Játszani is engedd... – Deák Zsigmond jegyzete

Bonyolult kapcsolat a válogatottaké és kluboké, kicsit olyan, mint a házasság, s bizony a klubok játsszák a feleség szerepét, mert (majdnem) mindig nekik van igazuk... Példaként kiragadva, most éppen a Tottenham büntetné meg azokat a dél-amerikai labdarúgóit, akik a kenyéradó kérésével szembemenve elutaztak a világbajnoki selejtezőkre, mert így Angliába visszatérve karanténba kell vonulniuk, kihagyva egy bajnoki és egy nemzetközi kupameccset. Mondhatnánk, a szívükre hallgattak, s nem az eszükre, ami nálam mindig bocsánatos bűn, s különben is, aki össze tudja hangolni a különböző országok aktuális – ráadásul folyamatosan változó – járványügyi szabályait, az minimum diplomás virológus, nem focista. Citálhatnám még a félbeszakadt Brazília–Argen­tína derbit, amelynek hatodik percében nem egy hiányos öltözetű hölgy vagy más troll, hanem a Brazil Egészségügyi Szabályozó Ügynökség (Anvisa) munkatársa szaladt be a pályára négy, Angliában légióskodó argentint lecibálni onnan. A saját házunk táján a pozitív koronavírustesztje után sorra negatívokat „produkáló” Szalai Ádám körüli bizonytalanság volt az úr, pedig egy kiütéses és egy történelmi vereség utáni letargiában nem árt, ha időben tudja a csapat, számíthat-e kapitányára, egyben szellemi vezérére.

Okkal mondhatnánk, Andorrát szerdán Szalaival vagy nélküle is meg kell verni, vírus és előzmények ide vagy oda. Ám a pireneusokbeli rivális már többször tört borsot az orrunk alá, legnagyobbat a 2017-es vereség miatt tüsszentettünk. Előtte, 2013-ban az volt az érdekesség, hogy a hollandok elleni 1–8 után kellett őket legyőzni (sikerült), legutóbb, idén tavasszal pedig ellenük sérült meg úgy Kalmár Zsolt, hogy kénytelen volt kihagyni az Eb-t. A válogatott–klub kapcsolatrendszert folytatva, ezúttal – néhány korábbi példához hasonlóan – a lipcsei különítmény (Gulácsi Péter, Willi Orbán) visszatért egyesületéhez, hiszen a hétvégén RB Leipzig–Bayern München Bundesliga-rangadót rendeznek. Érdekes Szoboszlai Dominik helyzete, aki az MLSZ közleménye szerint maga kérte, hogy maradhasson a válogatottal, amire a lipcsei vezetőség „Ja”-t, azaz igent mondott. Örvendetes ifjú titánunk elhivatottsága, aki kétségkívül hatalmas tehetség, de ebből bizony Anglia és Albánia ellen szinte semmit sem mutatott meg. Hátha most! Mivel a többi sztárgárdához hasonlóan a Leipzig sem jótékonysági egylet, ráadásul momentán csak tizedik a tabellán, honfitársunk maradása mögött az is állhat, hogy nem szánnak neki kulcsszerepet a bajorok ellen. Ha mégis, nyilvánosan hamut szórunk a fejünkre, mert ideális esetben éppen Andorrának és a Bayernnek is betalálhat a hosszú sérülése után meccshiánnyal küzdő középpályás.

A mindenkire vonatkozó lényeg pedig hitem szerint az, amit József Attila ír Levegőt! című költeményében: „Játszani is engedd szép, komoly fiadat!” Főképp, ha bármely nemzet válogatott futballistája.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!