Kérdés Wolverhampton után: elfogyhatnak-e a jelzők?

„A jelzők nem fogyhatnak el, a magyar nyelv rendkívül gazdag – mondta Nyiri Péter, a Magyar Nyelv Múzeuma igazgatója, az est egyik vendége. – Ott van a csodálatos klasszikus szépirodalom, ha úgy érezzük, hogy a sportnyelvi kifejezések között már nem találunk alkalmasat, akkor bátran merítsünk ebből a forrásból. Inkább arról van szó, hogy kikopnak, kiüresednek a szavak. Ha egy hétről hétre pályára lépő futballista nyolcadszor is zseniálisan teljesít, akkor a kilencedik alkalommal már nem lesz a jelzőnek sok értéke, de ha csak minden tizedik esetben használjuk játékával kapcsolatban a szót, akkor megmarad valami a tartalmából. Nemcsak a sportnyelvre, hanem a köznyelvre is jellemző, hogy sok esetben újra és újra ugyanazt a jelzőt használják. Ilyenkor a nyelvhasználó a saját csapdájába esik, mert ha rendszeresen zseniálisnak nevez valamit vagy valakit, akkor mit mond majd, amikor tényleg zseniális teljesítményt lát? A rokon értelmű szavakban és a képszerűségben rendkívül gazdag a magyar nyelv, de igényes használatához nyelvi kreativitás is kell. Valahol összeér a szépirodalmi alkotó és a sportkommentátor, sportújságíró szakmája, hiszen ugyanabból a készletből gazdálkodhatnak. Nyugodtan nyúlhatnak akár a tájnyelvi szavakhoz is. Az idegen kifejezések helyett is akár, amint azt már az 1930-as években, a Nemzeti Sport sportnyelvmagyarító mozgalma idején megfogalmazták. Hadd idézzem a sportújság egyik 1935-ös cikkét: »A nyelv mindig fejlődik s szókincse mindig szaporodik, mert mindig új fogalmak, felfedezések új kifejezése válik szükségessé. A nyelv erején múlik aztán, hogy ki tud-e termelni magából új kifejező lehetőségeket, vagy pedig – gyengeségében – kénytelen más nyelvek új szavait szolgai módon átvenni. Nem hisszük, hogy a magyar nyelv az utóbbi csoportba tartoznék.« Ha elfogynak a szavak, akkor valószínűleg a beszélőnek nem elég gazdag a szókincse. Egy nyelvészprofesszor ezt úgy fogalmazta meg, hogy nem a zongora hibája, ha mindig a Boci, boci, tarkát pötyögtetik rajta.”

A múzeumi futballest során a vendégek a Nemzeti Sport említett mozgalmának eredményeit, hatásait is értékelték, a főként angol és német eredetű szakkifejezések közül becslések szerint mintegy 150–200 kifejezésnek a magyar változata épült a nyelvbe a kezdeményezés nyomán, köztük a következők: corner – szöglet, dressz – mez, finis – hajrá, start – rajt, tabella – táblázat, tréner – edző.

„Ahogy szervezetté vált a sportélet a kiegyezés utáni évtizedekben, új társadalmi magatartásokat is szült, és a külhoni minták alapján meghonosodott sportok a maguk idegen szókészletét is magukkal hozták – világította meg N. Pál József irodalomtörténész, sportesszéíró, a Nemzeti Sport publicistája. – A nemzeti identitás kifejezőjeként már az Osztrák–Magyar Monarchia idején mutatkozott törekvés az idegen kifejezések magyarítására, a sportban azonban ekkoriban még kevésbé, hiszen szűkebb kört érintett. Trianon után azonban ez is változott, összhangban azzal a gondolattal, hogy elvehetik életünk sok lehetőségét, a hegyeinket, ércünket, a kultúránkat azonban nem. Ezen a téren mutathatjuk meg életképességünket és azt, hogy méltók vagyunk arra a szerepre, amelyre a történelem rendelt minket.”

Érdekes jelenség a futballnyelvben egy-egy jellegzetes mozzanatról elhíresült személy köznevesülése, így a Sándor Károlyról elnevezett Csikar-szög, az Antonín Panenka alápörgetős tizenegyesére használt „panenkázás”, a Jack Robinson angol kapus vetődései alapján meggyökeresedett robinzonád, az 1953-as visszahúzós trükk után elnevezett Puskás-csel vagy éppen az erőteljes játékstílusra, lehetetlent súroló megoldásokra alkalmazott, Zlatan Ibrahimovic nevéből kivont „zlatanozás” kifejezés. És hogy merre halad a magyar futballnyelv?

„A magyar nyelv, a nagy nyelvújítást megelőző kortól eltekintve, talán sohasem indult annyiraromlásnak, mint napjainkban. S ezt nem csak a sport teszi, hanem az is, hogy soha az élet nem fejlődött olyan szédületes iramban, mint napjainkban. Minden nap ezer új csodát teremt, minden óra száz újdonságot tár az élőember elé. Az újdonságok, újszerűségek új fogalmakat hoznak, melyekre szó kell, melyek kifejezést keresnek és találnak. Amilyen mértékben idegenek ezek az új fogalmak, olyan mértékben hozzák az idegen szavakat és kifejezéseket is.”

A fenti megállapítást a Nemzeti Sport tette. Nem ma – 1931-ben…