Válogatott: nagy volt az öröm a Sallai családban

Ami negyven esztendeje nem jött össze, most igen: Sallaiék örülhettek annak, hogy a család egyik tagja szerepelt abban a magyar válogatottban, amely pontot szerzett a Wembleyben.

Kronológiai sorrendben haladva: a Sallai Sándort is a soraiban tudó magyar csapat 1981. november 18-án volt hivatalos Londonba, méghozzá ugyanúgy világbajnoki selejtezőre, mint 2021. október 12-én Marco Rossi együttese. Egy jelentős különbség ugyanakkor akadt: a Mészöly Kálmán vezette nemzeti csapat már biztos továbbjutóként várhatta az angolok elleni összecsapást, így az 1–0-s vereség tulajdonképpen nem osztott, nem szorzott. Sőt a magyar válogatott csoportelsőként vívta ki az az 1982-es spanyolországi vébén való részvételt – még úgy is, hogy Angliától oda-vissza kikapott.

Szóval, azt a csapatot (csupán a miheztartás végett: Mészáros – Martos, Bálint, Garaba, Tóth J. – Müller, Csapó, Törőcsik, Sallai S. – Fazekas, Kiss L.) erősítette Sallai Roland nagybátyja, Sallai Sándor, az 55-szörös válogatott klasszisról még Mészöly Kálmán is elismerően beszélt a Wembleyben elszenvedett vereség után.

„A csúszós, mély talajról, a szo­katlan labdáról az angolok elleni játék után sokat szoktak beszélni a futballis­ták, de most intézzük el azzal, hogy mindez nem nekünk kedvezett – olvashatták a másnapi Népsportban az akkori szövetségi kapitány értékelését. – Abban azonban, gondolom, a mentségkeresésnek látszata sincs, hogy na­gyon hiányzott a pályáról Nyilasi Tibor. A legjobb magyar játékos, csapatunk karmestere, aki mindig kettős őrizetet kap nemzetközi mérkőzéseken. Most szabadon mozoghattak, rohanhattak előre az angol középpályások, mert né­hány perc után eldőlt: nem tudjuk megfelelően helyettesíteni a sérült csa­patkapitányt. Mindezeken túl le kell szögezni, és gondolom, mindannyi­unk számára ez a legfontosabb tapasz­talat: az utolsó mérkőzésre nem si­került úgy »hozni« a gárdát, ahogy a számunkra döntő összecsapásokra. Sajnos Csapó és Mül­ler nem tudta szokott játékát nyújta­ni. Féltek a versenyfutástól, behúzód­tak a hátvédek elé, és ilyen mélyről, ennyire kemény védőkkel szemben nem lehet építeni, indítani. A köz­vetlen védelem megfelelt, Bálint előtt Garaba és Sallai a kezdeti bizonytalan­kodás után elég megbízhatóan fogott embert, de a két hátvéd a taktikai fel­adatnak csak az egyik részét valósítot­ta meg. Védték a kaput, de akkor sem merészkedtek előre a középpályára, amikor a rohamozó ellenfél helyzete ezt szinte felkínálta. Mindez körülbe­lül azt jelenti, hogy hat ember maradt adós, mondjuk, a svájciak elleni teljesítményével. És ekkora előnyt a bra­zilok sem adhatnának Londonban az angoloknak.”

Az akkor 21 éves, még a Debreceni MVSC kötelékébe tartózó Sallai Sándor teljesítményét így értékelte a helyszínről tudósító Borbély Pál és Németh Gyula: „Valójában nem tölthetett be középpályás szerepet, mert minden erejével Keegan semlegesítésére törekedett. Az első párharcok az aranylabdás csatár sikereit hozták, aztán a debreceni játékos fokozatosan levetkőzte lámpalázát és bebizonyította, hogy testőrként a klasszisok életét is megkeseríti.”

Negyven év elteltével újra egy Sallai lépett a Wembley szent gyepére, és ha már megadatott neki ez az élmény, góllal tette emlékezetessé 30. válogatottságát.

„Nagyon jó érzés volt gólt szerezni, de nekem ennél is fontosabb az, amit csapatként nyújtottunk – fogalmazott szerényen a 24 éves támadó. – Az elmúlt időszak eredményei arról árulkodtak, hogy gödörbe kerültünk, úgy érzem, az angolok elleni meccsel megkezdtük a visszakapaszkodást. Nem vitás, játékban még sokat kell javulnunk, de ha a folytatásban is az az alázat és szervezettség jellemez minket, mint a Wembleyben, akkor újra rátalálhatunk a helyes útra.”

Ami Sallai Roland címeres mezben elért ötödik gólját illeti, írhatnánk, hogy 11 méterről, senkitől sem zavartatva talált Jordan Pickford kapujába. Na, jó, ez így túlzás: mintegy 68 ezer angol drukker fütyült „izomból”, de ez sem zökkentette ki, magabiztosan váltotta gólra a Loic Negóval szemben elkövetett szabálytalanságért megítélt büntetőt.

„Éreztem magamban annyi önbizalmat, hogy elvállaljam a tizenegyest – mondta az M4 Sportnak Sallai Roland, aki nem feledkezett meg arról sem, hogy március 28-án elhibázott egy büntetőt San Marino ellen. – Legutóbb kihagytam a tizenegyest, most mindenképpen szerettem volna javítani, örülök, hogy sikerült. Azt gondolom, az a fegyelmezettség és alázat, ami az utóbbi egy-két meccsen hiányzott, ezúttal megvolt bennünk. Apait-anyait beleadtunk, szívünket, lelkünket kitettük a pályára, de még mindig nem ott tartunk, ahol szeretnénk. Örültünk, hogy egy pontot elhoztunk Londonból, de ezzel azt a találkozót le is zárhatjuk, innentől fogva nincs más dolgunk, mint a selejtezősorozatot lezáró két novemberi meccsre fókuszálni. A San Marino és a Lengyelország elleni mérkőzés valamelyest már a jövőről szól majd. Ha azt az arcunkat mutatjuk, amelyiket a Wembleyben, és mellette a szövetségi kapitány utasításait is maradéktalanul betartjuk, szép eredményeket érhetünk el.”

EURÓPAI VB-SELEJTEZŐ
I-CSOPORT, 8. FORDULÓ
Anglia–MAGYARORSZÁG 1–1 (1–1)
London, Wembley Stadion, 69 380 néző. Vezette: Alejandro Hernández (spanyol)
Anglia: Pickford – K. Walker, J. Stones, Mings, Shaw – Rice, Foden, Mount – Sterling (J. Henderson, 76.), Grealish (B. Saka, 62.) – Kane (Abraham, 76.; Watkins, 90+2.). Szövetségi kapitány: Gareth Southgate
Magyarország: Gulácsi – Kecskés Á., Lang, Szalai A. – Nego (Bolla, 90+2.), Nagy Á., Schäfer (Vécsei, 79.), Nagy Zs. – Schön (Holender, 68.), Sallai R. (Hahn J., 79.), Szoboszlai (Nikolics, 90+2.). Szövetségi kapitány: Marco Rossi
Gólszerző: J. Stones (37.), ill. Sallai R. (24. – 11-esből)