimplán, mondjuk úgy, »normális« gólt szerezni, és adja Isten, hogy ezt a jó szokását megtartsa” – nyilatkozta Kleinheisler egyik gólja után az eszéki csapattárs, Josip Vukovic. |
Az Európa-bajnokságra készülő magyar válogatott középpályása, Kleinheisler László kiváló idényt tudhat maga mögött a horvát bajnokságban szereplő NK Osijekben (Eszék). A Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia korábbi növendéke hasznos mezőnymunkáján túl távoli lövéseivel és bombagóljaival tűnt ki csapatából, profi pályafutása egyik legeredményesebb idényét produkálva hat gólt és hat gólpasszt ért el a klubjában, ráadásul másfél év szünet után visszatért a válogatottba, és Andorra ellen gólt is szerzett márciusban (a 32. válogatott meccsén a harmadikat). Elemzésünkben arra keressük a választ, miért olyan sikeres Kleinheisler ezekben a kaputól távoli játékhelyzetekben.
A mai modern topfutball világában egyre kevesebb idő és szabad terület áll rendelkezésre a játékosoknak ahhoz, hogy döntéseiket meg tudják hozni, majd a meghozott döntéseket megfelelő technikai megoldások révén képesek legyenek kivitelezni. A tradicionális definíció szerinti technikai képzettségben nincs nagy különbség a világ élvonala, illetve az élvonalat közvetlenül követő szinten teljesítő játékosok között. A különbség e két említett csoport között, hogy a világ élvonalába tartozó futballisták képesek is megteremteni a maguk számára elegendő területet és időt.
Másképpen fogalmazva: jobban menedzselik az elérhető területeket a saját erőforrásaik kihasználásával, így a meglévő technikai adottságaikat nagyobb százalékban képesek sikerrel alkalmazni. Az „alkalmazni” szó ebből a szempontból is kulcsfontosságú: két azonos képességű labdarúgó között az egyén alkalmazkodóképességének mértéke jelenti a döntő különbséget.
Kleinheisler László a rúgótechnikája alapján kiemelkedő képességű játékos: mind lövőerőben, virtuozitásban, illetve célzás tekintetében is az elitkategóriába sorolható. Ám ezt a képességét csak akkor tudja igazán kamatoztatni, ha képes magának megteremteni a megfelelő körülményeket egy sikeres lövés végrehajtásához – ebben lépett előre a most befejeződött idényben, mert többször sikerült megteremtenie azokat az ideális lövőhelyzeteket, amelyek szükségeltettek a nagy gólokhoz. Azzal együtt, hogy hatékonyságban még van hova fejlődnie.
Az InStat adatai alapján a horvát bajnokságban ő próbálkozik a legtöbbször lövéssel a középpályások listáján, azonban a kaput eltaláló kísérleteket tekintve már kevésbé kedvező a kép Kleinheislerre nézve. A lövésenkénti várható gólok számát jelölő xGPS (angolul: expected goal per shot) kategóriájában ugyanis 0.06-os értékkel rendelkezik. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy az eszéki középpályás rengetegszer próbálkozik kapura lövéssel, azonban nagyon ritkán sikerül azokat valódi veszélyhelyzetben bemutatnia, illetve góllal zárnia. Ennek oka a sikeres lövéshez szükséges megfelelő „környezet” kialakításának folyamatában keresendő.
ELEMZÉS 1.: AMIKOR A LÖVŐHELYZET NEM MEGFELELŐ
Kleinheisler ebben az évadban, a korábbi idényeihez képest, viszonylag sok gólt lőtt, azokat sokféleképpen, különböző szögekből, mindkét lábbal, és változó technikai megoldásokkal szerezte. Bár góljai többségénél nem fedezhető fel közös vonás, a sikerrel végződő megoldások között kimutatható összefüggés.
Általánosságban kijelenthető, hogy Kleinheisler akkor jár legtöbbször sikerrel (kaput eltaláló veszélyes lövés, gól), ha nagyjából negyvenöt fokos szögből tekeréssel próbálkozik, vagy ha teli rüszttel, a kontakt előtt lelassítva, a labdával teljes fókuszban képes ellőni azt.
ELEMZÉS 2.: KLEINHEISLER TEKERÉSEI
A tekeréseket vizsgálva megállapítható, hogy bizonyos feltételeknek teljesülniük kell az eredményesség érdekében. Először is a labdára való ráfutás szöge minimum negyvenöt fokos kell, hogy legyen. Ez azért fontos, mert így Kleinheisler lábfeje, csípője, illetve az egész testtartása a labda csavarására alkalmas helyzetben készülhet fel a labdával való kontaktra. A másik fontos tényező a játékos fókusza: a tekeréssel ellőtt labdák célpontja Kleinheisler esetében a hosszú sarok szokott lenni, így a hosszú sarok szabaddá válása ugyancsak fontos tényező. Megfigyelhető, hogy a korábban Kazahsztánban is megforduló futballista gyakran tereli a pálya külső résseiről a pálya belső területei felé a labdát, pontosan azért, hogy a negyvenöt fokos szög kialakításán túl a hosszú sarok elérhetővé váljon számára.
ELEMZÉS 3.: KLEINHEISLER LÖVÉSEI TELI RÜSZTTEL
A másik tudatosan kialakított környezettípus, amelyben Kleinheisler László lövései rendszeresen sikeresek, az olyan szituációk, ahol a korábbi Videoton-, Ferencváros- és Puskás Akadémia-játékos a labdával való kontakt előtt közvetlenül le tud lassítani, majd teli rüszttel, teljes erővel képes a kaput eltalálni.
Ezekben a szituációkban két dolog kiemelendő. Egyrészt a lövés pillanatában a labda közvetlen környezetében nincs beavatkozásra képes letámadó ellenfél. Másrészt a labda és Kleinheisler futósebessége lelassul a kontakt pillanatában.
Összességében, Kleinheisler László sikerességének titka a megfelelő környezet kialakításának folyamatában keresendő. Ha képes kialakítani a számára kedvező lövőhelyzeteket, kísérletei sokszor sikerrel végződnek. Fontos lenne, hogy a magyar válogatottban is egyre többször találja magát ilyen szituációban, hiszen az Európa-bajnokságra készülő nemzeti együttesnek nagy szüksége lesz a váratlan és átütő megoldásokra.
AZ F-CSOPORT (BUDAPEST, MÜNCHEN) PROGRAMJA | ||
Június 15., kedd, 18.00 Budapest | Magyarország–Portugália | |
Június 15., kedd, 21.00 München | Franciaország–Németország | |
Június 19., szombat, 15.00 Budapest | Magyarország–Franciaország | |
Június 19., szombat, 18.00 München | Portugália–Németország | |
Június 23., szerda, 21.00 Budapest | Portugália–Franciaország | |
Június 23., szerda, 21.00 München | Németország–Magyarország | |
További csoportok, helyszínek, menetrend – EB-ADATBANK! |