Válogatott: nemzeti ünneppé váltak a válogatott meccsei – napló 2022-ről

Aki szilveszterkor sikerekben gazdag 2022-t kívánt Marco Rossinak, hátradőlhet: az olasz szakember és a labdarúgó-válogatott újabb csodás évet zárt le a Görögország elleni mérkőzéssel. Újabbat, igen, mert ez már egymás után a harmadik esztendő, amelynek végén semmi okunk a kesergésre, sőt!

A (siker)történet 2020-ban, a világra lesújtó koronavírus árnyékában azzal indult, hogy nemzeti együttesünk előbb kiharcolta az Európa-bajnoki részvétel jogát, majd a Nemzetek Ligájában B-ből A-ba jutott, vagyis kivívta az elitmezőnyben szereplést.

A következő évben, 2021-ben jött a felejthetetlen Eb-szereplés, a szőlő legfeljebb az elmaradt világbajnoki kvalifikáció miatt lehetett némileg savanyú. S itt van 2022, ez az esztendő visszahozta a tavalyi kontinenstorna alatt tapasztalt futballőrületet.

A válogatott mérkőzései ünneppé, méghozzá nemzeti ünneppé váltak: zsúfolásig megtelt Puskás Aréna, lélekemelő hangulat, hatalmas védések, önfeláldozó mentések, gyönyörű indítások, szemtelen cselek, könnyfakasztó gólok, no és históriás könyvekbe kívánkozó győzelmek.

Hiába láttuk, nem akartunk hinni a szemünknek: a mieink a világ legjobbjaival vették fel a versenyt. Mit felvették a versenyt, Németországon és Anglián felül is kerekedtek, utóbbin nem is egyszer. Egyedül Olaszországot nem sikerült legyőzni – hihetetlen, de igaz: azért lehetett szomorkodni, mert Magyarország „csak” második lett az A-liga 3. csoportjában…

Szóval a bőség zavarával küzdünk, amikor ebből az évből megpróbáljuk kiválasztani a legemlékezetesebb momentumokat – nézzük, mire mentünk.

Június 11.: Magyarország–Németország 1–1

Hat perce sem ment a mérkőzés, amikor Nagy Zsolt akkora gólt vágott Manuel Neuer kapujába, amekkorát a németek klasszis kapusa ritkán szokott kapni. Noha nem sokkal később egyenlítettek a vendégek, a Puskás Arénát megtöltő közönség úgy ünnepelte a mindvégig kiválóan futballozó csapatot, mintha nyert volna. Talán még Marco Rossi szemében is győzelemmel ért fel a döntetlen – a szövetségi kapitány a sorozat végén elárulta, szakmai szempontból a hat NL-csoportmeccsből ez tetszett neki a legjobban.

Június 14.: Anglia–Magyarország 0–4

Négyet rúgtunk Angliának, olyan, mint egy álom, a mi hazánk nevét zengik szerte a világon… Megint! Merthogy 69 évvel a 6:3 után a magyar válogatott ismét történelmi csapást márt Angliára, a (hős)tett helyszíne ezúttal Wolverhampton volt. 1953. november 25-én Hidegkuti Nándor szerezte Magyarország első két gólját, idén Sallai Roland. A Wembley-ben még Puskás Ferenc és Bozsik József is betalált, a Molineux Stadionban Nagy Zsolt és Gazdag Dániel volt még eredményes. Anglia–Magyarország 0–4 – az évszázad mérkőzése 2.0!

Szeptember 23.: Németország–Magyarország 0–1

A válogatott játékosai úgy léptek pályára Lipcsében, hogy már tudták, a csapatkapitány Szalai Ádám utolsó előtti meccse következik címeres mezben. Mi tagadás, megadták a módját az „előbúcsúnak”: a 17. percben Szoboszlai Dominik szögletét követően Szalai Ádám karrierje egyik legszebb gólját lőtte. Onnantól nem maradt más hátra, mint kapott gólt nélkül megúszni a hátralevő 83 percet, és mivel ez különösebb gond nélkül sikerült, a csapatkapitány utolsó válogatottbeli találata felejthetetlen győzelmet ért.

Szeptember 26.: Magyarország–Olaszország 0–2

Az olaszok letaszítottak minket a csoport éléről, de a szurkolók felállva tapsolták a csapatot – és a búcsúzó Szalai Ádámot. A kapitány kimászott a B-középbe, ahol a kezébe adták a mikrofont, ő pedig így szólt: „Ritkán látni olyat, hogy egy nemzetnek ilyen szurkolótábora van, hogy a drukkerek így összetartanak. Bármilyen nehéz időket is éltünk át, mindig itt vagytok, szurkoltok, velünk vagytok. Szeretném megköszönni az összes támogatást az egész pályafutásom során, az összes kritikát, amit kaptam. Ti tettetek engem erőssé, férfivá. Mindörökké, Magyarország!”

November 20.: Magyarország–Görögország 2–1

Nemcsak az évtől, Dzsudzsák Balázstól is búcsúzott a közönség. A Várhidi Pétertől kezdve Egervári Sándoron és Dárdai Pálon át Marco Rossiig tíz szövetségi kapitány bizalmát is élvező 35 éves futballista másfél évtizeddel a debütálása után még egyszer, utoljára magára ölthette a nemzeti mezt. Az utolsó alkalom a 109. volt, ami egyúttal azt is jelentette, hogy az örökranglistát az elmúlt három évben Király Gáborral holtversenyben vezető Dzsudzsák Balázs csúcstartóként vonult vissza a válogatottól.