Az elnök szava – Vincze András jegyzete

Csapkodhatnánk az asztalt, hogy „Na, már mióta mondjuk, illetve írjuk!”, de érdemes ennél higgadtabban elolvasni egyszer, kétszer, de akár háromszor is mindazt, amiről a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke, Csányi Sándor a portfolio.hu oldalnak adott interjújában beszélt a futballunk kapcsán. A gazdasági portál által megjelentetett beszélgetésben nyilván erős túlsúlyban vannak a bank- és gazdasági aktualitások a focival szemben, ugyanakkor a futballelnök véleménye a sportágban élők számára most olyan, mint amikor a csatár a szélről pontosan belőtt labdával ziccerben találja magát: elegánsan, de határozottan be kell lőni!

Az MLSZ amúgy az elmúlt években már többször is helyzetbe hozta a profi futballt, konszolidált körülmények között lehet sportolni, van pénz, pálya, öltöző, labda, bírói díjat sem kell fizetni, néhány évvel ezelőtt a klubok még azért is pluszpénzt kaptak, ha ifista korból kilépő játékosokat pályára küldtek. No de tömören a lényeg: Csányi Sándor arról (is) beszélt az interjúban, hogy labdarúgásunk jövőképe miatt döntésre kell vinni, hogy szükség van-e ennyi légiósra az NB I-ben (szerinte amúgy nincs, sőt nagyon is ellene van a túlméretezett zsoldosfutballnak), s eljött az ideje átgondolni azt is, hogy a mai konstrukcióban a tizenkét csapatos élvonal megfelelő terep-e arra, hogy a magyar tehetségek megmutathassák magukat. Az interjúban igazán találó módon szerepel az a megjegyzés is, hogy a magyar bajnokság valójában az NB II, hiszen a másodosztályban az a csapat nem részesülhet központi, szövetségi támogatásban, amelyik külföldi játékost küld pályára bajnokikon (ez szintúgy MLSZ-reform, s ha szabad ennyi személyes megjegyzés: szerintem nem is rossz).

Szóval a helyzet (ez esetben a ziccer) az, hogy megérett az idő hatványozott lehetőséghez juttatni az ifjú labdarúgókat, de ehhez – ha már pályákról, öltözőkről és labdákról is beszélünk – a jelen helyzetben növelni kell a csapatlétszámot az élvonalban. Miközben azt látni, hogy igenis vannak tehetséges, az NB-s osztályokban cselezni, fejelni, lőni, becsúszni, vetődni tudó fiatalok, aközben szinte szemvillanásnyi idő alatt elvesznek a nagy nyüzsgésben és kapkodásban, mert egész egyszerűen nincs elegendő terük ahhoz, hogy érvényesülhessenek. A tehetségpazarlás bizonyítására – szerintem – a létező legegyszerűbb teszt a nézőszám alakulása, vagy az, amit amúgy a lelátói drukkerdumákban visszahallani: ha valaki a K-szektor 5. sorának 10. székén felsorol öt, az élvonalban játszó külföldit, arra biztos, hogy három ülőhellyel odébb rátromfolnak öt olyan magyar gyerek nevével, aki már játszott az NB I-ben, ráadásul utóbbiak kapcsán rögvest szóba kerül, hogy ez vagy az a srác ide lőtt gólt, vagy abba a kapuba vágta a labdát, egész egyszerűen azért, mert a „mi kutyánk kölyke” érzés sokkalta erősebb.

Valójában nem is kell itt túl sokat magyarázni, sztorizgatni, ugyanis a sportvilágban, azaz a futballban is érvényes a tétel: az elnök szava szent... S ha ez így van, akkor a Csányi Sándor-interjú bankszektorral kapcsolatos elemzése nem, de a futballra vonatkozó passzusa igencsak sokak számára lesz kötelező olvasmány a szövetség és az öltözők környékén.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!