Válogatott: a FIFA-elnököt a magyarokat sújtó kollektív büntetésről is kérdeztük

– Hogyhogy itt és éppen ma? – kérdeztük a világfutball főnökétől. – Nem biztos, hogy a Magyarország–San Marino a vb-selejtezők csúcsmeccse…
– Régóta készülök már jönni a Puskás Arénába, legutóbb az Eb-döntőn, a Wembleyben ígértem meg Orbán Viktor miniszterelnök úrnak, hogy eljövök Budapestre és megnézem az új stadiont.

– Vele is találkozik?
– Szombaton megyek hozzá. Amikor tavaly februárban itt voltam, önöknél, a sportújságírók nemzetközi kongresszusán, akkor sem a stadionlátogatás, sem további találkozók nem fértek bele a villámlátogatásba, egyedül Csányi Sándorral találkoztam.

– De a régi Népstadionban megfordult?
– Nagyon sokszor. Arra itt talán már csak Berzi Sándor emlékszik (az MLSZ-t a kilencvenes évek óta szolgáló jelenlegi alelnök – a szerk.), hogy kétezerben jártam itt először, az UEFA-nak dolgozó fiatal ügyvédként. Most is fiatal vagyok, de már nem vagyok ügyvéd… (nevet) Akkor készítettük elő azokat a nemzetközi átigazolási szabályokat, amelyek jobbára ma is érvényben vannak, miután az Európai Bizottság közölte, hogy mindaz, ami a futballban bevett dolog, valójában ellentétes a közösségi jogszabályokkal.

– A lavinát az úgynevezett Bosman-ügy indította el, s nehéz lenne azt mondani, hogy jó irányba indultak a dolgok… A pénz azóta egyre elképesztőbb mértékben áramlik ki a futballból, az irányítás a kluboktól a játékosokhoz került. Sőt, talán a játékosügynökökhöz.
– A jelenlegi arányokat három számmal jelezném, a pandémia előtti utolsó év adatait elemezve: az átigazolási piacon mintegy hétmilliárd euró mozdult meg 2019-ben, ebből, ugye, hivatalosan tíz százalék, körülbelül 700 millió ment az ügynökökhöz, és csupán 70 millió, alig egyetlen százalék csorgott vissza a kisebb, nevelő klubokhoz az úgynevezett nevelési költségtérítés és szolidaritási rendszer révén.

– Mit lehet akkor tenni?
– Az időt nem tudjuk visszaforgatni, nem mehetünk vissza a Bosman-szabály előtti korszakba. De olyan új szabályozást készítünk, amely átláthatóbbá teszi a pénzmozgásokat, minden átigazolásnak a FIFA által működtetett elszámolási rendszeren, az úgynevezett „clearing house”-on, kvázi mint egy bankon keresztül kell zajlania. Új ügynökszabályzatot készítünk, hiszen 2015 óta nem létezik ilyen, a régi már működésképtelen volt. Mindez segíthet megállítani nagy összegek ellenőrizhetetlen kiáramlását a rendszerből, és az, hogy évenként fogunk ifjúsági világbajnokságokat rendezni, erősítjük a válogatottak szerepét, a válogatott meccsek jelentőségét, szintén segítheti a saját nevelésű játékosokat, mert lassan már mindenütt probléma, hogy külföldiek játszanak a helyi fiatalok helyett.

– Ez ellen Csányi Sándor FIFA-alelnök is régóta küzd idehaza, hol több, hol kevesebb sikerrel.
– Az MLSZ elnöke aktívan vesz részt a reformok előkészítésében és fantasztikus munkát végez, a magyar futball látványos előretörésében is hangsúlyozni kell a szerepét. Nekem elhiheti, két évtizede közelről látom, mi történik a magyar labdarúgásban, nehezen leírható a változás, a fejlődés mértéke, amit az utóbbi időben tapasztalunk, amióta Sándor vezeti a szövetséget.

– A kétévenkénti vb-k ügye konfliktusforrás lehet önök között, hiszen míg a FIFA elkötelezett a változás mellett, az MLSZ deklarálta, hogy az UEFA álláspontján van: ellenzi a sűrűbb vb-programot.
– Ez érthető, mert Európának nem érdeke a változás, csakhogy a FIFA a többi ország érdekeit is képviseli. Tágabbra kell nyitni a vb-re kijutás lehetőségét nem csak a létszámemeléssel, de a kétévenkénti rendezéssel is. Tárgyalunk, egyeztetünk, és végül meg fogunk egyezni.

– De ugyanazokról a jórészt európai sztárokról húznak le képletesen újabb és újabb bőrt, nekik lesz még több mérkőzésük.
– Ne gondolja, hogy a játékosok nem éppen annak örülnek, ha nagy meccseken, nagy tornákon játszhatnak! Ez őket is jobban motiválja. Még az UEFA főtitkáraként részt vettem a Nemzetek Ligája szisztémájának kidolgozásában, hogy kiváltsuk a sokszor érdektelen barátságos mérkőzéseket. És működik, a szurkolók és a játékosok számára is izgalmasabb tétmeccseket nézni és játszani. A nyári Eb-elődöntőről hat spanyol játékos ment tovább egyenesen az olimpiára, találkoztam velük, beszéltem velük, nem voltak szomorúak, örültek hogy fontos meccseken játszhatnak és Tokióban is messzire, a döntőig jutottak.

– A nőknél viszont nem éppen az olimpia váltja ki a kétévenkénti világbajnokság szükségességét?
– Nem, mert csak tizenkét csapat vehet részt az olimpián, míg a vb-n huszonnégy, amit a jövőben szintén kétévenként rendeznénk, ráadásul a következő lépésben harminckettő csapattal. A futball-világbajnoksághoz semmi sem hasonlítható, egyetlen más sportesemény vagy rendezvény sem, annyival nagyobb, különlegesebb minden másnál. A 2019-es női vb-t 1.2 milliárd televíziónéző követte, a döntő 263 millió nézőt ért el, ami két Super Bowl! Elképesztő vonzereje van a férfi és a női világbajnokságnak is, százszor nagyobb esemény minden másnál. Gondolja el, milyen hatást váltana ki Magyarországon, ha a válogatott kijutna a vb-re…

– Ne fájdítsa a szívünket, kérem, éppen most vált véglegessé, hogy 1986 óta lemaradunk sorrendben a kilencedik vb-ről is, a nálam fiatalabbak már elképzelni sem tudják, milyen is ott lenni a világbajnokságon, ami persze legközelebb, negyvennyolc csapatnál már könnyebben kivitelezhető nekünk is. Erre viszont sokan azt mondják majd, hogy felhígult a mezőny.
– A világfutball legnagyobb gondja klub- és válogatott szinten is az erőteljes koncentráció, vagyis, hogy a legjobbak nagyon kevés csapatban sűrűsödnek össze. A legjobb játékosok, az erőforrások, a nézők java néhány klubba, néhány bajnokságba összpontosul.

– A koncentráció netovábbja a Szuperliga modellje lett volna: két-három ország tucatnyi csapata vitte volna a profitot a globalizációra hivatkozva, de nem éppen azzal ellentétes jelenségként?
– Dehogynem! Hiszen éppen akkor aknáznánk ki a globalizáció lehetőségeit, ha a FIFA által korábban javasolt ötvencsapatos klubvilágbajnokság létrejönne, ami az álmom. Az ötven csapatból kezdetben lehetne harminc európai, de a többi húsz más kontinensekről juthatna be.

– És csak példaként említve, mondjuk, Mohamed Szalah játszhatna egy egyiptomi szupercsapatban a jelenlegi angol klubja helyett?
– Igen, és több százmillió szurkolója lehetne az arab országokból, hasonlóan olyan csapatokhoz, amelyek, mondjuk, Brazíliát, Kínát, Indiát képviselnék. Vagy éppen az Egyesült Államokat! A Szuperligát természetesen ellenezzük, mert elkülönülést, kirekesztést jelent, míg éppen nyitni kellene a többi klub, a többi kontinens felé. Ha bevonjuk a kicsiket is a vb vagy a klub-vb rendszerébe, megadjuk nekik az elvi lehetőséget a győzelemre. És a futball különleges, semelyik sportághoz nem hasonlítható varázsát éppen az adja, hogy időnként az esélytelen is legyőzheti az esélyest.

– Ha valaki, ezt mi, magyarok jól tudjuk 1954 óta.
– Ja, igen, a vb-döntő a németek ellen… És kettő nullára a magyarok vezettek! Pontosan ez a futball varázsa, hogy bármi megtörténhet. Szívesen nézem egyébként ezeket a régi meccseket az egyedülálló hangulatuk miatt. És a Puskás Ferencről elnevezett díjat is nagyon szeretjük a FIFA-nál, ma már fogalommá vált, a szurkolók mindenhol ezt emlegetik, ha valahol születik egy kiemelkedően szép gól, azonnal megjegyzi valaki: ez Puskás-díjat érdemelne!

– Sokat beszéltünk erről Csányi elnök úrral is. Az biztos, hogy mindenfajta hátrányos megkülönböztetéssel szemben zéró toleranciát hirdettünk és ennek megfelelően szankcionálunk is minden ilyesmit. Ha azonban a legsúlyosabb büntetés sem segít visszaszorítani a káros jelenségeket, akkor el kell gondolkodnunk azon, hogy hatékonyabb módszerekhez kell folyamodnunk. Értem ezalatt egyrészt a megelőzést, a nevelést, másrészt a legmodernebb technológia alkalmazását a rendbontók azonosításában. Ha ugyanis egyértelműen azonosítani tudjuk őket, és eltávolítjuk a nézőtérről azokat, aki elfogadhatatlanul viselkednek, akkor nem kell miattuk megbüntetnünk az összes nézőt.

– Sokszor azt érezzük, hogy utaznak ránk, és hogy a verbális diszkriminációt súlyosabban büntetik a fizikai erőszaknál, fenyegesse az akár a magukat játékosokat.
– Ezt visszautasítom, nincs így. A helytelen és szabálytalan lelátói viselkedés minden formáját üldözni kell, méghozzá azonos mércével az összes FIFA-tagállamban, éppen úgy Magyarországon, ahogyan Dél-Amerikában vagy bárhol másutt. De tényleg fontos, hogy meg kell találnunk a valóban hatékony és a leginkább hatékony megoldásokat, ezen dolgozunk.